Százezrek találgatták, miért is állították át titokban a REpont palackvisszaváltó automatákat 5000 forintos egyszeri visszaváltási határra. Mindenki találgatott, de mint kiderült, senkinek nem lett igaza.
Október végén a REpont automatákat üzemeltető koncessziós MOL tulajdonú hulladékgyűjtő és -hasznosító cég, a MOHU minden
hírverés nélkül csökkentette 5000 forintra
az egyszerre visszaváltható palackok mennyiségét. Erről nem tett közzé tájékoztatást sem a sajtóban, sem a gépeken, úgy jutott a nyilvánosság tudomására, hogy az egyik üzlet dolgozói önszorgalomból kiírták a gépre vevőiket tájékoztatva.
A boltosok és a visszaváltók is találgattak, hogy miért volt erre szükség. A visszaváltásra várók hosszú sorait csökkentenék így? A hivatásszerűen gyűjtögetőket, kukázókat akarják visszatartani? Nem bírják a gépek a strapát? Vagy a boltoknak kezelhetőbb egy maximum 5000 forintos kupon?
Hogy megtudjuk a valós okot, elküldtük kérdéseinket a MOHU-nak. Azt írták,
az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) kérésére módosították
október 26-tól 5000 forintra a korábbi 9000 forintos egy visszaváltási tranzakcióra vonatkozó határértéket.
Megjegyezték. „A mostani változás a felhasználók mindössze 6 ezrelékét érinti: az októberi adatok alapján egymillió visszaváltásból 600 esetben váltottak vissza ötezer forint visszaváltási díjnál magasabb értékben csomagolásokat a vásárlók. A rendszer indulása óta a felhasználók átlagosan 19-20 palackot, dobozt váltottak vissza egy alkalommal, ezen belül az azonnali banki átutalást választók átlagosan 25 darabot, a jótékonysági felajánlással élők pedig átlagosan 5 darabot.”
És megírták, amit tudtunk, de ami miatt nem volt világos az intézkedés értelme. „Az 5000 forintos limit egy visszaváltásra vonatkozik, tehát a századik palack vagy doboz automatába helyezését követően elegendő egy új tranzakciót indítani. A voucher kinyomtatása, illetve az utalás elindítása után pedig folytatható a visszaváltási folyamat egy új tranzakcióval. A limit egyaránt vonatkozik az azonnali visszautalásra, a voucherre és a jótékonysági felajánlásra is.”
Sokan arra gyanakodtak, hogy a korlátozás a kukázó hajléktalan emberek ellen szólt, erre is rákérdeztünk, de pont az ellenkezőjét írták: „Közös cél az italcsomagolások minél nagyobb arányú visszaváltása, és hogy azokat újrahasznosítsa az ipar. Nemzetközi jelenség, hogy a gyűjtögetést többen életvitelszerűen végzik. Éppen ezért fordulhatott elő, hogy hajléktalanszálló is jelentkezett automata üzemeltetésére. A kísérlet tapasztalatainak kiértékelését követően
további éjszakai melegedők is szóba kerülhetnek helyszínként.”
Azt is megkérdeztük, terveznek-e külön gyűjtőket elhelyezni a szelektív kukák mellé a házakban, hogy ne a szemétbe, hanem elkülönítve legyen gyűjtve a visszaváltható palack, és a kukák széttúrása nélkül hozzáférjenek a rászorulók?
Ezt a gondolatot sem veti el a MOHU, derült ki a válaszból: „A kötelező visszaváltási rendszerhez (DRS) tartozó palackok és dobozok gyűjtésének módjáról a fogyasztók saját maguk döntenek: átadhatják a rászorulóknak a palackokat vagy visszaválthatják azokat, adott esetben a visszaváltási díjat felajánlva jótékony célra. Folyamatosan vizsgáljuk a fejlesztési lehetőségeket. Az utcai kukák esetében például
már zajlanak az egyeztetések a felszerelhető palackrekeszek kihelyezéséről.”
Külföldön, ahol ilyen rendszer működik, vannak már külön palackgyűjtők, az ötletet a Vitézy Dávid vezette Podmaniczky Mozgalom is magáévá tette, és ahogy a dolgok mennek a Fővárosi Közgyűlésben, még valósággá is válhat.
A limit okát tehát a MOHU nem mondta meg most sem, csupán, hogy az OKSZ kérése volt, ezért a kereskedelmi szövetséghez fordultunk magyarázatért, Kozák Tamás főtitkár válaszolt írásban. A kérdéseink kitértek arra is, milyen terhet jelent a REpontok üzemeltetése az üzleteknek.
A főtitkár válasza szerint a MOHU-automaták üzemeltetésébe olyan feladatok tartoznak bele, „mint a takarítás, internetes kapcsolat vagy elektromos energia biztosítása. Az automaták telepítése előtt a vállalatoknak kellett biztosítani a helyiségek előkészítését, szükséges átalakítását és a kereskedelmi dolgozók felkészítését.”
Arra is kitért, hogy „a dolgozóknak a napi üzemeltetés mellett a hibaelhárítással kapcsolatos vásárlói tájékoztatás, a felhalmozódó és el nem szállított palackok eltakarítása jelent/jelentett nagy leterheltséget. A vállalatok az elmúlt hetek rohamait elsősorban áruházon, üzleten belüli munkaátszervezéssel igyekeztek orvosolni.”
Az utalványok elszámolása nagyrészt „elvileg automatizált”, a bolti dolgozóknak problémák felmerülése esetén a vásárlók tájékoztatása, „megnyugtatása„ jelentkezik külön feladatként. „Minden üzletnek elemi érdeke a vásárlói elégedettség folyamatos javítása, amennyiben ezen a téren probléma merül fel, az szélsőséges esetben a dolgozót is megterhelheti mentálisan.” A megnövekedett feladatok kapcsán nincs egységes teljesítményösztönzési rendszer, „minden vállalat más-más módszer alapján ismeri el a többletteljesítményt”.
Mindkét féltől sok értékes információt kaptunk, de a válaszok nem tértek ki arra, amire kíváncsiak voltunk, a miértre. Kozák úr ezért kiegészítette a válaszát, ami végül rávilágít erre is.
„Nincs visszaváltási limit, nincs korlátozva a visszaváltható palackok száma! Egy voucher (kupon) értéke nem lehet több, mint 5000 forint,
történtek visszaélések, illetve visszaélési kísérletek,
ezért ennek kockázatát igyekszenek a kereskedők kiküszöbölni.”
