Részletek

Megjelent: 2025. február 02

Budapesten bemutatott nemzetközi kutatások szerint az antidepresszánsokat szedő embereknek gondot okoz a róluk való leszokás, mivel az orvosok nem tudják, hogyan kell azt helyesen végezni, és a súlyos elvonási tünetek miatt ez hónapokig vagy évekig is eltarthat. Az elvonási tüneteket ráadásul gyakran nem ismerik fel, vagy tévesen betegség tüneteinek kiújulásaként diagnosztizálják.

Milliók érintettek

Amikor az SSRI antidepresszánsok először megjelentek a piacon, úgy mutatták be őket, mint olyan gyógyszereket, amelyek megoldhatják az élet nehézségeit, és amelyekkel nem lesznek problémák. Valójában a gyártók számos olyan dokumentumot terjesztettek, amelyekben a gyógyszerektől való elvonási tüneteket „rövidnek és enyhének” írták le, és amelyek maguk a gyógyszergyártók által végzett vizsgálatokon alapultak, melyek olyan emberekre összpontosítottak, akik csak 8-12 hete szedték az antidepresszánsokat. Ennek eredményeként az évek során mind az orvosok, mind a lakosság abba a hitbe ringatta magát, hogy ezek a szerek nem okozhatnak súlyos és hosszan tartó elvonási tüneteket, ha abbahagyják a szedésüket.

Amire a korábbi kutatások nem fektettek hangsúlyt, az az, hogy minél hosszabb ideig használnak az emberek antidepresszánsokat, annál nehezebb abbahagyni a szedésüket, és annál súlyosabbak az elvonási tünetek.

Az idén Budapesten megrendezett Európai Pszichiátriai Kongresszuson bemutatott kutatások azt mutatják, hogy ezzel kapcsolatban komoly problémák merülnek fel, és az érintettek több mint felének okoz problémát az elvonás, ami Európában több millió embert érint.

Az antidepresszánsok maradandó változást okoznak a sejtek szerkezetében

Az antidepresszánsok használata változásokat okoz a szervezetben és annak azon képességében, hogy szabályozza a számos testi funkció irányítására szolgáló saját neurotranszmitterek (idegingerület-átvivő anyagok) rendszerét. A sejtszerkezetek e változásának eredménye az, hogy miután a felhasználó abbahagyta az antidepresszánsok szedését, elvonási tünetek jelenhetnek meg, amelyek hónapokkal vagy évekkel azután is fennmaradhatnak, hogy a szer kiürült a szervezetből. Az új kutatás megmagyarázza, hogy rengeteg felhasználó miért szenved ezektől éveken át.

Dr. Mark Horowitz, az angliai Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) szakértője és klinikai kutatója a pszichiátria területén, az idén április elején tartott Európai Pszichiátriai Kongresszuson átfogó kutatási eredményeket mutatott be, amelyek új megvilágításba helyezik a problémát.

„Amikor abbahagyják a szer szedését, mondjuk hónapokkal vagy évekkel azután, hogy a páciens egy stresszes időszakot követően elkezdte a kezelést, az antidepresszánst a máj és a vesék néhány nap vagy hét alatt lebontják. De ami nem változik meg néhány nap vagy hét alatt, az a posztszinaptikus szerotoninreceptorok és más, ennek hátterében álló rendszerek visszamaradó elváltozásai” – mondta el Dr. Horowitz.

Embereken végzett vizsgálatok szerint az idegrendszerben olyan változások következnek be, amelyek az antidepresszánsok abbahagyása után akár négy évig is megmaradnak.

„Más szóval, az idegrendszer most már kevésbé érzékeny a szerotoninra, de a szer eltávolítása után ismét normális szerotoninszintnek van kitéve. És összességében ez alacsony szerotonin szindrómának tekinthető” – pontosított.

Alkalmazkodás a szerhez

Az alapvető, gyakran figyelmen kívül hagyott probléma az, hogy az évekig tartó használat következtében a szervezet és az agy alkalmazkodott az antidepresszáns szerhez, és ez az állapot hosszabb ideig fennmarad, mint ameddig a szer kiürül a szervezetből, és ez okozza az elvonási tüneteket.

Dr. Mark Horowitz elmagyarázza, hogy miért tartanak tovább az elvonási tünetek néhány napnál vagy hétnél, miután a szer kikerült a szervezetből: „nem az az idő határozza meg a tünetek hosszát, amely alatt a gyógyszer távozik a szervezetből. Az

elvonási tünetek hosszára az ad magyarázatot, hogy az idegrendszer mennyi idő alatt tud újra alkalmazkodni a szer hiányához”.

Az antidepresszáns megvonási szindróma az adagok csökkentésekor vagy abbahagyásakor fellépő fiziológiai tünetek összessége. Ezek jelentkezhetnek pszichés vagy testi tünetekben, mivel ezek a szerek nagyon sok testi rendszerre hatnak. Azért lépnek fel, mert időbe telik, amíg a szer által az agyban okozott változások helyreállnak.

Dr. Mark Horowitz rámutatott, fontos megérteni, hogy az elvonási tünetekhez nem szükséges függőség, a szerekhez való alkalmazkodás is kiváltja azokat.

Mivel az SSRI (szelektív szerotonin visszavét-gátló) antidepresszánsok olyan idegrendszeri mechanizmusokra hatnak, amelyek nemcsak a hangulatot, hanem számos testi funkciót is befolyásolnak, a szerről való leállás az évekig tartó alkalmazkodás után így erőteljes hatásokat gyakorolhat a test működésére és az életminőségre nézve is.

A megvonás tünetei

Több tucatnyi lehetséges tünet jelentkezhet. Ezek közé tartozik a szédülés, álmatlanság, koncentrációzavar, fáradtság, fejfájás, remegés, szapora szívverés és rémálmok. Az elvonás akár érzelmi tüneteket is okozhat, mint a depressziós hangulat, ingerlékenység, szorongás és pánikrohamok.

„Tudjuk, hogy ezek az elvonás tünetei, és nem egyszerűen a visszaesésé (valaki alapbetegségének visszatérése), mivel ezeket olyan emberek vizsgálataiban is kimutatták, akik abbahagyták az antidepresszánsok szedését, és akiknek nem volt alapbetegségük” – mondta Dr. Mark Horowitz. Példaként említette azokat az embereket, akik fájdalomra, vagy menopauza miatt kapják ezeket a szereket, és az egészséges önkénteseket is.

Vannak más hatások is, többek között az öngyilkossági kísérletek számának növekedése az antidepresszánsok abbahagyását követő két hétben. Ez szintén az elvonási tünetek számlájára írható, mert a visszaesés túl gyors ahhoz, hogy megmagyarázza a tünetek ilyen mértékű növekedését. Dr. Mark Horowitz megjegyezte továbbá, hogy a vizsgálatok során azt is megállapították, hogy míg a válaszadók 30%-a volt öngyilkosságra hajlamos a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt, addig 60%-uk az abbahagyás után vált öngyilkosságra hajlamossá, tehát ez azt jelenti, hogy az emberek 30%-a a megvonási tünetek miatt életében először tapasztalja meg az öngyilkossági késztetést.

Az antidepresszánsok megvonásának talán legzavaróbb tünete, amelyet gyakran elhanyagolnak, az úgynevezett akatízia. Az akatízia egy általában pszichoaktív szerek által okozott mozgászavar, amelyben az egyén rendszerint intenzív nyugtalanságérzetet tapasztal, amely gyakran arra készteti, hogy előre-hátra lépkedjen, és képtelen arra, hogy mozdulatlan maradjon; ez rettentően kellemetlen élményt jelenthet. Dr. Mark Horowitz megjegyezte, hogy ezt gyakran az antipszichotikumoknak való kitettség hosszú távú következményeként ismerik el, de az antidepresszánsok és a benzodiazepinek, valamint számos más pszichiátriai szer megvonása is okozhatja ezt az állapotot.

„Ez a legszörnyűbb megnyilvánulás, amit látok. Az emberek járkálnak, zaklatottak, rettegnek. Sokan közülük az öngyilkosságról beszélnek, mert ebben az állapotban képtelenség pihenni vagy megnyugodni, gyakran hetekig, néha még tovább” – mutatott rá Dr. Mark Horowitz.

És ez azért fontos, mert ezt az állapotot gyakran tévesen diagnosztizálják, amikor az embereket agitált depressziósként, mániásként jelentik be a sürgősségi osztályon, mert sok klinikus és mások sem ismerik azt a tényt, hogy az ilyen szerekről való leszokás akatíziát okozhat.

A megvonási tüneteket nem ismerik fel, vagy tévesen visszaesésként diagnosztizálják

Havonta több tízezer európai antidepresszáns-használó keres információt és tanácsot az amerikai társsegítő fórumokon arról, hogyan lehet leszokni a szerekről. Történeteik sok esetben nagyon hasonlóak.

Dr. Mark Horowitz kutatócsoportja összesen 1300 ilyen személyt kérdezett meg saját tapasztalataikról. Háromnegyedük azt mondta, hogy orvosuk tanácsai az antidepresszánsok abbahagyásával kapcsolatban nem voltak hasznosak.

A fő okok között szerepelt, hogy az orvosok túl gyors csökkentési ütemet javasoltak, illetve nem ismerték eléggé az elvonási tüneteket ahhoz, hogy bármilyen tanácsot adhassanak, vagy azt mondták a páciensnek, hogy az antidepresszánsok abbahagyása nem okoz elvonási tüneteket.

Dr. Mark Horowitz jelezte, az orvosok gyakran még mindig azt hiszik, hogy az antidepresszánsok elvonási tünetei „rövidek és enyhék”. Nem tudják továbbá, hogy az elvonási tünetek közé tartozik a szorongás, a depressziós hangulat és az álmatlanság.

„Könnyű összekeverni a depresszió vagy a szorongás kiúlulásával, különösen, ha a klinikusok fejében az van, hogy az elvonási tünetek rövidek és enyhék. Ha valaki súlyos, régóta fennálló tünetekre panaszkodik, nagyon nehéz az összefüggést felismerni” – tette hozzá Dr. Mark Horowitz.

Egy másik nyugtalanító tény, hogy az elvonási tünetek nem csak az antidepresszánsokhoz kapcsolódnak. „Ugyanez igaz az összes pszichiátriai szerről való leszokásra is. Gyakran a pszichiátriai szerek által az agyban előidézett változások hónapokig vagy évekig fennmaradhatnak a leállás után is, ezért az elvonási tünetek sokkal tovább tarthatnak, miután a szer kiürül a szervezetből” – mutatott rá Dr. Mark Horowitz.

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

A terhesség alatt pszichiátriai szereket szedő kismamák gyermekei sokkal gyakrabban lesznek koraszülöttek, vagy szenvednek légzési nehézségektől és keringési problémáktól egy friss tanulmány adatai szerint. 10-ből 4 ilyen újszülött azonnali ellátást igényelt, és többségüket el is választották édesanyjuktól a kezelések miatt.

Az idén júniusban megjelent, Németországban készült tanulmány olyan kismamákat hasonlított össze, akik a terhességük alatt pszichiátriai szereket szedtek (főként antidepresszánsokat) azokkal, akik nem éltek ilyen szerekkel. A pszichiátriai szereknek kitett újszülöttek 62%-ánál fordultak elő olyan problémák, mint a koraszülés, a légzési nehézségek és keringési zavarok. 40%-uk ráadásul azonnali orvosi beavatkozást igényelt, és ezen újszülöttek több mint felét el kellett választani édesanyjuktól, és újszülött osztályon kellett elhelyezni. Ezzel szemben a pszichiátriai szereket nem szedőknek mindössze 3%-ánál volt szükség azonnali beavatkozásra.

„Az egyre gyakoribb terhesség alatti pszichiátriai kezelések eredményeként egyre több újszülött szorul speciális újszülött-terápiára” – hangsúlyozták a tanulmány szerzői.

A jelen tanulmány eredményei megerősítik, hogy a mentális problémák szinte kizárólag gyógyszeres kezelései rengeteg veszélynek teszik ki a pácienseket (és gyermekeiket), holott ma már számos alternatív terápia ismert és elérhető, melyek nem járnak ilyen kockázatokkal. Ráadásul az antidepresszánsokról az Egyesült Királyságbeli Royal College of Psychiatry évekkel ezelőtt tette közzé, hogy a róluk való leszokás hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat.

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

Komoly traumákat okozhatnak a pszichiátriai kényszerbeszállítások és a kényszerített kezelések a pácienseknek, ami a gyógyulásukat is akadályozza – tárta fel egy friss kutatás. Magyarországon is sokan kerülnek akaratuk ellenére zárt osztályokra, a legutóbbi adatok szerint kölülbelül tizenötezren évente. Ők is hasonló élményekről számolnak be.

A BMC Psychiatry című szakfolyóiratban megjelent új tanulmány a pszichiátriai osztályokon akaratuk ellenére kezelt emberek megrázó tapasztalatait mutatja be. A University College London munkatársa, a magyar származású Bartl Gergely által vezetett kutatás megkérdőjelezi a jelenlegi kényszerítő gyakorlatok emberségességét és hatékonyságát:
„Eredményeink azt sugallják, hogy a kényszerbeutalás és a kényszergyógykezelés tapasztalata túlnyomórészt negatív, időnként traumatikus élményt jelent a páciensek és a gondozók számára is, így nem mindig éri el a várt terápiás hasznot.”

A kutatók módszeresen áttekintették azokat az elmúlt öt évben készült kutatásokat, amelyek a kényszerített pszichiátriai kezelésekkel kapcsolatos tapasztalatokat vizsgálták különböző országokban. Az eredmények elkeserítőek: sok páciens negatív és gyakran traumatikus tapasztalatokról számol be, amelyeket a rendszerszintű rasszizmus és diszkrimináció súlyosbít. A kutatók különböző szempontok alapján gyűjtötték össze a páciensek visszajelzéseit, íme ezek közül néhány:

• A szabadságtól való megfosztás a zárt osztályokon dühöt, zavarodottságot, félelmet, szorongást, neheztelést és védekező magatartástváltott ki az emberekből. Ezen pedig csak tovább rontott a rendőri intézkedés (olykor bilincsben viszik el a „beteget” saját otthonából) és a kórházi személyzet viselkedése. A zárt osztályokat gyakran nyomasztó, kaotikus, veszélyes környezetként írták le, a fogva tartást pedig olykor büntetésként, barbárságként élték meg.
• A kényszerített kezeléseket többnyire erőszakos élményként írták le. Elvesztették az irányítást saját sorsuk felett, ez pedig szorongást, félelmet, és olyan érzéseket okozott a pácienseknek, hogy megfosztották őket emberi méltóságuktól. Az elkülönítés dühöt, magányt és szégyenérzetet váltott ki, a fizikai korlátozás pedig (mint az ágyhoz kötözés) a fájdalom, a megaláztatás és a bántalmazás érzését okozta. A kényszerítések látványa a többi páciensben is félelmet keltett. Egyes eredmények egy ördögi kört is felvázoltak: a kényszerítés a páciensekben fokozott dühhöz és agresszióhoz vezet, amire viszont a személyzet jó eséllyel még több kényszerítéssel válaszolhat. Volt, aki leírta, hogy úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt állat: „Tehát amikor bent vagy, akkor tényleg szörnyű, hogy az ajtó zárva van, és nem engednek ki. Engem hat-hét hétig nem engedtek ki, és úgy jártam fel-alá, mint egy tigris a ketrecben, és ezt szörnyűnek találtam…”
• Miután hazaengedték a pácienseket, sokan rosszabbul érezték magukat, mint a kórházi kezelés előtt. Az eredmények arra utalnak, hogy a fogva tartás okozta traumák hosszú ideig kísértik az embereket, és az eredeti tüneteket (pl. depresszió, stressz) még súlyosabbá tehetik. Számos páciensnek megromlott a kapcsolata az egészségügyi ellátórendszerrel és a családtagjaikkal is, mert attól rettegtek, hogy visszakerülnek a pszichiátriára.
  „…ez a helyzet, rosszabbul érzed magad utána, mint előtte. Itt ülök, és sokkal depressziósabb és stresszesebb vagyok… és jobban ki vagyok borulva, mint előtte.” – írta egy korábbi páciens.
• A gyógyszeres kényszerkezelés különösen nagy gondot okozott egyes pácienseknek, mivel esélyük sem volt rá, hogy elutasítsák azt. Ha mégis megpróbálták megtagadni, hogy bevegyék a tablettákat, büntetéssel fenyegették őket, és még több kényszerítésre, és még hosszabb elzárásra számíthattak. A pszichiátriai szerek mellékhatásai olykor rettentően kellemetlenek, a kényszerkezelés alatt álló páciens pedig teljesen ki van szolgáltatva a kezelőorvosok döntéseinek.

Magyarországon sem jobbak a tapasztalatok

A kényszerített pszichiátriai kezelések jelenleg Magyarországon is jogszerűnek számítanak, ha valakiről megállapítják, hogy közvetlen veszélyt jelent magára vagy a környezetére. Ez a megállapítás viszont rendkívül szubjektív – az „észlelő orvosnak” gyakorlatilag soha nem kell utólag megindokolnia, hogy mire alapozta a véleményét. Hazánkban is sok visszajelzést találhatunk azoktól, akiket akaratuk ellenére kezeltek pszichiátriákon.

Egy magyar szociológus nőt néhány évvel ezelőtt hat napon át tartottak fogva egy zárt osztályon, mert a Parkinson-kórra szedett tablettáiból véletlenül többet vett be az előírtnál. A hölgy egy igen erőteljes esettanulmányt írt a történtek után, melyben így a kényszerkezelésről: „A fogoly legalább tudja, meddig kell maradni, mikor szabadul, és innentől már nem kell egyebet tennie, mint visszaszámlálni. A zárt osztály, ebből a szemszögből rosszabb a börtönnél. Miután elhangzik az »ítélet«, kimondják »itt marad«, lehet, napok is eltelnek anélkül, hogy bárki egy szót szólna, vagy éppen ránézne a szerencsétlenre, ami persze csak fokozza a félelmeit.”

Egy Facebook hozzászóló pedig így nyilatkozott a zárt osztályon átélt tapasztalatairól: „Rettentően féltem azok után, hogy ezt megtehették velem. Mindig mosolyogtam, mindig »jól« voltam, csak hogy mielőbb szabaduljak. Nem kívánom senkinek. Nagyon nehéz volt kiheverni. SOHA többé nem fordulok »szakemberekhez«.”

A kényszerített pszichiátriai kezelések a világ legtöbb országában a mai napig elfogadottak, pedig a WHO és az ENSZ az elmúlt években folyamatosan azt sulykolja, hogy sértik az emberi jogokat, és a már ma is rendelkezésre álló, emberközpontúbb kezelési módokra kell cserélni azokat. Egy 2022-ben kiadott WHO jelentés például ezt írja a mentális egészségügyi ellátásról: „…túl gyakran fordul elő, hogy a mentális problémákkal élő emberek a világ legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseit szenvedik el, méghozzá éppen az ellátásukért felelős egészségügyi szolgáltatók részéről.”

A fenti tanulmányban a kutatók célja az volt az eredmények bemutatásával, hogy mind a szakemberek, mind a döntéshozók számára egyértelművé tegye, hogy a mentális egészségügyi ellátást gyökeresen meg kell változtatni.

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

Sokan hiszik, hogy a pszichiátriai elektrosokk-kezelést már régen betiltották, mint barbár és idejétmúlt eljárást – derült ki egy online felmérésből. Mások úgy gondolják, hogy a ma alkalmazott „modern” elektrosokk már teljesen biztonságos. Eközben a valóság egészen képet mutat.

Május a mentális egészségügy hónapja, ennek alkalmából egy jogvédő szervezet online felmérést végzett a mentális egészségügy talál legvitatottabb szegletéről: a pszichiátriai elektrosokk-kezelésekről. Pontosabban azt mérték fel, hogy mit gondolnak és mennyire tájékozottak erről az emberek. Meglepő módon a válaszadók egyharmada meg volt győződve róla, hogy ilyesmit ma már nem végeznek Magyarországon, már régen betiltották. Továbbá közel háromnegyed részük nyilatkozta azt, hogy szerinte ez az eljárás nem alkalmas a gyógyításra. „Embertelenség, a beteg ember teljes megalázása, földbe tiprása. Remélem soha nem alkalmazzák sehol” – írta az egyik válaszadó.

A felmérést kitöltők egy része viszont tisztában volt vele, hogy a Száll a kakukk fészkére című filmből ismert elektrosokkot ma már elektrokonvulzív terápiának (ECT) nevezik, és altatásban végzik, izomlazítókkal (gyakorlatilag a szívverést kivéve teljesen lebénítják a testet, ami így lélegeztetőgépre kerül), így már nem törnek össze a páciens csontjai az áramütéseket követő görcsroham miatt. Ugyanakkor más dolgok semmit sem változtak a hetvenes évek óta: ma is egy epilepsziás nagyroham kiváltása a cél, ami a „mentális zavar” tüneteit hivatott megszüntetni. Ezt pedig továbbra is úgy érik el, hogy magas feszültségű, akár 460V áramot engednek át az emberi agyszöveten, vagyis a háztartási feszültség dupláját.

Ezért nem okoztak nagy meglepetést a válaszadók beszámolói, amelyek a kezelésből származó agykárosodásra utalnak:

„A kezelést követően észrevettem, hogy alig emlékszik valamire, inkább a rövidtávú memóriája sérült. Állapota rosszabb lett mint előtte, agyban már egyáltalán nincs köztünk.”

„Az elektrosokk kezelés következtében teljesen instabil lett egy ismerősöm.”

A Somatics nevű, ECT- készülékeket gyártó cég ellen 2018-ban pert indítottak, melynek lezárása után a cég feltüntette a weboldalán a következő, nem elhanyagolható tényeket: "Az ECT anterográd [új emlékeket érintő] vagy retrográd [régi emlékeket érintő] amnéziát eredményezhet. Az ilyen utóhatás általában idővel megszűnik, azonban lehetséges a nem teljes gyógyulás. Ritka esetekben a betegeknél maradandó emlékezetkiesés vagy maradandó agykárosodás léphet fel". A másik ECT-gépeket gyártó vállalat, a MECTA pedig csődeljárást kezdeményezett 2022-ben, mert annyi pert indítottak ellenük az agykárosodások miatt, hogy nem tudott többé felelősségbiztosítást kötni a gépeire.

Mindennek dacára a szigorú tény az, hogy ez a kétes hírű eljárás Magyarországon ma is alkalmazásban van több kórházban is: Budapesten, Kecskeméten, Pécsett és Szegeden is.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű nemzetközi jogvédő szervezet egy nagyon mélyreható dokumentumfilmet is készített a témáról, melyben áldozatokat, szakértőket, pszichiátereket, sőt még az ECT készülékek gyártóját is megszólaltatják, felfedve ezzel az eljárással kapcsolatos összes olyan információt, amit az átlagember elől mindeddig sikeresen elrejtettek.

A dokumentumfilm megtekinthető a szervezet magyarországi csoportjának weboldalán:
https://emberijogok.hu/kezeles-vagy-kinzas/

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

• sport

Budapest, 2024. július 20. - A Ma Is Futok futóegyesület szombaton reggel 8 és 10 óra között frissítő állomást szervez az Id Antall József rakparton. Az esemény célja, hogy a nyári hőségben sportoló futók megfelelő folyadékpótlásban részesüljenek, hiszen a meleg időjárás alatt testünk rengeteg folyadékot veszít.

A nyári hőség különösen megterhelő lehet a sportolók számára, ezért kiemelten fontos, hogy mindenki megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasszon edzés közben és után. A Ma Is Futok futóegyesület tapasztalt tagjai és önkéntesei várják a futókat, hogy frissítő italokkal és hasznos tanácsokkal segítsenek nekik a biztonságos sportolás érdekében.

Az Id Antall József rakpart ideális futóhelyszín, mivel az út az autósok elől le van zárva, így a futók biztonságosan és zavartalanul élvezhetik a futást a gyönyörű Duna-parti környezetben. 

Az egyesület célja, hogy minél többen tudatosan sportoljanak és figyeljenek oda egészségükre. Az érdeklődők többet is megtudhatnak rólunk és tevékenységünkről a Ma Is Futok bemutatkozó oldalán.

Ne feledd! A nyári melegben futás közben még nagyobb figyelmet kell fordítani a folyadékbevitelre, hogy elkerüljük a dehidratációt és megőrizzük egészségünket.

További információért látogasson el a Ma Is Futok weboldalára.

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

DEBRECEN, 2024. május 31. – A cívis városban zajló pszichiátriai vándorgyűlés kapcsán jogvédők békés tüntetéssel szólították fel a Magyar Pszichiátriai Társaságot: gondolják újra szakmájukat, és tegyenek eleget azoknak a nemzetközi elvárásoknak, melyek szerint a pszichiátria területén egyszer és mindenkorra fel kell számolni a kényszerítő és megalázó kezeléseket. Mindez évek óta érik, de a magyar pszichiáterek ez idáig nem tettek érdemi lépéseket, hogy ezeket a reformfolyamatokat elindítsák.

Békés tüntetéssel hívta fel a nyilvánosság figyelmét az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) nevű jogvédő civil szervezet a magyar pszichiátriákon még mindig elterjedt kényszerítő kezelések megalázó voltára, a Debrecenben zajló pszichiátriai vándorgyűlés kapcsán. Az utóbbi néhány évben olyan szervezetek, mint az ENSZ, a WHO, de még a Pszichiátriai Világszövetség is egyértelmű állásfoglalásokat tettek közzé a pszichiátriai osztályokon történő kényszer felszámolásának szükségességéről. 2023-ban az ENSZ Emberi jogi főbiztosa így írt: „A kényszerítés mind a fizikai, mind a lelki egészség szempontjából káros… Amikor a mentális egészségügyi szolgáltatásokban erőszak, kényszerítés és visszaélések történnek, a szolgáltatás nemcsak hogy nem segít az embereken, hanem az eredeti nehézségeket súlyosbítja...”

Ennek ellenére a Magyar Pszichiátriai Társaság továbbra is gyógyszergyárak pénzéből konferenciázik, és ez idáig nem tett semmit, hogy a magyar pszichiátriákon felszámolják a megalázó kényszert, derült ki a rendezvényen elhangzottakból.

A pszichiátriai vándorgyűlés helyszíne, a Kölcsey Központ bejárata előtt elhangzott beszédben szóba került egy debreceni nő története is, akinek férje azután akasztotta fel magát, hogy egy pszichiáter – érdemi vizsgálat nélkül – felírt neki egy olyan szert, melynek jól ismert mellékhatása az öngyilkossági késztetés.

A szervező alapítvány Magyarországon 30 éve foglalkozik a pszichiátriákon történő jogsértések feltárásával és kivizsgálásával, ez idő alatt panaszosok százainak nyújtottak jogi segítséget, akiket egy pszichiátriai osztályon ért károsodás vagy megaláztatás.

Telefon: 06 70 330-5384

Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

www.emberijogok.hu

Részletek

Írta: Egészség Hídja

Megjelent: 2025. február 02

Az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen Egyesület idén október 6-án rendezi meg az éves eseményét, hagyományosan délután egy konferenciális programmal, koraeste pedig a mellrák figyelemfelhívó sétával.

Az esemény facebookos linkje:  https://www.facebook.com/events/1713100146207362

A délutáni előadások, beszélgetések 14:00 órától 18:00 óráig tartanak, a témák röviden: fiatalkori emlőrák, mozgásszervi panaszok kezelhetősége, gyógyszer kölcsönhatások, emlőrák betegút felmérés eredményei, emlőrák típusok. Bővebben a weboldalon: https://egeszseghid.hu/2024-oktober-6-an-rozsaszin-seta/ A délutáni előadásokra, beszélgetésekre itt kell regisztrálni: https://n9.cl/7tjpj

Aki csak a sétán vesz részt, nem kell regisztrálni, de jelezhető a részvétel a Facebook eseménynél az „Ott leszek” gombra kattintva.

A séta 18:30-kor kezdődik a délutáni konferenciának helyet adó Budapest Marriott Hotel mellől, a Duna Korzótól. A kivilágított Széchenyi Lánchídra sétálhatnak fel a résztvevők, a Brass Time zenekar felvezetésével.

Az idei évben több budapesti intézmény, épület is csatlakozik a rózsaszín kivilágításhoz, a figyelemfelhívás érdekében.

A Lánchíd három estén át lesz rózsaszínnel, az emlőrák színével megvilágítva, péntektől vasárnapig.

Várnak mindenkit, aki fontosnak tartja a betegségre való figyelemfelhívást, a szűréseken és/vagy kivizsgálásokon való részvétel ösztönzését, és szolidaritását kívánja kifejezni az érintettekkel.

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

Minden hatodik ember 5 éven belül munkaképtelenné vált azok közül, akik hosszú távon szedtek nyugtató és altatószereket egy frissen bemutatott tanulmány szerint. Magyarországon is több százezren szednek ilyen tablettákat, ami tavaly már önmagában is 2 milliárd forintba került a társadalombiztosítónak.

Sokan ártalmatlan, enyhe nyugtatóként gondolnak a „benzodiazepin” típusú szerekre (Xanax, Frontin, stb.), nem is sejtve, hogy az esetleges függőségnél sokkal kellemetlenebb meglepetéseket is okozhatnak, ha hosszabb távon válnak részévé az ember életének.

Egy áprilisban megjelent finn tanulmány összesen 37703 nyugtató és altatószer (benzodiazepinék és rokonaik, rövidítve BZDR) használót követett nyomon. Úgy találták, hogy a páciensek több mint egyharmada (34,4%) legalább hat hónapon át szedte a szereket, őket tekintették hosszú távú felhasználóknak. Az ötéves nyomon követés során arra jutottak, hogy a rövid távú használók 11%-a, a hosszú távú használóknak pedig 17,6%-a vált később munkaképtelenné, és szorult rokkantsági nyugdíjra. Ez a hosszú távúak esetében legalább minden hatodik felhasználót jelenti, ráadásul lényegesen nagyobb arányban érinti a 45 évnél fiatalabb korosztályt.

A munkaképtelenné válásnak egyik fő oka a kutatók szerint a szellemi képességek romlása. A nyugtató és altatószerek a felfogási sebességre, a memóriára, a figyelemre és a problémamegoldó készségre nézve a legkárosabbak, melyeket egy másik közelmúltbeli tanulmány igazolt.

„A lehető legkisebb hatásos adagot kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig...” – írja a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központorvosoknak szánt alkalmazási előírata. Mégis az figyelhető meg, hogy az orvosok olykor hajlamosak „rajtafelejteni” pácienseiket a benzodiazepineken.
„Ha a kezelést már évek óta alkalmazzák, nehéz motiválni akár a kezelőorvost, akár a pácienst annak abbahagyására” – írják a kutatók. A tanulmány szerint az esetek döntő többségében pszichiáter írja fel az első adag benzodiazepint a pácienseknek. Ez nem meglepő annak fényében, hogy a pszichiátria területén egyébként is elterjedt a "kémiai megoldás" – vagyis tudatmódosító szerek felírása a kellemetlen tünetek kémiai elkendőzésére, ahelyett hogy a lelki nehézség valódi okát igyekeznének megtalálni és megszüntetni.

„A BZDR-ek hosszú távú alkalmazása a munkaerőpiacról való kiszorulás fokozott kockázatával jár együtt. Ez különösen a fiatalabbakat érinti, és így az egyéni és társadalmi terhek egyaránt nagymértékűek.” – írják a szerzők a tanulmány végén.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint 2023-ban több mint kétmilliárd forintot költöttünk benzodiazepin szerek támogatására a társadalombiztosításból, ami nagyságrendileg 240 ezer ember éves adagját jelenti.

A gyógyszerfüggőség és a szellemi képességek romlása valószínűleg számos esetben elkerülhető lenne, ha automatikus gyógyszerfelírás helyett több figyelmet kapna annak felderítése, hogy mi lehet a a mentális nehézség, a lelki gyötrelem valódi oka. Ahogy az is sokat számítana, ha – a valódi felvilágosítás és tájékozott beleegyezés jegyében – a pácienssel megismertetnék az alternatív lehetőségeket is, csakúgy mint a benzodiazepinek potenciálisan káros hatásait.

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

Napjainkban meglepően könnyen nyilvánítják a fiatalokat „hiperaktívnak” vagy „ADHD-snak”, ha viselkedésükkel zavarják a környezetüket, mint például egy iskolai tanterem rendjét. A diagnózis felállításához nem használnak tényleges orvosi vizsgálatokat vagy teszteket, mivel ilyenek nem léteznek, csak a megfigyelt tüneteket veszik alapul.

A diagnózis után pedig gyakran nagyon rövid út vezethet olyan tudatmódosító „gyógyszer” felírásáig, amely a magyar jogszabályok szerint kábítószernek minősül. Az efféle megoldások természetesen nem szüntetik meg a tünetek kiváltó okait, mindössze elfedik azokat – így működnek a drogok is általában.

A szülők azonban ritkán értesülnek például arról, hogy az elfogyasztott ételek és a bélflóra állapota szorosan összefügg a mentális állapottal, és az ADHD-ra jellemző tünetek hátterében is könnyen állhatnak ilyen okok – ezt számos kutatás alátámasztotta. A cukorban, gluténban és erősen feldolgozott ételekben gazdag étrend, ami kevés friss zöldséget és gyümölcsöt, illetve fermentált ételt tartalmaz, igazoltan kiválthat ilyen tüneteket. Ennek az az oka, hogy a bélrendszer és az agy között közvetlen kapcsolat van, így a bélrendszer leromló állapota a mentális állapotra is menthetetlenül rányomja a bélyegét.

Emellett az allergiás reakciókat kiváltó ételek, a vitamin- és ásványianyag-hiány, illetve a nehézfém-mérgezés (igen sokféleképpen felszívódhatnak a környezetből a bőrön át) szintén olyan tényezők, melyeket kimondottan indokolt lehet kivizsgálni, mielőtt a tudatmódosító szerek mellett döntenénk.

Az ADHD kezelésére használt pszichiátriai szerek lehetséges mellékhatásai között szerepelnek a pszichotikus zavarok, a hallucinációk, az agresszív viselkedés és az öngyilkossági gondolatok, ráadásul a metilfenidátot (Ritalin) a súlyos függőséget okozó szerek közé is sorolják.

A gyermekek megérdemlik, hogy valódi segítséget kapjanak, ami mögött valódi tudomány áll, és a szülők is megérdemlik, hogy ép, egészséges és sikeres gyermekeket nevelhessenek fel – ám ehhez gyakran nem csak a „betegséggel”, hanem a működésképtelen szokásokkal és hagyományokkal szemben is fel kell venni a harcot.