A Hetek hetilap húsvéti számában interjút közöl Németh Sándor lelkésszel, aki élő megvilágításba helyezi az ünnepet. A cikk elején Németh Sándor a húsvét aktualitásáról beszél, arról, hogy a keresztények Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékeznek ilyenkor, de sokan megfeledkeznek arról, hogy Jézus a történelem Uraként ma is cselekvője a világnak. Németh szerint kulcsfontosságú ennek felismerése napjainkban, amikor az Antikrisztus megjelenésének előszobájában vagyunk.
A húsvét ünnepének középpontjában Jézus Krisztus áll, de a legtöbb emberben hiányos vagy hamis kép él róla.
Sokan a filmekből és sorozatokból ismert karaktert képzelik el, a vallásos emberek többségének pedig a megfeszített, szenvedő Krisztus jut eszébe. Németh hangsúlyozza, hogy a hiteles kép Jézusról az evangéliumból és a Szent Szellem kijelentéséből származik. A Jézussal való személyes találkozás, mely során a Szent Szellem az ember szívébe ülteti a legalapvetőbb igazságot, hogy Ő Úr és Isten, nélkülözhetetlen szellemi esemény.
A keresztény világban is tapasztalhatóak hiányos, sematikus, földhöz ragadt felfogások, sőt a személyiségét, szerepét eltorzító képek Jézussal kapcsolatban.
Pál apostol már az Egyház létrejöttekor figyelmeztetett, hogy ne fogadjanak el más Jézust, más evangéliumot, más szellemet a Szent Szellem helyett, de ezek mind jelen vannak napjainkban is. Ennek egyik oka, hogy kiemelnek bizonyos eseményeket Jézus Krisztus földi szolgálatából, és ezek merev és kizárólagos képként beépülnek az emberek gondolkodásába, holott ezek hiányosak. Például a szenvedését, megfeszítését túlhangsúlyozzák, de a feltámadását és annak következményeit figyelmen kívül hagyják, pedig a feltámadásba vetett hit által értjük meg a szenvedésének és keresztre feszítésének örök igazságát. Pünkösdi és karizmatikus körökben pedig a csodákat és jeleket, a Kenetet hajlamosak túlhangsúlyozni, pedig Jézus nemcsak megsegít, hanem Király és Próféta is.
Sokan ismerték Jézust kortársai közül, látták a csodáit, de nem ismerték meg a feltámadott és megdicsőített Jézust.
A tapasztalati ismeretek nem elégségesek az üdvözüléshez, a hit és a Szellem általi ismeret semmivel sem helyettesíthető a Vele való személyes közösséghez. A Messiás a megtestesülése előtt is létezett, mint Isten egyszülött Fia, minden általa lett, Őáltala és Őérte van minden. Az Ószövetségnek is Ő a főszereplője, Őtőle származik a kinyilatkoztatás, Ő hívta el és kente fel az Ótestamentum karizmatikus hőseit, Ő az Isten és Ábrahám, Izrael közötti szövetségek kezdeményezője, alapítója. Az Ószövetség által közvetített Messiás-képet nem törli el az evangélium Jézus Krisztusa, hanem beteljesíti és visszajövetelével teljessé teszi.
Számos újjászületett kereszténynek is hiányos a képe Jézusról, sokszor csak személyes szükségeik alapján hisznek a megváltásban, a megváltás közösségi céljait és a messiási programot kevesebben ismerik. Az evangélium elsődleges üzenete, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit és megtérés által nyerjük el az Úr kegyelmét személyes üdvösségünkre, és kapunk felmentést Isten kárhoztató büntetése alól. Emellett fontos megismerni Isten emberiséggel kapcsolatos tervét, Jézus Krisztus pozícióját és feladatkörét, mert a jövőben folytatódni fog az isteni üdvterv megvalósulása, Jézus Krisztus teljesebb megismerése, a kinyilatkoztatás és korszakváltások.
Jézus a kereszten kijelentette, hogy „beteljesedett”, amit sokan úgy értelmeztek, hogy a kinyilatkoztatás végleges, de ez a mondat Jézus első eljövetelére vonatkozik, a világ bűneinek elvételére, az engesztelő áldozatára. A „Beteljesedett!” kijelentéssel Jézus a megváltás és az engesztelő áldozat tökéletességét jelentette ki, ami nem szorul ismétlésre, örök érvényű, és ezt a feltámadása bizonyítja. Azonban a második eljövetelére, a parúzia eseményeire és az azutáni korszakváltásra vonatkozó próféciák még nagy igazságokat tartalmaznak. A bibliai kijelentés szerint az Úr előre közli mindazt, amit tenni fog a földön, a Szent Szellem pedig részletesen kijelenti a mennyei dolgokat Isten népe számára.
Tehát még nagy igazságok megismerése előtt állunk, melyek nem cáfolják a már ismert írásokat,
hanem értelmezésükben hoznak változásokat, és mélyebbé, teljesebbé és pontosabbá teszik Krisztusról való ismereteinket.
A jövőben folytatódni fog Jézus Krisztusról való ismeretünk növekedése, az Egyház korszakát legalább két nagy korszak követi majd, melyekben egyre nyilvánvalóbb és meghatározóbb szerepet fog betölteni Jézus Krisztus. A Jelenések könyve alapján a mostani korszak végét lezáró folyamatokban egyre kisebb szerepet töltenek be az emberi döntések, a korszak lezárásában az apokaliptikus harc fog dominálni az Úr és tábora, valamint a sátáni erők között. Már most tapasztalható a Szent Szellem intenzívebb jelenléte, munkája és vezetése. Ézsaiás próféta szerint eljön a hajnal, de az éj is, vagyis az üdvösség napja éjbe fordul, amikor Isten átadja a Őt megtagadó világot a Sátán hatalmának, aminek uralmát az Antikrisztus testesíti meg. De ezelőtt megtörténik az igazságot és a hazugságot szerető emberek szétválasztása, mert az Istent szerető emberek nem ítéletre, hanem büntetésre vannak rendelve. Isten a gonoszoktól elválasztotta az igazakat ítéletei előtt, mint Noé és Lót esetében, akik Istentől kaptak ismeretet és megmenekültek. Németh szerint ez a szétválasztás már zajlik a világban, és mi is részei vagyunk. Ebben a folyamatban a Szent Szellemtől származó kijelentések fejlesztik a Jézusról való ismereteinket.
A világtörténelem a sötét éj, a Bárány haragjának nagy napja előtt áll.
