Sándor bácsi életének nagy részét „katonás rendben” élte, hiszen a Magyar Honvédség szolnoki Légierő Parancsnokságán szolgált, ahonnan alezredeseként vonult nyugdíjba. Rákoscsabán született, testvérével együtt itt töltötte gyermekéveit. Tanulmányait Szolnokon, a Kilián Repülő Tiszti Iskolában végezte. Hivatása izgalmas, ugyanakkor nagy felelősséggel járó feladat volt, de a szolnoki évekre ma is szívesen emlékezik vissza.
A tiszti iskola befejezése után, 1956-ban megnősült, feleségével idén ünneplik házasságuk 70. évfordulóját. Családjuk öröme leányukban, unokájukban és az egy éves dédunokában teljesedik ki, akik mindennapjaikat szeretettel és boldogsággal töltik meg.
„Szolnokon szép otthonunk volt, de életünk úgy alakult, hogy huszonöt évvel ezelőtt visszaköltözünk Rákosmentére. Itt is nagyon jól érezzük magunkat, kedves, segítőkész szomszédok vesznek körül bennünket. Nyolcvanéves koromig aktív közösségi életet éltem, Szolnokon a honvédség nyugdíjas klubját is én vezettem. Feleségemmel sokat utaztunk, repülővel és autóval egyaránt. Mindig szerettem vezetni, nehéz volt lemondani róla, de sajnos a betegség már nem teszi lehetővé. Egyszer mindennek eljön az ideje...” – mesélte.
Arra a kérdésre, mi lehet a hosszú élet titka, szerényen így válaszolt: „Szép és tartalmas életünk volt. Mindig igyekeztem becsülettel, legjobb tudásom szerint végeztem a munkámat, ami a mai napig jó érzéssel tölt el.”
Isten éltesse még sokáig a kedves házaspárt szeretetben, egészségben családjuk körében.
