Hivatalosan is megnyílt a Kőbányai úti Eiffel Műhelyház, az elmúlt évtized egyik legnagyobb hazai kulturális fejlesztése.
A több mint 33 milliárd forintos beruházásnak köszönhetően a 200 méter hosszú, 100 méter széles, öthajósbazilika-méretű egykori vasúti járműjavító csarnokból mára a Magyar Állami Operaház európai viszonylatban is egyedülálló műhely-, raktár-, próba- és képzési központja jött létre.
Az 1800-as évek közepén nagy lendületet kapott a magyar vasútépítés, amivel párhuzamosan a józsefvárosi pályaudvarról kiinduló hatvani vonal mentén – nagyjából a Kőbányai út, a Hungária körút, Vajda Péter utca, illetve az Orczy út által határolt hatalmas ipari területen – megkezdődött a vasúti járműgyártás is. Az 1870-es évekre itt jött létre hazánk egyik legfontosabb vasúti járműjavítója, a Magyar Királyi Államvasutak Budapesti, majd Északi Főműhelye. Az utóbbihoz tartozó, 1885-ben épült, több mint 20 ezer négyzetméteres Eiffel-csarnok építészeti szempontból is jelentős, a maga idején korszerű épület volt. Az Európa-szerte ismert acélszerkezet-tervező és hídépítő mérnök, Feketeházy János tervezte, akinek nevéhez fűződik többek között a Szabadság és a Mária Valéria híd, az operaház acélszerkezetének, illetve a budapesti Fővámház, a mai Corvinus Egyetem ugyancsak acél tetőszerkezetének a megépítése.
A mozdonyjavító műhelycsarnoknak ilyesformán semmi köze nincs a névadó Gustave Eiffelhez. Az Eiffel-csarnok elnevezést a benne dolgozó vasúti munkások ragasztották rá, feltehetően azért, mert a szerkezete feltűnően hasonlít a nagyjából ugyanebben az időben épült és az Eiffel Iroda által tervezett Nyugati pályaudvaréhoz.
Szentélyből műhely
Az „Északi” egészen 2009-ig működött járműjavítóként, majd végleg bezárta kapuit, és a környék elhagyott ipari létesítményeinek egyike lett. A 2011-ben az Opera élére kerülő Ókovács Szilveszter egyik legfontosabb feladatának jelölte ki az intézmény leromlott állapotú és a Budapesten szerteszét szórt háttérbázisainak, köztük a díszlet- és jelmezműhelyeknek, -raktáraknak egy helyre költöztetését. A lehetséges helyszínek közül az Eiffel-csarnokban látta a legnagyobb fantáziát, már csak a hatalmas belmagassága, méretei miatt is. A tervezést a közelmúltban elhunyt Ybl- és Széchenyi-díjas építész, Marosi Miklós, a Közti – Középülettervező Zrt. stúdióvezetője irányította úgy, hogy mindvégig szem előtt tartotta az általa „a magyar vasúttörténelem egyik legfontosabb szentélyének” nevezett Eiffel-csarnok műemlék voltát. Miközben a tervek természetesen igazodtak a jövőben funkcióhoz, az elsődleges szempont mégiscsak az volt, hogy „bemutassa ennek a háznak az értékét, szépségét, azt a csodálatos acélszerkezetet, amely valami isteni véletlen folytán megúszta a világháborúkat”.
Forrás: demokrata.hu
