Egyéni felelősség-e a lakhatás biztosítása? Kötelessége-e az önkormányzatnak, hogy minden rászorulónak korlátlan ideig biztosítson bérlakást? Ezek a kérdések nem egy szakértői beszélgetésen vagy lakossági fórumon vetődtek fel, hanem az Utcajogász Egyesület vitaszínházi estjén, amelyen a résztvevők rövid jelenetek alapján fejtették ki véleményüket – és foglaltak állást.
Bár nevében színházra szólt a meghívó, az Eötvös10 egyik termében már a nézőtér elrendezése is arra utalt, hogy nem szokványos alkalom következik. Az Utcajogász Egyesület Jogos a felvetés! címmel tartott vitaszínházi előadására zömmel fiatalok érkeztek január 17-én, és érdekes módon a nők voltak többségben. Pedig a téma, a lakhatási kérdések manapság nemtől függetlenül alapvetően határozzák meg legtöbbünk életét. Kiadásaink legnagyobb hányadát erre a célra fordítjuk, nem véletlen, hogy manapság annyi szó esik az otthonteremtésről.
Kinek a dolga?
A lakhatás jogi kérdéseivel, jogi tanácsadással foglalkozó Utcajogász Egyesület kezdeményezése éppen arra irányul, hogy a jelentkezők megfogalmazzák véleményüket, kérdéseket tegyenek fel, szakértőkkel találkozzanak, és megfelelő érveléssel akár egymást is meggyőzzék néhány fontos kérdésben. Mindezt a vitaszínház eszközeit használva tették: Szivák-Tóth Viktor (Szkéné Színház), Boznánszky Anna (Káva Kulturális Műhely) rövid jelenetekkel villantották fel a témakör egy-egy tipikus jelenségét, amelyekről aztán a résztvevők véleményt mondtak, megvitatták a lehetséges megoldásokat – és kvázi szavaztak. Ugyanis maga a nézőtér sem volt szokványos, két egymás felé fordított részből állt, és az adott felvetés, jelenet kapcsán ki-ki helyet foglalhatott egyik vagy másik oldalon a véleményének megfelelően.
Az egyik jelenetben egy középkorú apa és huszonéves lánya feszült egymásnak azon, hogy vajon kinek a dolga megteremteni a felnőtté vált gyermek lakhatását. A lány a szülőktől várta a megoldást, az apa pedig azt sürgette, hogy gyermeke dolgozzon, keressen többet, és mielőbb szerezzen saját ingatlant. A résztvevők nagyjából fele-fele arányban álltak a két vélemény mellé, majd sorra fejtették ki a nézeteiket ezzel kapcsolatban. Felmerült az állam felelőssége, hiszen anyagi okok miatt nem mindenki képes segítség nélkül saját ingatlanhoz jutni ma Magyarországon. Egy másik jellemző vélemény szerint nem is a tulajdonszerzést kéne erőltetni, sokkal inkább megfizethető bérleményeket kellene kínálni a kisebb pénzű embereknek. Az érvek ütköztetése közben időről időre megszólaltak az Utcajogász Egyesület szakértői is. Ők mondták el azt, hogy jelenleg hazánkban a lakhatás nem alapjog, a kilakoltatási moratórium viszont a téli hónapokban megvédi az utcára kerüléstől a családokat.
A felelősség nem kötelesség
Egy másik jelenetben egy jómódú férfi fenyegetőzött azzal, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő albérlőjét egy zárcsere után szó nélkül kizárja a lakásából. Itt a többség a szorult helyzetben lévő fél mellé állt, ám jó néhányan a magántulajdont védő főbérlő indokait is méltányolták, vitatva azt az állítást, hogy a magántulajdonnal való rendelkezés jogát felülírják a szociális szempontok. A szakértő világossá tette, hogy a jelenetben ábrázolt szituáció egyértelműen jogellenes kilakoltatásnak minősül, senkit sem lehet figyelmeztetés nélkül, egyik napról a másikra utcára tenni.
Volt olyan jelenet is, amelyben egy hivatali ügyintéző közölte a bérleti jogviszony megszűnését egy rászorulóval, aki három év után sem tudott javítani a helyzetén, így képtelen volt önállóan megoldani a lakhatását. „A felelősség nem kötelesség” – jelentette ki az egyik vitázó, mondván, hogy nem képes mindenki önállóan lakást szerezni, rajtuk az állam vagy az önkormányzat dolga segíteni. Ezt az érvelést mások azzal verték vissza, hogy az önkormányzatok lehetőségei sem végtelenek, nem tudnak minden nehéz sorsú embernek élete végéig fedelet biztosítani.
Érvek és ellenérvek követték egymást ezen az estén, ami a Fővárosi Szolidaritási Alap támogatásával jött létre. A vitaszínház a szervezők szándékai szerint nemcsak gondolatébresztő volt, hanem sok információt is adott a résztvevőknek.
