Nyomás alatt a háziorvos-társadalom, ezért a rendszer évtizedek óta húzódó reformját sürgeti dr. László Imre. Újbuda polgármestere arról is beszélt, hogy a ciklus nagy dobása a geotermikus energiakitermelés lehet, amely egész lakónegyedek fűtését biztosíthatja vagy egészítheti ki.
2024 rendkívüli év volt, mind politikai, mind gazdasági értelemben. Ön hogyan összegezné?
Kétségtelenül rendkívüli volt, hiszen önkormányzati és európai uniós választások is voltak, a kampány erősen meghatározta az időszakot. Nehézségekkel és sikerekkel teli esztendő áll mögöttünk, amelyben maximális erőfeszítéssel azon dolgoztunk, hogy a XI. kerületet kikapcsoljuk a nagypolitika zűrzavarából, annak kellemetlen hatásai ne érjék el az itt élőket, az önkormányzatot és a kerület stabilitása érdekében dolgozó cégeket.
Tavaly novemberben arról beszélt, egy teljes éve várnak arra, hogy a minisztérium kiadja az engedélyt az egyébként régóta startra kész Egynapos Sebészet indulásához. Van változás az ügyben?
Azóta sem álltunk le, folyamatosan bombáztuk az illetékeseket, hogy amikor a magyar egészségügy másról sem szól, mint végeláthatatlan várólistákról, adják meg a lehetőséget a sorok rövidítésére. Ez az új ellátási hely csak a startpisztoly eldördülésére vár. A gyermekegészségügyi centrum tetejére épített emeleten berendezett egynapos sebészeti részleg öt szakmára és a legkorszerűbb belső struktúrára épül. Ez sebészeti, fül-orr gégészeti, urológiai, ortopédsebészeti és szemészeti beavatkozásokat takar. Ezekre nagyon komoly igények mutatkoznak, csak szürkehályogműtétre húszezren várnak az országban. Hallatlanul fontos terület, ha túl sokáig várunk egy ilyen operációval, kockáztatjuk a páciens egészséges látását.
Tehát éppen a legsürgetőbb, tömegigényt kiszolgáló műtéteket végezhetnék el az ehhez hasonló egynapos klinikákon, ami látványosan felpörgethetné az állami egészségügyi ellátást…
Így van. Decemberben az Országgyűlés népjóléti bizottságának ülésén a belügyminiszter kijelentette, hogy az egynapos ellátás rendkívül fontos. Erre Komáromi Zoltán orvos, parlamenti képviselő – aki sokáig a kerület egészségügyéért is dolgozott – felvetette, ha ez így van, miért kell egy évet várnia Újbudának a befogadásra. A befogadás azt jelenti, hogy az állam elfogadja a beavatkozások finanszírozását, így azokat az állami egészségügyi ellátás részeként lehet elvégezni.
Az ellátás azonban csak akkor indulhat meg, amikor a szakmai szervezetek is megfelelőnek találják a személyi és tárgyi feltételeket (műtők, eszközök, személyzet). Ez maga a használatbavételi engedély, ha ez megvan, jöhetnek a betegek. Az ülés után azonnal írtam levelet a miniszternek, hogy igazolják végre vissza a befogadást, különben nem tudunk gyógyítani.
Érkezett válasz?
Még nem. Jóhiszeműen tudjuk ezt be az ünnepeknek, az év eleji lassúbb ügyvitelnek.
Azért felmerült önben a szándékosság lehetősége?
Nézze, azt mindenki tudja, hogy nem igazán élveztünk eddig támogatást a kormány részéről. Nem kaptunk soha pluszjuttatást az elvonások mellett, hagyjuk is, hogy kik és miért kaptak. Nekünk a rendelkezésre álló lehetőségekből kell kihoznunk az optimumot.
Az egészségügy idén is fontos közéleti téma lesz. A háziorvosok felhívták a figyelmet a kétségbeejtően alacsony utánpótlásra, hogy vállalkozóként nehéz megoldani a helyettesítést betegség vagy szabadság esetén. Kihívást jelent az ügyeleti ellátás és a kötelező praxisközösség megszervezése, az adminisztrációs terhek között pedig olyan abszurditás is előfordul, mint az ellátások utáni adó-visszatérítés kiszámolása. Mindezek nyomán tavaly óta újabb háziorvosok adták fel praxisukat. Mit lehet tenni 2025-ben egy jobban működő háziorvosi rendszerért?
Nem a 24. óra utolsó percében vagyunk, az óra már túlketyegett a 24. órán. Az országban 940 háziorvosi praxis feltöltetlen, ez az összes praxis egyötöde, bő egymillió embernek nincsen fix háziorvosa. A meglévő orvosok a saját betegeik terhére ugranak át más körzetekbe ellátást vállalni. Ki kell mondani, hogy több évtizedes problémáról van szó, az alapellátásban azóta kellene egy új formát bevezetni. Ehelyett mindig azt mondták, jó ez úgy, ahogy van. Mi ennek az eredménye? Hogy egy frissen végzett orvos számára nem jelent szakmai kihívást a jelenlegi háziorvosi rendszerben dolgozni. Nem látják a hatékony gyógyítás feltételeit, ezért nem jelentkeznek. Mondok egy példát: a legtöbb rendelőben a háziorvos és az asszisztens ugyanaz a személy. De tessék mondani, mit csinálok akkor, amikor elkezd csörögni a telefon a rendelés közben. Vagy telefonálok vagy rendelek, az egyik fél mindenképp rosszul jár. A lényeg, hogy az alapellátás rendszere nincs a helyén, ez tükröződik a folyamatos praxisüresedésekben és a pályakezdők hiányában.
Ön szerint melyik ponton szükséges változtatni?
Például legyen egy telefonos ügyintéző, aki kiszolgál három-négy háziorvost. Persze nemcsak telefonálna, hanem az e-mailek kezelésével, az adminisztráció átvállalásával számos terhet levenne az orvosról, aki így valóban a betegekkel tudna foglalkozni. Miről szól ez a munka? A betegellátásról. E köré kellene szervezni a munkamenetet. Olyan ellátási formák is megjelenhetnének az alapellátásnak ezen a szintjén, amelyek a leggyakoribb egészségügyi problémákat orvosolják: reumatológus, mozgásszervi szakember, dietetikus is foglalkozhatna a páciensekkel egy helyen. De ehhez hozzá kellene nyúlni a rendszerhez.
Milyen terveket körvonalaz az önkormányzat 2025-re?
Nagyon szeretem a labdarúgást. Ott azt mondják, győztes csapaton ne változtass. Jelen esetben a csapat az egészségmegőrzéssel kapcsolatos intézkedéseinket jelenti. Gondolok itt a védőoltások önkormányzati finanszírozására, a sikeres szűrőbuszprogramunkra, az egynapos sebészetre, a Diabétesz Központra vagy a közétkeztetési reformra. Utóbbiban azt hiszem, nagyon komolyat léptünk előre.
Évtizedekig az „eszed vagy nem eszed” közül lehetett csak választani az iskolákban. Ebből mára A és B menü lett, aztán salátabár, de már folyik a svédasztalos tálalás tesztüzeme is. A velünk együttműködésre lépő Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Villányi úti táplálkozástudományi tanszéke pedig azon dolgozik, hogyan lehetne még kedveltebb és egészségesebb az ételkínálat. 2025-ben ezeket visszük tovább. A Beton helyett zöld! programban tovább törjük fel a hasznavehetetlen, fölösleges placcokat, amelyek nyáron öntik magukból a forróságot, a helyüket növények, pihenőszigetek veszik át. A föld alatt rejlő geotermikus energia hasznosításának irányába is nagy lépéseket tettünk. Két céggel folynak tárgyalások, hogy 800 és 1200 méter mélységből hozzunk föl forró vizet. Ezzel nem csupán az uszodáink vizét, de komplett lakónegyedek fűtését is olcsóbban, zöldebben oldhatnánk meg. Az előttünk álló ötéves ciklusban ez lesz a zászlóshajónk a beruházások között.
Bölcsődékre egyre magasabb az igény, több, mint ahány férőhelyünk van. Ezt csökkenti a Madárhegyi Gyermekliget, ahová, jelentem, már járnak gyerekek. A hivatalos átadás év elején várható. Folytatjuk az élhetőbb kerületet szolgáló fejlesztéseket, mint az utak, járdák, játszóterek felújítását. Eddig 23 helyszínen került zöld a beton helyére, és 3500 négyzetméter járda újult meg.
Készül az új költségvetés. 2024 magas büdzsével indult, a tervezett bevételek megvalósultak, az önkormányzatnak tartaléka is maradt. Idén milyenek az anyagi kilátások?
A tartalékokkal kapcsolatban hadd oszlassak el egy tévhitet. Annak kapcsán, hogy 2025-re hatmilliárd forint maradványösszeggel fordulunk rá, néhányan feltették a kérdést, hogy ezt a pénzt miért nem használtuk fel 2024-ben. Ennek oka, hogy a kerület bevételei márciusban kezdenek csak megérkezni, ekkor folyik be a helyi iparűzési adó. Tehát január-február-márciusban úgy kell működtetni a kerületet, hogy nem kapunk pénzt sehonnan. Ez a hatmilliárd forint Újbuda három hónapos működését teszi lehetővé. Ne felejtsük el, a 300 fős hivatallal együtt összesen mintegy 2500 ember dolgozik önkormányzati intézményekben és cégekben. Az anyagiakat úgy kell tervezni, hogy a bevételek évente két ciklusban, március-április és szeptember-október táján érkeznek. A költségvetés főösszegét idén az is megdobja, hogy egy tavalyi kormányrendelet értelmében január 1-jétől költségvetési szervvé alakul át a szakrendelő, amely korábban önállóan gazdálkodott. Ez azt jelenti, hogy a szakrendelő büdzséje átfolyik az önkormányzaton, tehát megjelenik a mi költségvetésünkben hét-tíz milliárd forint. Az „illetékesek” azt fogják mondani, hogy több pénze van az önkormányzatnak, mint eddig, ezért semmiben nem kell őket támogatni. Ez a politika része, amit nagyon nem szeretek. Én várospolitikus és egészségügyi szakpolitikus vagyok, ezeket vállalom, de nem ígérek olyanokat, hogy 2030-ra fantasztikusan jól fognak élni az emberek. Nem. Az Újbudán élőknek 2025-ben kell biztosítani, hogy kulturált körülmények között élhessenek.
Néhány kertvárosban gondot okoz, hogy a csapadékvíz nem tud elfolyni, ezért kárt tehet a házakban. Egyes albertfalvai utcákban vízáteresztő burkolattal fedték le a járdákat, ami igen jól vizsgázott. Reménykedhet a többi problémás közterület is?
Több helyen a talajszintkülönbségek vagy régi konstrukciós hibák miatt gyűlik össze a csapadékvíz. Ezekben az utcákban olyan szilárd burkolatot tettünk a járdákra, amely átereszti a vizet, közvetlenül a talajba, így a cipő sem ázik át. A kiépítés jelenleg is zajlik, a Derzsi utca már kész, de burkolatcsere lesz a Szalóki, a Gyékényes, az Abádi és a Kisújszállás utcában is.
Az év végén jelentették be, hogy rendhagyó módon a képviselői ajándékozások összegét Újbuda két gyermekotthon megsegítésére ajánlja fel. Miért döntöttek így?
Szokás, hogy a képviselők év végén ajándékot kapnak. Idén, pártállástól függetlenül, úgy látták jónak, ha az erre szánt, összesen 2,5 millió forintot a Kossuth Lajos és a Bolyai Farkas gyermekotthonok lakói kapják meg játék vagy más, az életük megkönnyítését szolgáló berendezési tárgyak, konyhatechnikai eszközök formájában. Rossz érzés látni, amikor a gyerekek kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek családi körülményeik miatt vagy más oknál fogva, és az élet perifériájára sodródnak. Ha az élet keveset adott nekik, akkor ezt pótolni kell annak, akinek lehetősége van rá.
A gyermekvédelmi rendszerben kirobbant botrányok fokozott közérdeklődést váltottak ki a terület iránt. Segíthet ez a gyermekotthonok helyzetén?
Igen. Mi sem gondoljuk azt, hogy ezzel kipipáltuk a feladatot. Őszintén remélem, ezek az akciók felhívják a társadalom figyelmét arra, hogy a gyermekvédelmet rendbe kell tenni. Például azt, hogy a szociális terület a legrosszabbul fizetett szakma, ezért óriási az elvándorlás, a létszámhiány. Hihetetlen elhivatottság kell ahhoz, hogy a szakemberek megmaradjanak. A gyermekek érdekében erre a területre mindenképpen energiákat kell fordítani.
T. D.
