Öngondoskodás és öngondolkodás – többek között ez jellemezte a Kisvilág Alapítvány workshopjait, amit neurodivergens, azaz az átlagtól eltérő idegrendszeri tulajdonságokkal élők számára szerveztek a kerület támogatásával.
Komoly változások és felismerések is történtek a résztvevők életében. „Mások érzelmeit, gondolatait vizuálisan ábrázolni nehéz volt, az adatokkal, az abszolút dolgokkal sokkal jobban boldogulok, ezért most ilyen munkát keresek” – meséli Dóra, aki grafikus és adatvizualizációval foglalkozik. „Sokat tudok a neurodiverzitásról, de az is érdekelt: miről nem tudok. Néhány éve van autizmus diagnózisom. Azóta könnyebb határokat húzni, jobban ismerem magam, nem kell bizonyos helyzeteket magamra erőltetnem.
Fontos nekem, hogy legyen határidő, írjuk le a konkrét elvárásokat, és már tudom, hogy mitől, hogyan működöm jobban vagy éppen rosszabbul. Tudatosabban felismerem az érzelmeket a workshop óta”. Dóra 11 éves fiának is van diagnózisa és beszélnek is erről otthon, de nincs direkt ,,előre rakva”, „sose csináltam ebből nagy dolgot, nem a hiány felől közelítjük meg az autizmust”.
A két kurzus résztvevői 30-50 év közöttiek voltak, ez az az életkor, amikor már „nehézzé válik az élet”, így fogalmaz Reed Zsuzsa, a Kisvilág alapítója, a workshop szakmai vezetője. „Volt köztük a legmagasabb intelligenciájú embereket tömörítő Mensa szervezet tagja, sikeres vállalkozó, édesanya, középvezető. „Nem nyígás volt és nem is csoportterápia, hanem önmagunkra való fókuszálás, az volt a cél, hogy jobban legyünk” – mondja Balázs, aki szintén a nyári alkalmakon vett részt. „Közülük többen is kisvilágosok lettek azóta” – meséli büszkén Reed Zsuzsa. A tanfolyam felépítése egy autista ír szerző könyve alapján született, autizmus és ADHD specifikus módszerekkel dolgoztak. Az egyik alappillér, hogy figyeld magad: éhes vagy, fáradt vagy, magányosnak érzed magad, ez az a szkenneléses gyakorlat, amit érdemes naponta többször is „ellenőrizni”.
A workshopokat Lőcsei Luca tartotta, szerinte a cél az volt, hogy az érintettek tudjanak meg alapdolgokat és használható módszereket is a neurodivergenciáról és kapcsolódhassanak hozzájuk hasonlókhoz. „Itt nem kellett titkolózni a többiek előtt, sok hasonló tapasztalat és élmény került elő, tanultunk is egymástól. Azt, hogy mindannyian ugyanannyira értékes emberek vagyunk, egy ilyen közösségben tudod igazán megélni” – teszi hozzá Luca.
A 36 éves Balázs az IT-szektorban dolgozik, nyáron volt az esküvője, egy éve jött rá, hogy neurodivergenciában érintett, diagnózisa nincs. „Érdekes tapasztalat volt és nagy bizonytalanságot okozott, amikor rájöttem a sok fur-csaságom okára. Gyerekként minden tárgyból versenyezni jártam, kitűnő voltam, de az egyetem után azt éreztem: csak olyan környezetben működöm jól, ahol kötöttek a keretek. Ahol nagyobb a szabadság, a nyílt végű helyzetekben, kapcsolatokban, nehezebben boldogulok, hamar elfáradok a sok ingertől, nem tudok figyelni. Itt megismertem megoldásokat, és az állapotom kézzel fogható, megmagyarázható lett mióta a Kisvilágba járok”.
„A neurodivergencia nem betegség. Mindenkinek másmilyen az idegrendszere, ahogy az arcformánk, úgy az idegrendszerünk is különböző. Érezhető, hogy a neurodiverzitás már nem ismeretlen fogalom, de sok még a félreértés, például az idegrendszeri különbségeket diétákkal nem lehet és nem is kell eltüntetni, ez nem egy kóros állapot. Ami nagyon fontos, az a részvétel: legyenek ott az érintettek azokon a platformokon, ahol róluk van szó. Éljenek közösségi és szakmai életet, lehetőleg ítéletmentes közegben. Annak semmi értelme, hogy cégekhez elmegy egy gyógypedagógus és érzékenyítés címén elmondja, hogy vannak autisták, azt kell csinálni velük, hogy …” – magyarázza Reed Zsuzsa.
