Egy gyógyszertár, amely már Rákosszentmihály önálló községgé válása előtt is működött. Egy köztiszteletben álló gyógyszerészcsalád, amelynek tagjai évtizedeken át szolgálták a helyieket. Aztán 1944-ben a zsidótörvények miatt elvették a patikát, 1950-ben pedig az államosítás vetett véget a családi vállalkozásnak. Goldberger Tamás, a Szilánkok 16 helytörténeti oldal kutatója levéltári dokumentumok és korabeli újságok segítségével tárta fel a Szent Margit patika fordulatokban gazdag történetét.
Egy gyógyszertár, amely idősebb Rákosszentmihálynál
Kevesen tudják, hogy a Rákosi út 96. szám alatt már 1899-ben működött gyógyszertár. A Szent Margit patikát Demkó Belánszky Géza alapította, három évvel azelőtt, hogy Rákosszentmihály 1902 decemberében hivatalosan önálló községgé vált volna.
Az alapító betegsége miatt hamarosan eladta vállalkozását. Az új tulajdonos, Lippe Ödön 1902 tavaszán érkezett a településre, és a következő 35 évben Rákosszentmihály egyik ismert, megbecsült polgárává vált.
A patika nem csupán gyógyszerek beszerzésének helye volt. A korabeli kisvárosi életben a gyógyszerész fontos közösségi szereplőnek számított, akinek tanácsára és segítségére generációk támaszkodtak.
A gyógyszerész, aki kozmetikumot fejlesztett és baromfit tenyésztett
Lippe Ödön pályája már a Rákosszentmihályra költözése előtt is figyelemre méltó volt. Több településen dolgozott gyógyszerészként, és saját fejlesztésű kozmetikai készítménnyel is kísérletezett: a VENUS nevű kéz- és arcbőrkenőccsel.
Rákosszentmihályon aktívan részt vett a közéletben. Jótékonykodott, támogatta a katolikus egyházat, az első világháború idején pedig az erdélyi menekültek megsegítéséért belügyminiszteri elismerést kapott.
Súlyos halláskárosodása ellenére országos érdekvédelmi munkát is vállalt: a Magyar Nagyothallók Országos Egyesületének alelnöke volt, Bárczi Gusztáv mellett.
És akadt egy meglepő hobbija is: vezetőségi tagként tevékenykedett a Rákosszentmihályi Fajbaromfitenyésztők Egyesületében.
A helyi sajtó, a Rákos Vidéke évtizedeken át rendszeresen beszámolt róla.
Egy örökbefogadás, amely meghatározta a patika jövőjét
Lippe Ödön és felesége, Csépe Julianna házasságából nem született gyermek. Ezért 1917-ben örökbe fogadták a család fiatal rokonát, Lippe Imre Vilmost.
A fiú gyógyszerésznek tanult, majd nevelőapja mellett kezdett dolgozni a Szent Margit patikában.
Amikor Lippe Ödön 1937-ben meghalt, özvegye lemondott a gyógyszertár működtetéséhez kapcsolódó jogosultságáról fogadott fia javára. A belügyminiszter jóváhagyásával Lippe Imre Vilmos vette át a patikát.
Úgy tűnhetett, hogy a családi vállalkozás jövője biztosított.
Néhány évvel később azonban minden megváltozott.
1944: amikor a törvény elvette a patikát
A német megszállás után a Sztójay-kormány rendeletei alapján a zsidó származású magyar állampolgárokat vagyonuk bejelentésére kötelezték.
Lippe Imre Vilmosnak is részletes vagyonbevallást kellett készítenie. A dokumentum ma is megtalálható a levéltárban.
A család helyzete különösen ellentmondásos volt. Lippe Ödön élete végén már római katolikus vallású volt, örökbefogadó felesége és Imre Vilmos házastársa pedig a korabeli jogi kategóriák szerint nem számított zsidónak.
Ez azonban nem védte meg a gyógyszertárat.
1944 májusában a zsidó gyógyszerészek jogosítványainak elvételéről szóló rendelet alapján Lippe Imre Vilmostól is elvették a Szent Margit patika működtetési jogát. A gyógyszertárra országos pályázatot hirdettek.
Egy évtizedek óta működő családi vállalkozás sorsát néhány hivatalos intézkedés pecsételte meg.
A történet különös súlyt kap attól, hogy a család évtizedeken keresztül Rákosszentmihály közösségi életének elismert résztvevője volt.
Túlélés, visszatérés – és egy újabb vagyonvesztés
Lippe Imre Vilmos, felesége és örökbefogadó édesanyja túlélték a holokausztot.
A háború után Imre Vilmos bekapcsolódott a helyi közélet újjászervezésébe, és a rákosszentmihályi Nemzeti Bizottság választott tagja lett.
1946-ban hivatalosan is visszakapta a Szent Margit gyógyszertár jogosítványát. Két évvel később már gyógyszerészgyakornokok képzésére is felhatalmazást kapott.
A családi vállalkozás azonban nem működhetett sokáig.
1950-ben az államosítás ismét véget vetett a magántulajdonú patikának.
Ezúttal már nem a zsidó származás, hanem a kommunista gazdaságpolitika miatt veszítette el a család a vállalkozását.
A helyiek emlékezetében mégis megmaradt Lippe Imre Vilmos felesége, a szeretettel emlegetett „Lippe Lonci néni”, aki a vagyonvesztés után is dolgozott a gyógyszertárban, és akire jókedvű, kedves emberként emlékeztek.
Márai Sándor családjához is vezet egy szál
A kutatás egyik különleges irodalomtörténeti érdekessége, hogy Lippe Imre Vilmos neve Márai Sándor feleségének, Márai Lolának a naplójában is felbukkan.
A Betűbe zárva című napló egy 1940-es évekbeli bejegyzése rákosszentmihályi jóbarátként említi a gyógyszerészt, akit receptfelírás miatt kerestek fel.
Apró adat, mégis sokat elárul arról, milyen kapcsolatok kötötték össze a korabeli Rákosszentmihály lakóit a magyar kulturális élet ismert szereplőivel.
Mit mesél egy régi patika a kerület múltjáról?
A Szent Margit gyógyszertár története jóval több egy üzlet vagy egy épület történeténél.
Megismerhetjük belőle a századforduló Rákosszentmihályának társadalmi életét, egy zsidó gyökerű, később katolikus kötődésű család sorsát, a két világháború közötti helyi közéletet, a zsidóellenes jogfosztás működését és a háború utáni államosítás következményeit.
A Rákosi út 96. szám alatt egykor működő patika történetében tulajdonképpen a 20. századi Magyarország számos nagy fordulata sűrűsödik össze.
Goldberger Tamás kétrészes helytörténeti írása mindezt korabeli újságcikkekkel, családtörténeti adatokkal és levéltári dokumentumokkal támasztja alá.
Érdemes elolvasni az eredeti kutatást is, amely további részleteket tár fel a Lippe család múltjáról és a rákosszentmihályi Szent Margit patikáról.
Forrás: Goldberger Tamás: Rákosszentmihály. Szent Margit patika, I–II. rész. Szilánkok 16 helytörténeti Facebook-oldal.
