Különleges, az ázsiai ízek újragondolását ígérő helyet nyitott tavaly decemberben két fiatal, de már ismert séf az éledező Hunyadi téren. Vini és Pisti nem étteremnek, nem is bisztrónak, hanem eaterynek, étkezdének nevezte el a Zent. A céljuk az, hogy minél többen ismerhessék meg ezt az ízvilágot.
Közben ne lepődjünk meg, ha a halleves norvég is, nem csak vietnami, ha a mangóban csilit találunk – a pörköltet pedig ananásszal kapjuk.
Vini és Pisti már félórája ülnek szemben velünk és mesélnek, magyaráznak egymás szavába vágva, egymást kiegészítve és támogatva. Mintha egy idős, civódó házaspárt látnánk – Vini, azaz Luu Trong Vinh és Pisti, azaz Szelei István „csak” legjobb barátok tizenhárom éve. A barátságuk jó néhány konyhán formálódott és mutatkozott meg: a budapesti ázsiai, vietnami gasztroszcénát ismerőknek jól cseng a Beszálló, a Vietnámigulyas.hu HK, az OSHO vagy éppen a Good Morning Vietnam neve.
„Sokan mondták már nekünk, hogy miért nem nyitunk együtt egy helyet, hiszen sok mindent csináltunk már közösen. És úgy éreztük, mivel mindketten harminc körül vagyunk és sok tapasztalatot szereztünk, eljött a mi időnk – mondja Vini, és Pisti rögtön fűzi is tovább a történetet. – Tavaly nyáron Norvégiában dolgoztam, és elsőre hallani sem akartam az ötletről, amikor Vini felhívott, de tudtam, hogy van benne valami. Aztán másnap megint hívott, néhány nap múlva pedig már videócseten láttam először ezt az üzlethelyiséget.”
Az eredmény a Hunyadi tér 10. alatti Zen eatery és egy letisztult tér lett, amelyben a látszóbeton egyszerűségét csak az ázsiai popkultúrát megidéző képek és a lugast utánzó plafon töri meg. Az eatery, azaz étkezde műfajnév pedig arra utal, hogy az étterem és a bisztró kategória közé „lövik be” a Zent. „Ár-érték arányban akarunk jók lenni, azért, hogy minél többen engedhessék meg maguknak ezt a kulináris élményt” – vallják.
A beltartalmat, vagyis az étlapot tekintve már nem az egyszerűség az, ami eszünkbe jut, mert minden fogásba visznek egy csavart, váratlan húzást, valami meghökkentőt. Nevezhetjük fúziósnak, amit csinálnak, hiszen eltérő konyhákat ötvöznek egymással és értelmeznek újra. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak összekeverik az ízeket.
Amire törekednek – magyarázza Vini –, az az umami, vagyis az édes, a sós, a savanyú és a csípős mellett az ötödik íz, maga a tökéletes harmónia. Ízelítőt is kapunk ebből a meglepő csavarokkal fűszerezett harmóniából. Levesként norvég halleves asian twist sült garnélával a fogás, amely egy nagyon krémes – mégis tej- és gluténmentes – étel többek között algával, snidlinggel és mindenekelőtt tele frissességgel. Aztán következik egy nyári tekercs, amit tészta helyett papírvékony rizslappal burkoltak – így gyakorlatilag egy „látványtekercset” kapunk, hiszen látjuk a zöldséges tölteléket. Ennél az enyhén sós mogyorókrém mozdít ki minket a komfortzónánkból, míg a zöldborsós zöld curry esetén a megszokottnál sokkal könnyebbre sült karfiol. A koronát pedig a túrós mango mousse teszi fel a menüre, amelyben a gyümölcs édes ízét a vörös sóskalé és egy kis csili ellenpontozza.
„Lazaság, profizmus és játékosság, mindez beleforgatva egy családias hangulatba. Ebben hiszünk – mondja Pisti. És persze az ötletekben. – Hamarosan az étlapon lesz a kóbor néni kedvence. Ez onnan jött, hogy a nyitás napjaiban megállt az üzlet előtt egy hölgy – akiket nem ismerek, ők a kóbor nénik –, és amikor megtudta, hogy ázsiai étkezde nyílik, megkérdezte: akkor lesz ananászos csirkepörkölt? Megcsináljuk!”
