Egy út, amely összeköt és emlékeztet

Fotókiállítás nyílt augusztus 25-én este az Andrássy út 150. születésnapját ünneplő programsorozat keretében a Liszt Ferenc téren: archív felvételek és Vincent Baumgartner mai fotói vezetik végig a látogatót a sugárút történetén, miközben az Eötvös10-ben az épületek rejtett, belső világa tárul fel. A megnyitón Karácsony Gergely főpolgármester és Soproni Tamás, Terézváros polgármestere idézte fel, mit jelentett és mit jelent ma Budapest és az egész ország számára az Andrássy út.

A Liszt Ferenc téren, kedden kora este már érezni lehetett, hogy valami különleges készül: a megszokott, nyüzsgő teraszéletébe egy szabadtéri kiállítás paravánjai kúsztak bele. Helyiek érkeztek, megálltak egy-egy kép előtt, fotóztak, beszélgettek, ismerős részleteket fedeztek fel és idővel a környéken sétáló turisták is kíváncsian csatlakoztak hozzájuk. Alig néhány méterre az Andrássy úttól egyszerre volt jelen a város története és a mai Budapest pezsgése. A jelenlévőket köszöntő Szebeni Dóra, az Eötvös10 igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a most nyíló tárlat valójában két kiállításból áll. Együtt mutatják meg az Andrássy út kevésbé ismert arcát: nemcsak a reprezentatív palotákat, hanem a mögöttük rejtőző belső tereket, udvarokat, lépcsőházakat és apró részleteket is. A szabadtéri A színpad | The Stage című kiállítás a Bajcsy-Zsilinszky úttól egészen a Hősök teréig vezeti végig a látogatót. Archív felvételek segítségével idézi fel az egykori utcaképet, Vincent Baumgartner kortárs fotói pedig arra figyelmeztetnek, hogy a ma is naponta látott út tele van olyan részletekkel, amelyek mellett talán észrevétlenül haladunk el.

Bár az Andrássyra ma már városi sugárútként gondolunk, Karácsony Gergely főpolgármester Kossuth szavait idézve arra emlékeztetett, hogy Pest és Buda lakói már a 19. században is zöldre vágytak. Budán ez könnyebben elérhető volt, Pesten azonban a Városliget megközelítése sem volt egyszerű. Szükség volt tehát egy olyan útra, amelyhez hasonló talán csak Párizsban volt – vagy még ott sem. „Egy ekkora vállalkozáshoz akkor is ugyanaz kellett, ami egy nagy városi beruházáshoz ma: az itt élők igénye, széles körű politikai együttműködés és természetesen pénz” – idézte fel Karácsony Gergely, majd hozzátette, hogy Andrássy Gyula miniszterelnök 1868-ban, Reitter Ferenc mérnök pedig egy évvel később kezdeményezte a sugárút, az akkori megfogalmazás szerint a Városligeti sétány megépítését. A terv 1870 decemberében a képviselőházban 231 igen és 60 nem szavazatot kapott, és ez után alig hat év kellett ahhoz, hogy a Podmaniczky Frigyes vezette Fővárosi Közmunkák Tanácsa irányításával, párizsi mintára megszülessen az egyesített Budapest méltó sugárútja.

A főpolgármester szerint az Andrássy út építői pontosan tudták, hogy nem egyszerűen a Városligethez vezető utat építenek: a jövőbe vezető utat is megteremtik. Egy olyan jövő felé, amelyben az éppen megszületett Budapest elfoglalhatja méltó helyét Európa és a világ nagyvárosai, politikai, gazdasági és kulturális központjai között.

Soproni Tamás polgármester ugyanennek a történetnek egy másik oldalát is megmutatta, amikor Esterházy Péter egyik, a közeli Írók Boltjáról szóló mondatát idézte fel: „Egy sziget az általános tahóságban…, ami az épülő Andrássy út esetében úgy igaz, hogy a Sugárút sziget volt egy akkoriban igencsak provinciális városban, a Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből alig pár évvel korábban született Budapesten. A modern európai nagyváros szigete. És ez a sziget pár év, de kevesebb, mint pár évtized alatt radikálisan megváltoztatta Budapest – és nem kevésbé radikálisan Terézváros arculatát, karakterét is.”

A polgármester szerint Budapestet tulajdonképpen előbb tervezték meg világvárosnak, mint ahogy valóban azzá vált volna. Még keresték az új főváros identitását, amikor Andrássy Gyula, Podmaniczky Frigyes és sokan mások megálmodták a különleges, széles és elegáns tengelyt, amely a Belvárostól a Városligetig ível. „Egy új Budapestet akartak. Modernet, európait, Párizzsal, Berlinnel összemérhetőt. És az Andrássy út lett az az alig 2,3 kilométeres vonal, ahol ez az álom testet öltött. Mindaz, ami később történt a korszak városfejlesztésében, az Andrássy úthoz nyúl vissza. A Nagykörút vagy a pesti belváros eklektikus építészete, és általában mindaz, ami Budapest karakterét a mai napig meghatározza”” – foglalta össze Soproni Tamás.

A polgármester arra is emlékeztetett, hogy minden politikai álomnak ára van. Az Andrássy út helyén korábban élő közösségek terei, udvaros házak, kisüzletek és sűrűn lakott városrészek álltak. A sugárút megépítéséhez házakat bontottak le, kényszer-kisajátítások történtek, és több ezer embernek kellett elköltöznie. Építészetileg és várostervezési szempontból óriási vívmány született, de – hangsúlyozta – nem volt mindenki számára ünnep. Az Andrássy út 150. évfordulóján ezért erre az oldalra is emlékezni kell.

A történelmi emlékezet mellett a jelen is fontos szerepet kapott Soproni Tamás gondolataiban. Elmondta, hogy miközben a kiállításra készült, arra gondolt, mennyire rajong Terézvárosért, aztán megismerte Vincent Baumgartner fotóit, és rá kellett jönnie, hogy talán akadt valaki, aki még nála is megszállottabban figyeli a várost. A svájci–magyar származású fotográfus 2018-ban költözött Budapestre, első munkahelye pedig éppen Terézvárosban, a francia követségen volt. Nap mint nap végigsétált az Andrássy úton, közben egyre többet örökített meg. Azóta több mint kétezer budapesti helyszínt fotózott és kutatott fel. Ahogy Soproni Tamás fogalmazott, Baumgartner eleinte még beosont egy-egy épületbe, hogy képet készíthessen, mára azonban már sokan segítik abban, hogy bejuthasson a főváros történelmi épületeibe. Talán az utolsó pillanatban érkezett – tette hozzá a polgármester –, amikor még meg lehet lesni egy-egy ház eredeti textúráját, amikor még nem váltak a modernizáló törekvések áldozatává a rejtett díszítőelemek vagy egy-egy belső udvar csendes otthonossága.

Baumgartner Vincent maga is arról beszélt a megnyitón, hogy – bár Svájcban nevelkedett és nagyon szereti azt az országot – az évek során egyre inkább úgy érzi: Budapest az a hely, ahol otthon van, és ahol szeret élni. Fotóin ezért egymás mellett jelennek meg felújított és romos épületek is. Ami összeköti őket, az egyszerű: számára mindegyik szép. Az Andrássy út számára nemcsak épületeket jelent, hanem egy különleges városi forgatagot is. A fotókat a formai egység miatt gyakran nagyon korán reggel készítette. Így fedezte fel, hogy már hajnali négy óra körül mennyi ember jár a sugárúton. A bárokból és szórakozóhelyekről hazatérők összekeverednek a kutyasétáltatókkal és a futókkal – egészen különös, színes városi közeg jön létre.

A Liszt Ferenc téri megnyitó után a vendégek együtt sétáltak át az Eötvös10-be. A Gábor Marianne teremben a Kulisszák mögött | Behind the Scenes című beltéri kiállítás várta őket. Itt már nem az utcafrontok és a homlokzatok kerültek középpontba, hanem az, ami az utcáról láthatatlan: régi kapuk mögötti lépcsőházak, udvarok, belső terek és apró építészeti részletek.

A képek között Bata István, a Vodku fiai zenekar tagja Cseh Tamás dalaival idézte meg Budapest régebbi korszakainak hangulatát. A program végén egy mesterséges intelligenciával készült film elevenítette fel az Andrássy út 150 évét. Katona Csaba történész szövegét Kováts Adél színésznő narrációja kísérte, így a nap végére a történelmi képek, a kortárs fotók, a zene és a mozgókép egyetlen nagy történetté álltak össze.

A programsorozat tehát nem egyszerűen egy évforduló megünneplése: inkább egy sétára hívott, nézzünk rá újra arra az útra, amelyen talán naponta végigmegyünk, mégis marad benne felfedeznivaló. Ahogy Soproni Tamás fogalmazott: „Ne csak felfelé nézzünk a homlokzatokra, hanem nézzünk körbe, és egymásra is. Mert az Andrássy út nem csupán összeköt minket, hanem arra is emlékeztet, kik vagyunk.”