Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Részletek

Megjelent: 2024. július 10

Megállíthatatlanul nő a mentális zavarokkal kapcsolatos diagnózisok száma világszerte, mert az ellátórendszerek a gyógyszerközpontú kezeléseket erőltetve fittyet hánynak a legalapvetőbb testi és környezeti szükségletekre – írják júniusi cikkükben vezető pszichiáterek. A szakemberek nyíltan rámutatnak ezekre a hiányosságokra, és megoldásokat javasolnak a helyzet kezelésére.

A 20. század óta a mentális problémákra szinte kizárólag betegségekként tekintenek a terület művelői, melyeket az agy működési zavarai okoznak. Az olyan alapvető dolgok, mint az egészséges életmód és az élhető környezet, ma már számításba sem kerülnek a mentális egészségügyben, pedig elismert pszichiáterek egy csoportja szerint a betegségekre utaló mentális tünetek nagyrészt ezek hiánya miatt alakulnak ki.

Paulo Amarante és brazíliai csapata ezt írja egy júniusban publikált szakmai cikkben: ”Bár a pszichiátriai gyógyszereket széles körben nevezik »hatékony« kezelésnek, a mentális zavarokkal diagnosztizált emberek száma mégis jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben.” A gyógyszeres kezelések a mentális zavarokat mindössze az anyagcsere folyamatainak helyreállításával próbálják megoldani, egyáltalán nem fordítva figyelmet a modern ember életmódjából eredő hiányosságokra. A szerzők szerint a hangsúlyt a “betegségről” az “egészséges életmódra” kell helyezni, mivel főként a pihentető alvás, a tápláló ételek és a kielégítő testmozgás hiánya okozza a hógolyóként gyarapodó egyéni és társadalmi szintű kínokat.

 Három dolog, ami senkinek az életéből sem hiányozhat

A szerzők szerint számos bizonyíték van arra, hogy az elégtelen alvás növeli a mentális problémák sokaságának kockázatát, a szellemi és érzelmi károsodástól kezdve a szorongásig és a depresszióig. Egyszerű, de mégis életbe vágóan fontos lépés helyrehozni az emberek lefekvési és alvási szokásait az általános mentális egészség javítása felé.

A megfelelő táplálkozás egy másik kulcsfontosságú tényező, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak a jobb mentális egészségre való törekvés során. Az ultra-feldolgozott termékeken alapuló, rostokban és fermentált élelmiszerekben szegény, valamint növényvédő szerekkel és műtrágyákkal szennyezett egészségtelen étrend károsítja a bélflórát, gyulladásokat okoz a testben, gyengíti az immunrendszert, és szorongásra vagy depresszióra jellemző tüneteket okoz, írják a kutatók cikkükben.

A rendszeres, megfelelő testmozgás a mentális egészség harmadik lényeges szempontja, amelyet gyakran elhanyagolnak. Az ülő életmód kevés fizikai aktivitással és a sok képernyő előtt töltött szabadidő számos kockázatot jelent a mentális egészségre nézve. Az olyan passzív viselkedési formák, mint a tévénézés, szoros összefüggésben állnak a depresszió kialakulásával. Szerencsére már napi néhány perc mérsékelt vagy erőteljes testmozgás is jelentős pozitív hatással lehet a szellemi képességekre, a hangulatra és az általános egészségre.

 Hogyan érvényesül ez az ellátórendszerben

Amikor valaki kórházi kezelésre szorul, bizony fájdalmasan lecsökkennek a lehetőségei a testi szükségleteit illetően, hiszen egy többágyas kórteremben közel sem mindig zavartalanok az éjszakák, az ápoltak csak azt ehetik, amit a kórházban kapnak, és a szabadidős testmozgást sem épp a legegyszerűbb megoldani fekvőbetegként. Ironikus, hogy a pszichiátriai osztályokon a mentális zavarokból próbálják kigyógyítani az embereket, mégis éppen azoktól az alapvető dolgoktól fosztják meg őket, amelyek hiánya a problémákat okozza. A zárt osztályokon egyáltalán nem ritka, hogy a pácienseket az ágyukhoz szíjazzák, és erős nyugtató szerekkel szedálják, hogy kevesebb gondot okozzanak a kórházi dolgozóknak. De vajon hogyan várhatjuk, hogy bárki is meggyógyuljon ilyen körülmények között?

A környezeti tényezők is erősen hatással vannak a mentális egészségre

A szerzők szerint a bizonytalan munka- és lakáskörülmények, a munkanélküliség, a rasszizmus és a társadalmi előítéletek más formái is mind hozzájárulnak a mentális problémákhoz, és ezeket rendszerszinten kell figyelembe venni. Az egyén környezeti és társadalmi helyzetét meg kell érteni, és más gyógyászati területekkel összefogva kell javítani. Itt az ideje, hogy a mentális jólét előmozdítása érdekében egy természetesebb és jóindulatúbb megközelítésre törekedjünk, a saját testünkkel, a természettel és a közösséggel való kapcsolatok erősítésével.

Részletek

Megjelent: 2024. július 03

Fizikai korlátozások nélkül is sikeresen működtetnek pszichiátriai osztályokat, derült ki egy közelmúltbeli kutatásból. A WHO, az ENSZ, de még az Európai Pszichiátriai Társaság is úgy tartja, hogy a pszichiátriákon használt kényszerítő gyakorlatok kifejezetten károsak, és fel kell hagyni a használatukkal. Bár Magyarországon még van bőven hová fejlődni ezen a téren, a bemutatott példákat követve ezek a célok messze nem tűnnek elérhetetlennek.

A kórházi pszichiátriai ellátás napjainkban gyakorlatilag egyet jelent a kényszerítő eszközökkel: zárt ajtók, fizikai és kémiai korlátozások, bíróságilag elrendelt kórházi beutalások, és így tovább. Az elmúlt évek során az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ egyre inkább azt hangsúlyozza, hogy a kényszerítő gyakorlatok eltiporják az emberi jogokat, és jelentős károkat okoznak az ellátottaknak.

„A kényszerítés súlyos fájdalmat és szenvedést okozhat egy személynek, és hosszú távú fizikai és mentális egészségügyi következményekkel járhat, amelyek akadályozhatják a felépülést, és jelentős traumához, sőt halálhoz vezethetnek.” – részlet a WHO és az ENSZ dokumentumából, 15. o.

Nincsenek ágyhoz szíjazott páciensek

Bár hazánkban érdemi törekvés eddig nem mutatkozott a kényszerítő gyakorlatok visszaszorítására, egy Olaszországban készült felmérés szerint ez a cél a megfelelő eszközökkel nagyon is elérhető. Raffaella Pocobello, PhD és csapata összesen 24 olyan olaszországi pszichiátriai egységtől gyűjtött össze adatokat, melyek kifejezetten a korlátozásmentes megközelítés mellett köteleződtek el. A visszajelzések szerint 24-ből 14 intézményben 2022-ben egyáltalán nem kellett fizikai kényszert alkalmazniuk az ellátottakkal szemben, a fennmaradó 10 helyen pedig 2 és 43 alkalom között volt ilyenre példa, átlagosan 4,5 alkalommal. Ezeket azonban „kivételes alkalmakként” tartották számon, és közel sem napi rutin gyakorlatként.

Hogyan érték el mindezt?

Az intézmények döntő többségében (79.2%) rendszeresen tartottak a a személyzetnek olyan képzési programokat, amelyek lehetővé tették a személyzet számára, hogy hatékonyan reagáljanak a különböző helyzetekre, és ezáltal csökkentsék a kényszerítő eszközök alkalmazásának szükségességét.

A kutatásban vizsgált összes intézményben az ellátottak megtarthatják személyes tárgyaikat, például telefonjukat, és a létesítmények felében egyedül is kimehetnek a szabadba. A legtöbb intézmény egyéni gondozási tervet alkalmazott (24-ből 22), és rendelkezett olyan privát helyiségekkel, ahol a terápia zajlott (24-ből 20).

Mindössze kilenc intézménynek volt páncélozott ajtaja, amely az egységbe vezetett. A 24-ből 16-ban nem használtak kamerát, és a nyolcból ötben, ahol használtak kamerát, csak bizonyos helyiségekben volt kamera. A 24-ből tizennyolcnak volt kertje vagy valamilyen külső terület az ellátottak számára.

Nem az erőforrások hiánya okozza a problémát

Az idén áprilisban megrendezett Európai Pszichiátriai Kongresszuson is nagy hangsúlyt kapott az emberi jogokat tiszteletben tartó kezelések fontossága. Dr. Julian Beezhold, az angliai Norfolk és Suffolk NHS Foundation Trust sürgősségi pszichiátriai tanácsadója így nyilatkozott egy a Medscape-nek adott interjúban: "Nagyon fontos, hogy csökkentsük a pszichiátriában a kényszerítéseket"

Beezhold kihangsúlyozta, mindez nem feltétlenül arról szól, hogy több pénznek vagy erőforrás kell rendelkezésre állnia. "Még korlátozottabb erőforrásokkal is lehet jobban teljesíteni." – mondta.

A tavaly októberben kiadott dokumentumban a WHO és az ENSZ konkrét törvénymódosítási javaslatok egész garmadáját sorakoztatta fel, melyek alkalmazásával bármely ország képes lehet az emberi jogokat tiszteletben tartó mentális egészségügyi ellátást biztosítani.

Részletek

Megjelent: 2024. június 26

A terhesség alatt pszichiátriai szereket szedő kismamák gyermekei sokkal gyakrabban lesznek koraszülöttek, vagy szenvednek légzési nehézségektől és keringési problémáktól egy friss tanulmány adatai szerint. 10-ből 4 ilyen újszülött azonnali ellátást igényelt, és többségüket el is választották édesanyjuktól a kezelések miatt.

Az idén júniusban megjelent, Németországban készült tanulmány olyan kismamákat hasonlított össze, akik a terhességük alatt pszichiátriai szereket szedtek (főként antidepresszánsokat) azokkal, akik nem éltek ilyen szerekkel. A pszichiátriai szereknek kitett újszülöttek 62%-ánál fordultak elő olyan problémák, mint a koraszülés, a légzési nehézségek és keringési zavarok. 40%-uk ráadásul azonnali orvosi beavatkozást igényelt, és ezen újszülöttek több mint felét el kellett választani édesanyjuktól, és újszülött osztályon kellett elhelyezni. Ezzel szemben a pszichiátriai szereket nem szedőknek mindössze 3%-ánál volt szükség azonnali beavatkozásra.

„Az egyre gyakoribb terhesség alatti pszichiátriai kezelések eredményeként egyre több újszülött szorul speciális újszülött-terápiára” – hangsúlyozták a tanulmány szerzői.

A jelen tanulmány eredményei megerősítik, hogy a mentális problémák szinte kizárólag gyógyszeres kezelései rengeteg veszélynek teszik ki a pácienseket (és gyermekeiket), holott ma már számos alternatív terápia ismert és elérhető, melyek nem járnak ilyen kockázatokkal. Ráadásul az antidepresszánsokról az Egyesült Királyságbeli Royal College of Psychiatry évekkel ezelőtt tette közzé, hogy a róluk való leszokás hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat.

Részletek

Megjelent: 2024. június 19

Minden hatodik ember 5 éven belül munkaképtelenné vált azok közül, akik hosszú távon szedtek nyugtató és altatószereket egy frissen bemutatott tanulmány szerint. Magyarországon is több százezren szednek ilyen tablettákat, ami tavaly már önmagában is 2 milliárd forintba került a társadalombiztosítónak.

Sokan ártalmatlan, enyhe nyugtatóként gondolnak a „benzodiazepin” típusú szerekre (Xanax, Frontin, stb.), nem is sejtve, hogy az esetleges függőségnél sokkal kellemetlenebb meglepetéseket is okozhatnak, ha hosszabb távon válnak részévé az ember életének.

Egy áprilisban megjelent finn tanulmány összesen 37703 nyugtató és altatószer (benzodiazepinék és rokonaik, rövidítve BZDR) használót követett nyomon. Úgy találták, hogy a páciensek több mint egyharmada (34,4%) legalább hat hónapon át szedte a szereket, őket tekintették hosszú távú felhasználóknak. Az ötéves nyomon követés során arra jutottak, hogy a rövid távú használók 11%-a, a hosszú távú használóknak pedig 17,6%-a vált később munkaképtelenné, és szorult rokkantsági nyugdíjra. Ez a hosszú távúak esetében legalább minden hatodik felhasználót jelenti, ráadásul lényegesen nagyobb arányban érinti a 45 évnél fiatalabb korosztályt.

A munkaképtelenné válásnak egyik fő oka a kutatók szerint a szellemi képességek romlása. A nyugtató és altatószerek a felfogási sebességre, a memóriára, a figyelemre és a problémamegoldó készségre nézve a legkárosabbak, melyeket egy másik közelmúltbeli tanulmány igazolt.

„A lehető legkisebb hatásos adagot kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig...” – írja a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központorvosoknak szánt alkalmazási előírata. Mégis az figyelhető meg, hogy az orvosok olykor hajlamosak „rajtafelejteni” pácienseiket a benzodiazepineken.
„Ha a kezelést már évek óta alkalmazzák, nehéz motiválni akár a kezelőorvost, akár a pácienst annak abbahagyására” – írják a kutatók. A tanulmány szerint az esetek döntő többségében pszichiáter írja fel az első adag benzodiazepint a pácienseknek. Ez nem meglepő annak fényében, hogy a pszichiátria területén egyébként is elterjedt a "kémiai megoldás" – vagyis tudatmódosító szerek felírása a kellemetlen tünetek kémiai elkendőzésére, ahelyett hogy a lelki nehézség valódi okát igyekeznének megtalálni és megszüntetni.

„A BZDR-ek hosszú távú alkalmazása a munkaerőpiacról való kiszorulás fokozott kockázatával jár együtt. Ez különösen a fiatalabbakat érinti, és így az egyéni és társadalmi terhek egyaránt nagymértékűek.” – írják a szerzők a tanulmány végén.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint 2023-ban több mint kétmilliárd forintot költöttünk benzodiazepin szerek támogatására a társadalombiztosításból, ami nagyságrendileg 240 ezer ember éves adagját jelenti.

A gyógyszerfüggőség és a szellemi képességek romlása valószínűleg számos esetben elkerülhető lenne, ha automatikus gyógyszerfelírás helyett több figyelmet kapna annak felderítése, hogy mi lehet a a mentális nehézség, a lelki gyötrelem valódi oka. Ahogy az is sokat számítana, ha – a valódi felvilágosítás és tájékozott beleegyezés jegyében – a pácienssel megismertetnék az alternatív lehetőségeket is, csakúgy mint a benzodiazepinek potenciálisan káros hatásait.

Részletek

Megjelent: 2024. június 03

DEBRECEN, 2024. május 31. – A cívis városban zajló pszichiátriai vándorgyűlés kapcsán jogvédők békés tüntetéssel szólították fel a Magyar Pszichiátriai Társaságot: gondolják újra szakmájukat, és tegyenek eleget azoknak a nemzetközi elvárásoknak, melyek szerint a pszichiátria területén egyszer és mindenkorra fel kell számolni a kényszerítő és megalázó kezeléseket. Mindez évek óta érik, de a magyar pszichiáterek ez idáig nem tettek érdemi lépéseket, hogy ezeket a reformfolyamatokat elindítsák.

Békés tüntetéssel hívta fel a nyilvánosság figyelmét az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) nevű jogvédő civil szervezet a magyar pszichiátriákon még mindig elterjedt kényszerítő kezelések megalázó voltára, a Debrecenben zajló pszichiátriai vándorgyűlés kapcsán. Az utóbbi néhány évben olyan szervezetek, mint az ENSZ, a WHO, de még a Pszichiátriai Világszövetség is egyértelmű állásfoglalásokat tettek közzé a pszichiátriai osztályokon történő kényszer felszámolásának szükségességéről. 2023-ban az ENSZ Emberi jogi főbiztosa így írt: „A kényszerítés mind a fizikai, mind a lelki egészség szempontjából káros… Amikor a mentális egészségügyi szolgáltatásokban erőszak, kényszerítés és visszaélések történnek, a szolgáltatás nemcsak hogy nem segít az embereken, hanem az eredeti nehézségeket súlyosbítja...”

Ennek ellenére a Magyar Pszichiátriai Társaság továbbra is gyógyszergyárak pénzéből konferenciázik, és ez idáig nem tett semmit, hogy a magyar pszichiátriákon felszámolják a megalázó kényszert, derült ki a rendezvényen elhangzottakból.

A pszichiátriai vándorgyűlés helyszíne, a Kölcsey Központ bejárata előtt elhangzott beszédben szóba került egy debreceni nő története is, akinek férje azután akasztotta fel magát, hogy egy pszichiáter – érdemi vizsgálat nélkül – felírt neki egy olyan szert, melynek jól ismert mellékhatása az öngyilkossági késztetés.

A szervező alapítvány Magyarországon 30 éve foglalkozik a pszichiátriákon történő jogsértések feltárásával és kivizsgálásával, ez idő alatt panaszosok százainak nyújtottak jogi segítséget, akiket egy pszichiátriai osztályon ért károsodás vagy megaláztatás.

Telefon: 06 70 330-5384

Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

www.emberijogok.hu

Részletek

Megjelent: 2024. május 29

Budapesten bemutatott nemzetközi kutatások szerint az antidepresszánsokat szedő embereknek gondot okoz a róluk való leszokás, mivel az orvosok nem tudják, hogyan kell azt helyesen végezni, és a súlyos elvonási tünetek miatt ez hónapokig vagy évekig is eltarthat. Az elvonási tüneteket ráadásul gyakran nem ismerik fel, vagy tévesen betegség tüneteinek kiújulásaként diagnosztizálják.

Milliók érintettek

Amikor az SSRI antidepresszánsok először megjelentek a piacon, úgy mutatták be őket, mint olyan gyógyszereket, amelyek megoldhatják az élet nehézségeit, és amelyekkel nem lesznek problémák. Valójában a gyártók számos olyan dokumentumot terjesztettek, amelyekben a gyógyszerektől való elvonási tüneteket „rövidnek és enyhének” írták le, és amelyek maguk a gyógyszergyártók által végzett vizsgálatokon alapultak, melyek olyan emberekre összpontosítottak, akik csak 8-12 hete szedték az antidepresszánsokat. Ennek eredményeként az évek során mind az orvosok, mind a lakosság abba a hitbe ringatta magát, hogy ezek a szerek nem okozhatnak súlyos és hosszan tartó elvonási tüneteket, ha abbahagyják a szedésüket.

Amire a korábbi kutatások nem fektettek hangsúlyt, az az, hogy minél hosszabb ideig használnak az emberek antidepresszánsokat, annál nehezebb abbahagyni a szedésüket, és annál súlyosabbak az elvonási tünetek.

Az idén Budapesten megrendezett Európai Pszichiátriai Kongresszuson bemutatott kutatások azt mutatják, hogy ezzel kapcsolatban komoly problémák merülnek fel, és az érintettek több mint felének okoz problémát az elvonás, ami Európában több millió embert érint.

Az antidepresszánsok maradandó változást okoznak a sejtek szerkezetében

Az antidepresszánsok használata változásokat okoz a szervezetben és annak azon képességében, hogy szabályozza a számos testi funkció irányítására szolgáló saját neurotranszmitterek (idegingerület-átvivő anyagok) rendszerét. A sejtszerkezetek e változásának eredménye az, hogy miután a felhasználó abbahagyta az antidepresszánsok szedését, elvonási tünetek jelenhetnek meg, amelyek hónapokkal vagy évekkel azután is fennmaradhatnak, hogy a szer kiürült a szervezetből. Az új kutatás megmagyarázza, hogy rengeteg felhasználó miért szenved ezektől éveken át.

Dr. Mark Horowitz, az angliai Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) szakértője és klinikai kutatója a pszichiátria területén, az idén április elején tartott Európai Pszichiátriai Kongresszuson átfogó kutatási eredményeket mutatott be, amelyek új megvilágításba helyezik a problémát.

„Amikor abbahagyják a szer szedését, mondjuk hónapokkal vagy évekkel azután, hogy a páciens egy stresszes időszakot követően elkezdte a kezelést, az antidepresszánst a máj és a vesék néhány nap vagy hét alatt lebontják. De ami nem változik meg néhány nap vagy hét alatt, az a posztszinaptikus szerotoninreceptorok és más, ennek hátterében álló rendszerek visszamaradó elváltozásai” – mondta el Dr. Horowitz.

Embereken végzett vizsgálatok szerint az idegrendszerben olyan változások következnek be, amelyek az antidepresszánsok abbahagyása után akár négy évig is megmaradnak.

„Más szóval, az idegrendszer most már kevésbé érzékeny a szerotoninra, de a szer eltávolítása után ismét normális szerotoninszintnek van kitéve. És összességében ez alacsony szerotonin szindrómának tekinthető” – pontosított.

Alkalmazkodás a szerhez

Az alapvető, gyakran figyelmen kívül hagyott probléma az, hogy az évekig tartó használat következtében a szervezet és az agy alkalmazkodott az antidepresszáns szerhez, és ez az állapot hosszabb ideig fennmarad, mint ameddig a szer kiürül a szervezetből, és ez okozza az elvonási tüneteket.

Dr. Mark Horowitz elmagyarázza, hogy miért tartanak tovább az elvonási tünetek néhány napnál vagy hétnél, miután a szer kikerült a szervezetből: „nem az az idő határozza meg a tünetek hosszát, amely alatt a gyógyszer távozik a szervezetből. Az

elvonási tünetek hosszára az ad magyarázatot, hogy az idegrendszer mennyi idő alatt tud újra alkalmazkodni a szer hiányához”.

Az antidepresszáns megvonási szindróma az adagok csökkentésekor vagy abbahagyásakor fellépő fiziológiai tünetek összessége. Ezek jelentkezhetnek pszichés vagy testi tünetekben, mivel ezek a szerek nagyon sok testi rendszerre hatnak. Azért lépnek fel, mert időbe telik, amíg a szer által az agyban okozott változások helyreállnak.

Dr. Mark Horowitz rámutatott, fontos megérteni, hogy az elvonási tünetekhez nem szükséges függőség, a szerekhez való alkalmazkodás is kiváltja azokat.

Mivel az SSRI (szelektív szerotonin visszavét-gátló) antidepresszánsok olyan idegrendszeri mechanizmusokra hatnak, amelyek nemcsak a hangulatot, hanem számos testi funkciót is befolyásolnak, a szerről való leállás az évekig tartó alkalmazkodás után így erőteljes hatásokat gyakorolhat a test működésére és az életminőségre nézve is.

A megvonás tünetei

Több tucatnyi lehetséges tünet jelentkezhet. Ezek közé tartozik a szédülés, álmatlanság, koncentrációzavar, fáradtság, fejfájás, remegés, szapora szívverés és rémálmok. Az elvonás akár érzelmi tüneteket is okozhat, mint a depressziós hangulat, ingerlékenység, szorongás és pánikrohamok.

„Tudjuk, hogy ezek az elvonás tünetei, és nem egyszerűen a visszaesésé (valaki alapbetegségének visszatérése), mivel ezeket olyan emberek vizsgálataiban is kimutatták, akik abbahagyták az antidepresszánsok szedését, és akiknek nem volt alapbetegségük” – mondta Dr. Mark Horowitz. Példaként említette azokat az embereket, akik fájdalomra, vagy menopauza miatt kapják ezeket a szereket, és az egészséges önkénteseket is.

Vannak más hatások is, többek között az öngyilkossági kísérletek számának növekedése az antidepresszánsok abbahagyását követő két hétben. Ez szintén az elvonási tünetek számlájára írható, mert a visszaesés túl gyors ahhoz, hogy megmagyarázza a tünetek ilyen mértékű növekedését. Dr. Mark Horowitz megjegyezte továbbá, hogy a vizsgálatok során azt is megállapították, hogy míg a válaszadók 30%-a volt öngyilkosságra hajlamos a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt, addig 60%-uk az abbahagyás után vált öngyilkosságra hajlamossá, tehát ez azt jelenti, hogy az emberek 30%-a a megvonási tünetek miatt életében először tapasztalja meg az öngyilkossági késztetést.

Az antidepresszánsok megvonásának talán legzavaróbb tünete, amelyet gyakran elhanyagolnak, az úgynevezett akatízia. Az akatízia egy általában pszichoaktív szerek által okozott mozgászavar, amelyben az egyén rendszerint intenzív nyugtalanságérzetet tapasztal, amely gyakran arra készteti, hogy előre-hátra lépkedjen, és képtelen arra, hogy mozdulatlan maradjon; ez rettentően kellemetlen élményt jelenthet. Dr. Mark Horowitz megjegyezte, hogy ezt gyakran az antipszichotikumoknak való kitettség hosszú távú következményeként ismerik el, de az antidepresszánsok és a benzodiazepinek, valamint számos más pszichiátriai szer megvonása is okozhatja ezt az állapotot.

„Ez a legszörnyűbb megnyilvánulás, amit látok. Az emberek járkálnak, zaklatottak, rettegnek. Sokan közülük az öngyilkosságról beszélnek, mert ebben az állapotban képtelenség pihenni vagy megnyugodni, gyakran hetekig, néha még tovább” – mutatott rá Dr. Mark Horowitz.

És ez azért fontos, mert ezt az állapotot gyakran tévesen diagnosztizálják, amikor az embereket agitált depressziósként, mániásként jelentik be a sürgősségi osztályon, mert sok klinikus és mások sem ismerik azt a tényt, hogy az ilyen szerekről való leszokás akatíziát okozhat.

A megvonási tüneteket nem ismerik fel, vagy tévesen visszaesésként diagnosztizálják

Havonta több tízezer európai antidepresszáns-használó keres információt és tanácsot az amerikai társsegítő fórumokon arról, hogyan lehet leszokni a szerekről. Történeteik sok esetben nagyon hasonlóak.

Dr. Mark Horowitz kutatócsoportja összesen 1300 ilyen személyt kérdezett meg saját tapasztalataikról. Háromnegyedük azt mondta, hogy orvosuk tanácsai az antidepresszánsok abbahagyásával kapcsolatban nem voltak hasznosak.

A fő okok között szerepelt, hogy az orvosok túl gyors csökkentési ütemet javasoltak, illetve nem ismerték eléggé az elvonási tüneteket ahhoz, hogy bármilyen tanácsot adhassanak, vagy azt mondták a páciensnek, hogy az antidepresszánsok abbahagyása nem okoz elvonási tüneteket.

Dr. Mark Horowitz jelezte, az orvosok gyakran még mindig azt hiszik, hogy az antidepresszánsok elvonási tünetei „rövidek és enyhék”. Nem tudják továbbá, hogy az elvonási tünetek közé tartozik a szorongás, a depressziós hangulat és az álmatlanság.

„Könnyű összekeverni a depresszió vagy a szorongás kiúlulásával, különösen, ha a klinikusok fejében az van, hogy az elvonási tünetek rövidek és enyhék. Ha valaki súlyos, régóta fennálló tünetekre panaszkodik, nagyon nehéz az összefüggést felismerni” – tette hozzá Dr. Mark Horowitz.

Egy másik nyugtalanító tény, hogy az elvonási tünetek nem csak az antidepresszánsokhoz kapcsolódnak. „Ugyanez igaz az összes pszichiátriai szerről való leszokásra is. Gyakran a pszichiátriai szerek által az agyban előidézett változások hónapokig vagy évekig fennmaradhatnak a leállás után is, ezért az elvonási tünetek sokkal tovább tarthatnak, miután a szer kiürül a szervezetből” – mutatott rá Dr. Mark Horowitz.

Részletek

Megjelent: 2024. május 28

Sokan hiszik, hogy a pszichiátriai elektrosokk-kezelést már régen betiltották, mint barbár és idejétmúlt eljárást – derült ki egy online felmérésből. Mások úgy gondolják, hogy a ma alkalmazott „modern” elektrosokk már teljesen biztonságos. Eközben a valóság egészen képet mutat.

Május a mentális egészségügy hónapja, ennek alkalmából egy jogvédő szervezet online felmérést végzett a mentális egészségügy talál legvitatottabb szegletéről: a pszichiátriai elektrosokk-kezelésekről. Pontosabban azt mérték fel, hogy mit gondolnak és mennyire tájékozottak erről az emberek. Meglepő módon a válaszadók egyharmada meg volt győződve róla, hogy ilyesmit ma már nem végeznek Magyarországon, már régen betiltották. Továbbá közel háromnegyed részük nyilatkozta azt, hogy szerinte ez az eljárás nem alkalmas a gyógyításra. „Embertelenség, a beteg ember teljes megalázása, földbe tiprása. Remélem soha nem alkalmazzák sehol” – írta az egyik válaszadó.

A felmérést kitöltők egy része viszont tisztában volt vele, hogy a Száll a kakukk fészkére című filmből ismert elektrosokkot ma már elektrokonvulzív terápiának (ECT) nevezik, és altatásban végzik, izomlazítókkal (gyakorlatilag a szívverést kivéve teljesen lebénítják a testet, ami így lélegeztetőgépre kerül), így már nem törnek össze a páciens csontjai az áramütéseket követő görcsroham miatt. Ugyanakkor más dolgok semmit sem változtak a hetvenes évek óta: ma is egy epilepsziás nagyroham kiváltása a cél, ami a „mentális zavar” tüneteit hivatott megszüntetni. Ezt pedig továbbra is úgy érik el, hogy magas feszültségű, akár 460V áramot engednek át az emberi agyszöveten, vagyis a háztartási feszültség dupláját.

Ezért nem okoztak nagy meglepetést a válaszadók beszámolói, amelyek a kezelésből származó agykárosodásra utalnak:

„A kezelést követően észrevettem, hogy alig emlékszik valamire, inkább a rövidtávú memóriája sérült. Állapota rosszabb lett mint előtte, agyban már egyáltalán nincs köztünk.”

„Az elektrosokk kezelés következtében teljesen instabil lett egy ismerősöm.”

A Somatics nevű, ECT- készülékeket gyártó cég ellen 2018-ban pert indítottak, melynek lezárása után a cég feltüntette a weboldalán a következő, nem elhanyagolható tényeket: "Az ECT anterográd [új emlékeket érintő] vagy retrográd [régi emlékeket érintő] amnéziát eredményezhet. Az ilyen utóhatás általában idővel megszűnik, azonban lehetséges a nem teljes gyógyulás. Ritka esetekben a betegeknél maradandó emlékezetkiesés vagy maradandó agykárosodás léphet fel". A másik ECT-gépeket gyártó vállalat, a MECTA pedig csődeljárást kezdeményezett 2022-ben, mert annyi pert indítottak ellenük az agykárosodások miatt, hogy nem tudott többé felelősségbiztosítást kötni a gépeire.

Mindennek dacára a szigorú tény az, hogy ez a kétes hírű eljárás Magyarországon ma is alkalmazásban van több kórházban is: Budapesten, Kecskeméten, Pécsett és Szegeden is.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű nemzetközi jogvédő szervezet egy nagyon mélyreható dokumentumfilmet is készített a témáról, melyben áldozatokat, szakértőket, pszichiátereket, sőt még az ECT készülékek gyártóját is megszólaltatják, felfedve ezzel az eljárással kapcsolatos összes olyan információt, amit az átlagember elől mindeddig sikeresen elrejtettek.

A dokumentumfilm megtekinthető a szervezet magyarországi csoportjának weboldalán:
https://emberijogok.hu/kezeles-vagy-kinzas/