Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Részletek

Megjelent: 2024. október 02

Egy új pszichiátriai tanulmány arra figyelmeztet, hogy a hiperaktivitásra (ADHD) felírt nagy dózisú gyógyszerek szedése a pszichózis vagy mánia több mint ötször nagyobb kockázatával jár. Bár a tanulmány emelt dózisokról ír, számos adat utal arra, hogy ez normál dózisok esetén is megtörténhet. Jogvédők szerint ez elég ok lenne arra, hogy ezeket a szereket teljesen kivonják a piacról és az egészségügyből.

 Az American Journal of Psychiatry című folyóiratban szeptemberben megjelent tanulmány az elsők között van, amely összefüggést talált az ilyen típusú szerek – pontosabban az amfetaminok – növekvő dózisa és a pszichotikus tünetek nagyobb valószínűsége között. A kutatást vezető pszichiáter, Dr. Lauren Moran hangsúlyozza, hogy figyelmeztető felirattal kellene ellátni ezeket a szereket, hogy felhívják a figyelmet erre a súlyos kockázatra.

 Bár úgy tűnik, ez a kutatás nem talált összefüggést a Magyarországon leggyakrabban felírt ADHD-szer, a Ritalin szedése, illetve a pszichózis vagy a mánia megnövekedett kockázata között, ugyanakkor már jelentek meg nemzetközi gyógyszerhatósági figyelmeztetések arról, hogy a Ritalin okozhat mániát vagy pszichózist. Egy 2023-as tanulmány szerzői azt tanácsolták minden pszichostimulánsokat (pl. Ritalint) felíró orvosnak, hogy tájékoztassa a pácienst és a gondviselőt a pszichózisról, mint potenciálisan fenyegető mellékhatásról.

 Az amfetaminok és a pszichózis közötti kapcsolat nem újdonság, és ez megmagyarázhat jó néhány tömeges lövöldözést és erőszakos cselekményt, amelyek oly gyakran kerülnek a híradások középpontjába. Egy korábbi tanulmány 31 olyan vényköteles gyógyszert azonosított, amelyek aránytalanul nagy mértékben kapcsolódtak erőszakhoz, és amelyek közül 25 pszichotróp (tudatmódosító) gyógyszer volt. A szerek között 11 antidepresszáns, hat nyugtató és három ADHD-ra felírt szer volt, köztük amfetaminok, amelyek 9,6-szor nagyobb valószínűséggel hozhatók kapcsolatba erőszakos mellékhatásokkal.

 2018. február 14-én a 19 éves Nikolas Cruz lövöldözni kezdett a floridai Parklandben lévő Marjory Stoneman Douglas középiskolában, melynek során 17 embert megölt, és 17 másikat megsebesített. Hatéves kora óta ADHD-snak nyilvánították, és gyógyszereket írtak fel neki ennek kezelésére. 2008-2017 között különböző időpontokban Focalint és Stratterát, valamint a Risperdal és a Clonidin nevű antipszichotikumokat írták fel neki az ADHD kezelésére. Tíz nappal a pszichiáterénél tett látogatása után Cruz egy üzenetet hagyott a YouTube-csatornáján, amelyben ez állt: „Profi iskolai lövöldöző leszek”. Aztán három nappal a lövöldözés előtt Cruz belenézett a mobiltelefonja kamerájába, és kijelentette: „Helló, a nevem Nik. Én leszek 2018 következő iskolai lövöldözője.” A média arról számolt be, hogy „bár nem világos, hogy Cruz hány gyógyszert szedett, a depresszióra és érzelmi problémákra felírt szereknek számos olyan mellékhatása van, amelyek erőszakos viselkedéshez vezethetnek”.

 A CCHR nevű nemzetközi emberjogi szervezet – mely a pszichiátria területén történő jogsértések feltárásával foglalkozik – közleménye szerint támogatja a pszichózist okozó stimulánsokra vonatkozó szigorúbb figyelmeztető feliratot sürgető felhívást, de tekintettel saját dokumentált megállapításaira, amelyek szerint a szerek értelmetlen erőszakos cselekményekhez, köztük iskolai lövöldözésekhez is kapcsolódnak, azt javasolja, hogy ezeket a szereket vonják ki a forgalomból. A CCHR régóta hívja fel a figyelmet arra, hogy a gyermekek tanulási vagy érzelmi problémáinak kezelésére felírt tudatmódosító szerek helyett rendelkezésre állnak olyan észszerű módszerek, amelyekkel az ilyen gyerekeknek valóban segíteni lehet.

Részletek

Írta: Egészség Hídja

Megjelent: 2024. szeptember 30

Az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen Egyesület idén október 6-án rendezi meg az éves eseményét, hagyományosan délután egy konferenciális programmal, koraeste pedig a mellrák figyelemfelhívó sétával.

Az esemény facebookos linkje:  https://www.facebook.com/events/1713100146207362

A délutáni előadások, beszélgetések 14:00 órától 18:00 óráig tartanak, a témák röviden: fiatalkori emlőrák, mozgásszervi panaszok kezelhetősége, gyógyszer kölcsönhatások, emlőrák betegút felmérés eredményei, emlőrák típusok. Bővebben a weboldalon: https://egeszseghid.hu/2024-oktober-6-an-rozsaszin-seta/ A délutáni előadásokra, beszélgetésekre itt kell regisztrálni: https://n9.cl/7tjpj

Aki csak a sétán vesz részt, nem kell regisztrálni, de jelezhető a részvétel a Facebook eseménynél az „Ott leszek” gombra kattintva.

A séta 18:30-kor kezdődik a délutáni konferenciának helyet adó Budapest Marriott Hotel mellől, a Duna Korzótól. A kivilágított Széchenyi Lánchídra sétálhatnak fel a résztvevők, a Brass Time zenekar felvezetésével.

Az idei évben több budapesti intézmény, épület is csatlakozik a rózsaszín kivilágításhoz, a figyelemfelhívás érdekében.

A Lánchíd három estén át lesz rózsaszínnel, az emlőrák színével megvilágítva, péntektől vasárnapig.

Várnak mindenkit, aki fontosnak tartja a betegségre való figyelemfelhívást, a szűréseken és/vagy kivizsgálásokon való részvétel ösztönzését, és szolidaritását kívánja kifejezni az érintettekkel.

Részletek

Megjelent: 2024. szeptember 11

A New York Times leleplező cikket jelentett meg egy amerikai pszichiátriai kórházláncról: az Acadia kórházaiban gyakorlatilag fogva tartották a pácienseket mondvacsinált okokra hivatkozva, míg a biztosításuk el nem fogyott. Tizenkét amerikai államban működő Acadia intézményekből özönlöttek panaszok nemcsak az orvosilag indokolatlan fogva tartás, de szexuális erőszak és gyermekbántalmazás miatt is. 

 Egy mélyreható nyomozást követően a New York Timesban megjelent cikk felfedte, hogy az Acadia Healthcare, egy 19 államban jelen lévő pszichiátriai kórházlánc (12-ből érkeztek tömegesen panaszok), pácienseket csalt a létesítményeibe, és akaratuk ellenére tartotta őket fogva, amíg a biztosításuk el nem fogyott. 

  Az Acadia országszerte összesen 54 létesítményt tart fent 19 államban, ami hatalmas terület, így a Times oknyomozói felosztották egymás közt az államokat, és táblázatba rendezték azoknak a volt pácienseknek és dolgozóknak a neveit, akik segíthettek a nyomozásban; összesen 242 embert. Mindannyiukat felkeresték, és megdöbbentő történeteket tudtak meg tőlük az interjúk során. 

 Kiderítették, hogy az Acadia kórházaiban szándékosan eltúlozták a páciensek tüneteit. Változtatgatták a gyógyszeradagokat, majd azt állították, hogy a pácienseknek a módosítás miatt hosszabb ideig kellett maradniuk. Sőt, azt is állították, hogy egyes páciensek nincsenek elég jól ahhoz, hogy távozzanak, mert nem fejeztek be egy étkezést. 

 Az Acadia, amely egyes betegek esetében napi 2200 dollárt számol fel, időnként stratégiák egész sorát alkalmazta, hogy meggyőzze a biztosítókat a hosszabb tartózkodás fedezéséről – mondták az alkalmazottak. Hacsak a betegek vagy családtagjaik nem fogadnak ügyvédet, az Acadia gyakran addig tartja bent őket, amíg a biztosításuk ki nem merül. 

 A Times továbbá beszámolt a következőkről is: 

Georgia: 2019 decemberében több mint 50 rendőr vonult be az Acadia Lakeview Behavioral Health pszichiátriai kórházba, Atlantától északra. Miután a rendőrök rajtaütöttek a georgiai Acadia kórházon, 16 beteg elmondta a nyomozóknak, hogy valódi orvosi okok nélkül tartották őket ott.
 Az előző év januárjában egy Lakeviewben tartózkodó fiút a közeli sürgősségi osztályra szállítottak. Annyi zúzódása volt, hogy a személyzet gyermekveszélyeztetésre gyanakodott. Néhány hónappal később a rendőrök szemtanúi voltak annak, hogy a Lakeview három alkalmazottja bántalmazott egy beteget. A következő hat hónap során több tucat beteget hallgattak ki, akik elmondták, hogy akaratuk ellenére tartották fogva őket, vagy látták, hogy a betegeket, köztük gyerekeket is bántalmaztak vagy elhanyagoltak. 

Utah: Az Acadia idén bezárta a Utah állambeli Highland Ridge kórházat, miután az állami szabályozó hatóságok több tucatnyi nemi erőszakról és bántalmazásról szóló jelentést vizsgáltak. 

Pennsylvania: 2022-ben a Pennsylvania állambeli Readingben található Acadia kórház ellen zajlott nyomozás, mert utasították a dolgozókat, hogy a beteglapokon kerüljék az olyan jelzőket, mint a „nyugodt” és az „engedelmes”. 

Ohio és Michigan: 2022-ben az ohiói és michigani Acadia kórházak dolgozói panaszt tettek arról, hogy az orvosok hamis állításokat írtak a betegek kórlapjaira, hogy igazolják a betegek további bent tartózkodását. 

Tennessee: 2022-ben egy Tennessee államban működő Acadia kórházban folyt nyomozás, mert az orvosi kartonokban hamisan állították, hogy egy memphisi beteget 15 percenként ellenőriztek. A betegnél már beállt a hullamerevség (vagyis órák óta halott volt), amikor rátaláltak. 

  Az Egyesült Államok valamennyi államában van olyan jogszabály, amely engedélyezi a nem önkéntes kórházi kezelést, ha a páciens veszélyt jelent magára vagy a környezetére. 

 1975-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága megállapította, hogy „az állam nem zárhat be… olyan nem veszélyes személyt, aki képes arra, hogy egyedül vagy megbízható családtagok vagy barátok segítségével biztonságosan boldoguljon az életben…”. Mégis, magántulajdonban lévő pszichiátriai intézmények, mint például az Acadia és más kórházláncok, rendszeresen és büntetlenül megsértik ezt, és állami vagy magánbiztosítások segítségével csalnak, és profitálnak a visszaélésekből. 

  A pszichiátria ágazata ma is olyan kényszerítő gyakorlatokra támaszkodik, amelyek visszaéléseket eredményeznek a páciensekkel szemben. A kényszerített kezelések veszélyei közé tartozik, hogy a betegeknek olyan „kezelést” számláznak ki, amelyet nem kértek és nem is akartak. Az American Journal of Psychiatry szerint: „A nem önkéntes pszichiátriai ellátás kiszámlázása több okból is nagyobb figyelmet érdemel. Először is, ezeket a betegeket anyagilag felelőssé lehet tenni olyan ellátásért,amelyhez nem adták beleegyezésüket, sőt, amelyet aktívan elutasítottak.” 

 A CCHR nevű nemzetközi jogvédő szervezet 2015 óta vizsgálja az Acadia Healthcare létesítményeit a betegekkel való visszaélései miatt, és több tízezer panaszt nyújtott be a törv ényhozóknak gátlástalan gyakorlatairól. 

  Magyarországon másképp működik az egészségbiztosítási rendszer, így egy hazai kórházban nem fordul elő, hogy valakit a biztosítási kerete kimerüléséig tartsanak egy pszichiátriai osztályon. Ám a magyar jogszabályok ugyanúgy lehetővé teszik, hogy akarata ellenére tartsák a pszichiátrián azt, akit egy pszichiáter veszélyesnek ítél magára vagy a környezetére. Ebből adódóan itthon is gyakoriak a visszaélések a kényszerbeszállítások körül, és rengeteg embert kezelnek akaratuk ellenére pszichiátriákon – az elmúlt 30 évben ilyen esetek százait dokumentálta a CCHR magyarországi szervezete.

Részletek

Megjelent: 2024. szeptember 10

Családi legendárium

Anyai dédnagyanyám Szekszárd környéki sváb volt, ahogy a férje is, akit úgy hívtak, hogy Bőhm. Két lányuk született, a nagyanyám Mária és a húga Éva. Szőkék, kék szeműek és szorgalmasak voltak kocka humorérzékkel – gondolom –, mint amilyenek általában a svábok.
Amikor 1938-ban megalakult a Magyarországi Németek Népi Szövetsége, a Volksbund der Deutschen in Ungarn, az én Bőhm dédnagyanyám konok sváb fejében valamelyik rugó elpattanhatott, mert a házára kitűzte a magyar zászlót, pedig állítólag egy szót sem beszélt magyarul. A szomszédjai kérdésére: „Was ist los, bist du verrückt?” –, a családi szájhagyomány szerint, a dédnagyanyám csak annyit válaszolt, hogy „Ungarn ist mein Zuhause.”
Egyébként ez az unpraktische Handlung arra enged következtetni, hogy a családjában ő viselte a nadrágot, ami nem is meglepő, hiszen az a pár hold tolnai föld, amit a dédapámmal művelt, az ő öröksége volt.
A Népgondozó Hivatal, amelyet a „kollektív bűnösök” kitelepítésére állítottak fel (vezetője idősb. Antall József volt), közel kétszázezer német nemzetiségit fosztott meg a magyar állampolgárságától, az ingó és ingatlan vagyonától, és hajtott el a romokban heverő Németországba. Nagy Imre kommunista belügyminiszter 1946. január 15-én kiadott, „a kitelepítés végrehajtását szabályozó” 70.010 / 1946 BM. számú rendelete alapján, az én Bőhm-dédnagyanyám rokonságát is vonatra tették.
Jogos a kérdés, akkor mit keresek én itt? A válasz egyszerű: a megyei „népgondozók” még emlékeztek a dédnagyanyám ’38-as zászlós wirtschaftjára, ezért nem paterolták ki az országból, sőt! A mezőgazdaság kollektivizálásának első hullámában, valamikor 1950 környékén, miután elvették a tolnai földjét, Budaörsön, a Frankhegyen kapott négy hold kecskelegelőt, úgymond kárpótlásul, ami művelésre alkalmatlannak bizonyult. A legelő korábban Wudersch (Budaörs) sváb iskolaigazgatójának a tulajdona volt, akinek szintén nem volt pardon. A leszármazottai, már ha vannak, most a dédunokatestvéreimmel együtt szidhatják a magyarokat két korsó Heineken között a felmenőiket ért méltánytalan eljárás miatt – Scheiße! –, és szurkolhatnak a Fortuna Kölnnek, már ha szeretik a focit.
Az én anyai dédnagyanyám nem volt sem náci, sem komcsi, csak egy egyszerű, röghöz kötött asszony, akit ’38-ban bolondnak tartottak a szomszédjai, aki annyira lojális volt, hogy bár a nyelvét nem beszélte, kitűzte házára a magyar zászlót, amiért nem telepítették ki Köln környékére, mint a testvéreit, aki a megélhetését adó termőföldért cserébe egy kecskelegelőt kapott, akinek az önsorsrontó génjeit hordozom, amit a makacs ragaszkodásommal és az örökségem rám eső dédnagyanyaföld-négyszögöljeivel együtt majd továbbadok.
Neki köszönhetően lett a családom budaörsi „kisbirtokos”, én pedig egy többnemzetiségű turmix, amelyik nem politikusokhoz, pártokhoz vagy ideológiákhoz hűséges, hanem a hazájához.

Részletek

Megjelent: 2024. augusztus 28

Fedett ügynök buktatta le a pszichiátert, aki minden különösebb ok nélkül írt fel olyan – egyébként kábítószernek minősülő –, ADHD kezelésére szánt szereket, mint a Ritalin és az Adderall. Az 52 éves férfire 32 hónap börtön vár. A Ritalint Magyarországon is rengeteg gyereknek – és már felnőttnek is – írják fel a „hiperaktivitás” tüneteinek kezelésére.

Dr. Jason Stamper Kentucky államban praktizált pszichiáterként már több mint két évtizede, emellett pedig magánrendelése is volt – itt kereste fel őt az amerikai Kábítószer-ellenes Hatóság (DEA) fedett ügynöke. Az ügynök 2022-ben hatszor is meglátogatta, páciensnek adva ki magát.

Stamper mind a hat alkalommal szigorúan ellenőrzött szereket – Ritalint és Adderallt – írt fel az ügynöknek, amelyek csak orvosilag indokolt esetekben adhatóak. (A Ritalin és az Adderall is amfetamin – utcai nevén: speed – típusú szerek, és a súlyos függőséget okozó anyagok közé sorolják őket.) A fedett ügynök mindössze annyit kért a pszichiátertől, hogy adjon neki valamit, ami „nadrágon rúgja” őt.

Stamper még az ilyenkor kötelező orvosi vizsgálatoktól is eltekintett. Bár elküldte a „pácienst” vérvizsgálatra, az nem csináltatta meg a vizsgálatot, a későbbi alkalmakkor a pszichiáter mégis fenntartás nélkül felírta a kért tablettákat. A vádirat szerint az ügynök egy alkalommal azt mondta a pszichiáternek, hogy a tabletta, amit legutóbb felírt, hatástalan volt, ezért ő szó nélkül megemelte a dózist, méghozzá az eredeti adag nyolcszorosára.

A pszichiátert Kentucky keleti körzetének kerületi bírósága 2 év és 8 hónap börtönre ítélte amfetamin-jellegű szerek jogtalan felírásáért.

A két említett szer közül a Ritalint Magyarországon is gyakran írják fel az ADHD-val (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral) diagnosztizált, hat évesnél idősebb gyerekek és felnőttek számára, annak ellenére, hogy a mai napig nem muttattak ki olyan agyi elváltozást az ilyen gyerekeknél, ami igazolná, hogy tanulási vagy viselkedési problémáikat egy kémiai anyaggal kell kezelni. A Ritalin itthon is a „ellenőrzött anyagok” közé tartozik (mivel súlyos függőséget válthat ki), vagyis a jogtalan birtoklása ugyanúgy letartóztatást von maga után, mint az utcai drogoké. A kétezres évek elején még egy úgynevezett „Kábítószer kiadási engedélyt” kellett kitöltenie az orvosnak ahhoz, hogy a szert kiválthassák az engedélyen megjelölt patikában. Napjainkban „okos drogként” is hivatkoznak a Ritalinra: az E-sportok versenyzői előszeretettel fogyasztják, és a diákok is sokan szedik a vizsgaidőszak alatt, mert akár egész éjjel ébren tudnak maradni tőle. Ugyanakkor a mellékhatásait illetően alig tér el az illegális utcadrogoktól: keringési zavarokat, szívproblémákat, szorongást és hallucinációkat is okozhat, a súlyos függőségről már nem is beszélve.

Bár ellenőrzött anyagként van használatban, mégis túl könnyen hozzájuthat az ember, hiszen a hiperaktivitás diagnózisát mindössze az elmondott és megfigyelt tünetek alapján állítják fel, orvosi vizsgálatok ugyanis gyakorlatilag nem léteznek, amelyek kimutathatóvá tennék azt.

Részletek

Megjelent: 2024. augusztus 28

Saját bőrükön tapasztalták meg az antidepresszánsok kemény elvonási tüneteit, ezért írtak egy könyvet a gyógyszerekről való leszokás pontos folyamatáról. A két szakember vérfagyasztó részleteket osztott meg saját élményeiről, melyek az útmutató megírására sarkallták őket. A könyv bárki számára hozzáférhető, Magyarországon mégsem alkalmazzák a benne rejlő tudást.

Összesen 55 különböző pszichiátriai szer leszoktatási útmutatóját tartalmazza a Maudsley Deprescribing Guidelines című kiadvány (gyógyszerelhagyási útmutató), melyet három év alatt írt meg két szerzője: David Taylor, a pszichofarmakológia professzora és Mark Horowitz, pszichiáter és kutató. A két szerző egy közel egyórás podcast interjúban mesélt a Mad In America nevű online magazinnak arról, hogyan élték meg saját maguk a pszichiátriai szerek elvonásával járó borzalmakat, melyek hatására végül ők maguk dolgozták ki a leszokási ütemterveket a könyvben szereplő több tucat antidepresszánstól, nyugtatótól és más hatóanyagoktól való megszabaduláshoz.

Mark Horowitz: „Antidepresszánsokat kezdtem szedni, szerencsétlen harmadéves orvostanhallgatóként, és több mint egy évtizeden át folytattam. Kíváncsi voltam, hogy az antidepresszánsok 10 év elteltével egyáltalán hatásosak-e, és nem okoznak-e negatív tüneteket. Folyton fáradt voltam, narkolepsziám volt (kóros aluszékonyság), koncentrációs és memóriazavarom, így elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon ez magának az antidepresszánsnak köszönhető-e. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálok leszokni róla.

Elolvastam az összes szaklapot, és mindegyik ugyanazt mondta: az antidepresszánsok megvonási tünetei, amelyeket »abbahagyási hatásoknak« neveznek, enyhék és rövidek, és néhány hét alatt le lehet állni velük, nagyobb probléma nélkül. Felmentem az internetre, hogy megnézzem, mit mondanak az emberek, és más volt a helyzet. Néhányan hihetetlenül rosszul lettek, amikor abbahagyták az antidepresszánsokat, és ez hónapokig vagy évekig tartott.

Nem tudtam, hogy kinek higgyek. Hat tudományos fokozatom van. Megszoktam, hogy professzorokra hallgatok. Szóval a középutat választottam, és úgy döntöttem, hogy négy hónap alatt leállok a 10 mg Lexapróról. Négyszer megfeleztem az adagomat: a biológialaboromban lévő berendezéssel folyadékká alakítottam, és minden hónapban a felével csökkentettem, így a negyedére, nyolcadára és tizenhatodára is. Azt hittem, hogy átkozottul óvatos vagyok.

Az 1 mg-os adagnál viszont teljesen kicsúszott a talaj a lábam alól. Elkezdtem alvászavarokkal küzdeni. Reggelente teljes rémülettel ébredtem, mintha egy vadállat üldözött volna. Ez egész nap tartott, órákon át. Addig futottam, amíg a lábam vérezni nem kezdett, mert ez adott egy kis megkönnyebbülést. Szédültem, és a körülöttem lévő dolgok álomszerűnek tűntek. Ez így ment hétről hétre. Úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, és lassan visszaálltam a gyógyszerekre. Néhány hét alatt a dolgok normalizálódtak.

Ez volt életem legijesztőbb élménye, és semmiben sem hasonlított azokra a problémákra, amelyek miatt egyáltalán a tablettákhoz nyúltam. Abban az időben a Nemzeti Pszichózis Egységnél dolgoztam. Beszéltem néhány tudóssal, és felfedeztem ezt a tanulmányt, amely kimutatta, hogy a nagyon kis gyógyszeradagoknak nagyon nagy hatásai lehetnek, és ezért lehet, hogy a végén nagyon óvatosan kell csökkenteni, az utolsó pár milligrammról a legnehezebb leszokni.

Sok pszichiáter kinevetett, és azt mondta: »Ezek homeopátiás adagok. Hogy lehetnek gondjaid?« De amikor elmentem beszélni David Taylorral, ő azonnal azt mondta: »Ez a tömeghatás törvénye. Amikor nincs sok hatóanyag a szervezetben, minden milligrammnyi szer nagyon nagy hatással van.«”

David Taylor: „A 20-as éveimben többféle antidepresszánssal kezeltek, de nem sok sikerrel. A 30-as éveimben Effexort (venlafaxin) kezdtem szedni. Miután stabilizálodtam ezen, észrevettem, hogy elvonási tüneteim lesznek, mielőtt a következő adagom esedékessé válna. Elég furcsa módon 21 óránként egyszer vettem be a tablettát. Ezt kellett tennem, hogy elkerüljem az elvonási tünetek megjelenését, amelyek 21 óra után, óramű pontossággal jelentkeztek.

Elkezdtem egyensúlyvesztést, szédülést, enyhe szorongást érezni, és mindezek a dolgok rosszabbodtak, ha nem vettem be a következő venlafaxin adagot. Történetesen a venlafaxin nem igazán segített rajtam, ezért úgy döntöttem, hogy abbahagyom a szedését. Mindent tudtam az antidepresszánsok abbahagyásáról, és lassan csináltam, és tudtam, hogy milyen tünetek jelentkezhetnek. Ami azonban megdöbbentett, az a tünetek súlyossága volt. Annak ellenére, hogy tudtam, mi fog következni, és ismertem a szavakat, amelyekkel leírhatom a dolgokat, amelyeket tapasztalni fogok, a megtapasztalásuk mégis merőben más volt.

Azt írják, hogy „influenzaszerű tünetek”, de valójában úgy érzed, mintha igazán súlyos influenzád lenne. Ez már önmagában sem valami szívderítő, de aztán írnak még szédülésről, szorongásról, ingerlékenységről, hangulatváltozásról, alvászavarról és élénk álmokról. Nekem mindezek megvoltak, és mindegyikről olvastam, és mindegyik lehetett volna enyhe vagy közepes mértékű, de együttesen, egy időben szörnyűek voltak. És ilyen borzalmas volt az egész, több héten keresztül.”

A szakértők azt is kifejtették, mi okozza jellemzően a megvonási tüneteket azoknál, akik túl gyorsan akarnak megszabadulni a szerektől.

David Taylor: „A legtöbb ember hajlamos azt hinni, hogy a gyógyszeradag és a gyógyszer hatása közötti kapcsolat egyenesen arányos. Például azt gondolhatja, hogy ha 100%-os hatást szeretne elérni a gyógyszerrel, akkor a maximális adagot veszi be, és ha a hatás 50%-át szeretné elérni, akkor a maximális adag felét veszi be. De ez nem így van. Az összefüggés nem egy egyenes vonal, amely balról, lentről jobbra, felfelé halad. A kapcsolatot leíró grafikon inkább egy boltív egyik oldalára hasonlít. Elég meredek, amikor a talaj közelében van, és a tetején átkanyarodik, amíg vízszintes nem lesz. Ahogy növeljük a dózist a nullától a nagyon kevésig, meglehetősen nagy farmakológiai hatást érünk el, és amikor a nagyon kevésről egy egészen kicsit megemeljük, ez masszívan megnő.”

Az útmutató kiadványban mind az 55 pszichiátriai szerhez három különböző leszokási ütemterv található, hogy minél testre szabhatóbb legyen az emberek számára. Emellett viszont David Taylor azt mondja: „Alapvető elv, hogy a folyamatot a betegnek kell irányítania, nem pedig az orvosnak kell diktálnia. A beteg az, aki az elvonást megtapasztalja. Az adagok csökkentését a beteg tapasztalataihoz kell igazítani.”

Magyarországon nagyságrendileg háromszázezer ember szed antidepresszánsokat, és szintén több százezren más pszichiátriai szereket. Amikor azonban arra kerül sor, hogy abba szeretnék hagyni a szerek szedését, többnyire hazánkban is ugyanúgy magukra vannak utalva, mint ahogy Taylor és Horowitz volt annak idején. Akár a szerek hatástalansága, akár a kínzó mellékhatások miatt akarják abbahagyni a szedésüket, alapvető emberi jog, hogy megfelelő segítséget kapjanak hozzá az egészségügyi rendszertől. Mivel az útmutató immár bárki számára elérhető, talán nem túlzás azt remélni, hogy a magyar pácienseknek sem kell életük végéig olyan szereket szedniük, amelyek nem segítenek rajtuk, vagy szenvedést okoznak nekik.

Részletek

Megjelent: 2024. augusztus 07

Kétszázezer gyermeket, fiatalt és felnőttet bántalmaztak az új-zélandi pszichiátriai kórházakban és más állami vagy egyházi fenntartású intézményekben – tárta fel egy hat éven át tartó kivizsgálás, mely a napokban került nyilvánosságra. A gondozottak és ápoltak „elképzelhetetlen fizikai, érzelmi, mentális és szexuális bántalmazásnak, súlyos kizsákmányolásnak és elhanyagolásnak” voltak kitéve a jelentés szerint. 

Július 24-én végre nyilvánossá tették az új-zélandi királyi vizsgálóbizottság 3000 oldalas jelentését: ebben dokumentálták azokat a horrorfilmbe illő visszaéléseket, melyeket a mentális egészségügyi és más állami vagy egyházi intézményekben szenvedtek el az új-zélandi lakosok 1950-től 1999-ig. A becslések szerint a 655 000 emberből, akiket ez idő alatt az intézményekben kezeltek, 200 000-et bántalmaztak, és még többeket elhanyagoltak – a valódi számot valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mivel vagy nem is készültek feljegyzések, vagy megsemmisítették azokat.

A hat éven át folytatott nagyszabású vizsgálatról készült jelentés szerint a bántalmazás és elhanyagolás „mindenütt jelen volt”, és szinte mindig a gondozás első napjától kezdődött, és a teljes ott töltött idő alatt folytatódott. Sokak számára ez évekig vagy évtizedekig tartó gyakori bántalmazást és elhanyagolást jelentett, mások „jelöletlen sírban” végezték. A túlélők a vizsgálat során elmondták, hogy „a személyzet és a gondozók ütötték, rúgták, lökdösték, falhoz vágták, eszméletlenre verték, megégették őket, nagynyomású vízsugarat eresztettek rájuk, és árammal sokkolták őket”.

A túlélők gyakran megaláztatásoknak voltak kitéve a személyzet által: „értelmetlen és megalázó feladatok elvégzésére kényszerítették őket, például arra, hogy kúszva közlekedjenek, fogkefével tisztítsák meg a vécét, majd azzal mossanak fogat, vagy hogy az arcukat ürülékbe és hányásba nyomják.”

A gondozottaktól sokszor megtagadták az olyan alapvető szükségleteket, mint az elegendő élelmiszer vagy a megfelelő ruházat, és egyeseknek a fürdés vagy a WC-használat során sem volt magánéletük. A személyzet a végletekig elment, hogy „a lehető legnagyobb fájdalmat okozza” az ápoltaknak, akiket egymás bántalmazására is bátorítottak, vagy figyelmen kívül hagyták, amikor ilyen történt.
„Mentális egészségügyi intézményekben egyes túlélőket olyan helyiségekbe zártak, ahol korlátozottan vagy egyáltalán nem volt lehetőségük WC-hez, zuhanyzóhoz vagy vízhez jutni. A túlélőknek gyakran nem volt más választásuk, minthogy összepiszkítsák magukat.” – írja a jelentés.

A pszichiátriai kórházakban gyakori volt a kémiai korlátozás és a túlgyógyszerezés, ami lehetővé tett olyan visszaéléseket, mint a szexuális erőszak. Ezekre akkor került sor, amikor a túlélőket fizikailag vagy kémiailag korlátozták (beleértve az erős gyógyszeres kezelést is).

Az egyik túlélő, Christina Ramage például arról számolt be, hogy teherbe esett, miután egy pszichiáter megerőszakolta, majd tudta és beleegyezése nélkül abortuszt hajtottak végre rajta:
„Néhány hónappal az után, hogy a pszichiáter megerőszakolt, egy nővér elvitt egy olyan szobába, amely egyébként mindig zárva volt. Ebben a szobában rengeteg fényes dolog volt. Azt mondták, hogy feküdjek az ágyra, és emlékszem, hogy egy nővér volt mellettem, és egy mögöttem. Feltételeztem, hogy azért vagyok ott, hogy valamilyen vizsgálatot végezzenek rajtam. Hirtelen minden elsötétült. Nem vagyok benne biztos, hogy ez azért volt, mert maszk volt az arcomon, vagy mert gázt adtak be nekem. A következő dolog, amire emlékszem, hogy ébren vagyok. A pontos szavakat nem tudom felidézni, de a mellettem lévő nővér valami olyasmit mondott, hogy »Semmi baj, már nem vár gyermeket«”.

Christopher Luxon, Új-Zéland miniszterelnöke július 24-én beszédet tartott, melyet részben azokhoz intézett, akik túlélői voltak a feltárt szörnyűségeknek, illetve a már elhunytak családtagjaihoz:
„Az államnak gondoskodnia kellett volna rólatok – ehelyett azonban sokan közületek a legszörnyűbb fizikai, érzelmi, mentális és szexuális bántalmazásnak voltatok kitéve.”
„Számos vallási alapú iskola, intézmény és hatósági pozícióban lévő ember, akikben meg kellett volna bíznotok, a lehető legrosszabb módon cserben hagyott benneteket.”
„Amikor megpróbáltatok felszólalni, ugyanezek az emberek szemet hunytak, eltussolták az ügyet, és túl sokáig megakadályozták, hogy igazságot szolgáltassanak nektek.”

Az itt nyilvánosságra került rendszerszintű visszaélések azonban bármennyire is szörnyűek, egyáltalán nem korlátozódnak Új-Zéland területére. Az ENSZ és az Egészségügyi Világszövetség (WHO) számos alkalommal hívta fel a világ országainak figyelmét arra, hogy a mentális egészségügyi ellátásban rendkívül gyakoriak a visszaélések, melyeket maga a rendszer, illetve annak szabályai tesznek lehetővé – Magyarországon sincs ez másképp. A WHO egyik jelentésében szó szerint így fogalmazott: „…túl gyakran fordul elő, hogy a mentális problémákkal élő emberek a világ legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseit szenvedik el, méghozzá éppen az ellátásukért felelős egészségügyi szolgáltatók részéről.”

Az új-zélandi jelentés újabb reményt jelenthet azok számára, akik ilyen sérelmeket elszenvednek, hogy végre mélyreható változások indulnak el a mentális egészségügy világszerte rendkívül ellentmondásos és emberjogi visszásságok sújtotta területén.

Részletek

Megjelent: 2024. július 31

A jogvédőknek adott igazat a spanyol legfelsőbb bíróság a pszichiátriai társasággal szemben egy négy éve húzódó, és a napokban zárult bírósági perben. A bíróság kimondta: „a mai társadalomban különösen fontos” a pszichiátria gyakorlataival kapcsolatos vita – mint a kényszerkezelések, a tudatmódosító szerek és az elektrosokk –, kiváltképp, ha gyerekekről van szó.

2024. július 12-én az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) nemzetközi szervezete győzött abban a perben, amely a pszichiátriai visszaélésekkel és a betegek jogaival kapcsolatos szólásszabadság elfojtásáról szólt Spanyolországban. A pert a Spanyol Pszichiátriai Társaság (SEP) indította a CCHR ellen, azt állítva, hogy a CCHR kiadványai, dokumentumfilmjei és weboldalai az USA-ban és Spanyolországban sértették a pszichiáterek „becsületét”. A bíróság ezt elutasította, és megerősítette, hogy a CCHR anyagai „kétségtelenül közérdekű kérdéssel foglalkoznak”, „közvetlenül kapcsolódnak a demokratikus társadalomban folyó nyilvános vitához”, és hozzájárulnak a „pszichiátriáról szóló társadalmi vitához”.

A CCHR olyan weboldalakat, kiadványokat és dokumentumfilmeket készít, amelyek a pszichiátriai kezelések során történő emberi jogsértéseket dokumentálják, betegek, szakértők és törvényhozók nyilatkozataira, illetve tanulmányokra és médiamegjelenésekre hivatkozva.

A Spanyol Pszichiátriai Társaság egészen pontosan azt sérelmezte, hogy a CCHR honlapjai, kiadványai és dokumentumfilmjei szerint pszichiáterek felelősek az oktatás és az igazságszolgáltatás lezüllesztéséért, a drog- és gyógyszerfüggőség súlyosbodásáért, és hogy „egyes pszichiáterek szexuálisan zaklatták betegeiket…”. Ezzel szemben Jan Eastgate, a CCHR nemzetközi szervezetének elnöke elmondta, hogy mintegy 15 000 oldalnyi dokumentumot mutattak be a bíróságnak, amelyek mindezt alátámasztották: „A CCHR pontosan ezeket a tényeket dokumentálta, és mivel a pszichiáterek elmulasztották, hogy önkontrollt gyakoroljanak és beismerjék a visszaéléseket, a CCHR-ra maradt, hogy lépéseket tegyen a páciensek további károsodástól való megóvása érdekében.”

A Legfelsőbb Bíróság egyetértett ezzel: „Az egyes pszichiátriai gyakorlatokról, és főként a nem önkéntes intézeti elhelyezésről, a tudatmódosító gyógyszerek alkalmazásáról – különösen, ha a betegek gyermekek vagy serdülők –, valamint a sebészeti vagy elektrokonvulzív kezelésekről szóló vita kiemelten fontos a mai társadalomban.” A bíróság az ENSZ jelentéseit idézte, mint „a kérdésekről folyó fontos társadalmi, politikai és tudományos vita jó illusztrációját ”, és kijelentette, hogy az ilyen vita elfojtása  „a véleménynyilvánítás szabadságának túlzott korlátozását jelentené, amit nem indokolna kényszerítő társadalmi szükséglet”.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is rendszeresen foglal állást az említett vitában, egy 2022-ben kiadott jelentésében például ezt írja a mentális egészségügyi ellátásról: „Mindenkinek joga van a méltóságteljes, emberséges, elfogadható és tisztességes ellátáshoz, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat. Mégis túl gyakran fordul elő, hogy a mentális problémákkal élő emberek a világ legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseit szenvedik el, méghozzá éppen az ellátásukért felelős egészségügyi szolgáltatók részéről.”

A CCHR magyarországi csoportja, mely 30 éve vizsgálja ki és tárja fel a hazánkban történő jogsértéseket a pszichiátria területén, hasonló tapasztalatokkal rendelkezik ezen a téren: a feltárt és igazságszolgáltatás elé vitt ügyek arról tanúskodnak, hogy Magyarországon is gyakran és akár súlyosan sérülnek a pszichiátriai páciensek jogai és méltósága. A szervezet rendszeresen viszi nyilvánosság elé az ilyen ügyeket, hogy a kialakuló társadalmi vita katalizálja az égetően szükséges változásokat.

Részletek

Megjelent: 2024. július 31

Komoly traumákat okozhatnak a pszichiátriai kényszerbeszállítások és a kényszerített kezelések a pácienseknek, ami a gyógyulásukat is akadályozza – tárta fel egy friss kutatás. Magyarországon is sokan kerülnek akaratuk ellenére zárt osztályokra, a legutóbbi adatok szerint kölülbelül tizenötezren évente. Ők is hasonló élményekről számolnak be.

A BMC Psychiatry című szakfolyóiratban megjelent új tanulmány a pszichiátriai osztályokon akaratuk ellenére kezelt emberek megrázó tapasztalatait mutatja be. A University College London munkatársa, a magyar származású Bartl Gergely által vezetett kutatás megkérdőjelezi a jelenlegi kényszerítő gyakorlatok emberségességét és hatékonyságát:
„Eredményeink azt sugallják, hogy a kényszerbeutalás és a kényszergyógykezelés tapasztalata túlnyomórészt negatív, időnként traumatikus élményt jelent a páciensek és a gondozók számára is, így nem mindig éri el a várt terápiás hasznot.”

A kutatók módszeresen áttekintették azokat az elmúlt öt évben készült kutatásokat, amelyek a kényszerített pszichiátriai kezelésekkel kapcsolatos tapasztalatokat vizsgálták különböző országokban. Az eredmények elkeserítőek: sok páciens negatív és gyakran traumatikus tapasztalatokról számol be, amelyeket a rendszerszintű rasszizmus és diszkrimináció súlyosbít. A kutatók különböző szempontok alapján gyűjtötték össze a páciensek visszajelzéseit, íme ezek közül néhány:

• A szabadságtól való megfosztás a zárt osztályokon dühöt, zavarodottságot, félelmet, szorongást, neheztelést és védekező magatartástváltott ki az emberekből. Ezen pedig csak tovább rontott a rendőri intézkedés (olykor bilincsben viszik el a „beteget” saját otthonából) és a kórházi személyzet viselkedése. A zárt osztályokat gyakran nyomasztó, kaotikus, veszélyes környezetként írták le, a fogva tartást pedig olykor büntetésként, barbárságként élték meg.
• A kényszerített kezeléseket többnyire erőszakos élményként írták le. Elvesztették az irányítást saját sorsuk felett, ez pedig szorongást, félelmet, és olyan érzéseket okozott a pácienseknek, hogy megfosztották őket emberi méltóságuktól. Az elkülönítés dühöt, magányt és szégyenérzetet váltott ki, a fizikai korlátozás pedig (mint az ágyhoz kötözés) a fájdalom, a megaláztatás és a bántalmazás érzését okozta. A kényszerítések látványa a többi páciensben is félelmet keltett. Egyes eredmények egy ördögi kört is felvázoltak: a kényszerítés a páciensekben fokozott dühhöz és agresszióhoz vezet, amire viszont a személyzet jó eséllyel még több kényszerítéssel válaszolhat. Volt, aki leírta, hogy úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt állat: „Tehát amikor bent vagy, akkor tényleg szörnyű, hogy az ajtó zárva van, és nem engednek ki. Engem hat-hét hétig nem engedtek ki, és úgy jártam fel-alá, mint egy tigris a ketrecben, és ezt szörnyűnek találtam…”
• Miután hazaengedték a pácienseket, sokan rosszabbul érezték magukat, mint a kórházi kezelés előtt. Az eredmények arra utalnak, hogy a fogva tartás okozta traumák hosszú ideig kísértik az embereket, és az eredeti tüneteket (pl. depresszió, stressz) még súlyosabbá tehetik. Számos páciensnek megromlott a kapcsolata az egészségügyi ellátórendszerrel és a családtagjaikkal is, mert attól rettegtek, hogy visszakerülnek a pszichiátriára.
  „…ez a helyzet, rosszabbul érzed magad utána, mint előtte. Itt ülök, és sokkal depressziósabb és stresszesebb vagyok… és jobban ki vagyok borulva, mint előtte.” – írta egy korábbi páciens.
• A gyógyszeres kényszerkezelés különösen nagy gondot okozott egyes pácienseknek, mivel esélyük sem volt rá, hogy elutasítsák azt. Ha mégis megpróbálták megtagadni, hogy bevegyék a tablettákat, büntetéssel fenyegették őket, és még több kényszerítésre, és még hosszabb elzárásra számíthattak. A pszichiátriai szerek mellékhatásai olykor rettentően kellemetlenek, a kényszerkezelés alatt álló páciens pedig teljesen ki van szolgáltatva a kezelőorvosok döntéseinek.

Magyarországon sem jobbak a tapasztalatok

A kényszerített pszichiátriai kezelések jelenleg Magyarországon is jogszerűnek számítanak, ha valakiről megállapítják, hogy közvetlen veszélyt jelent magára vagy a környezetére. Ez a megállapítás viszont rendkívül szubjektív – az „észlelő orvosnak” gyakorlatilag soha nem kell utólag megindokolnia, hogy mire alapozta a véleményét. Hazánkban is sok visszajelzést találhatunk azoktól, akiket akaratuk ellenére kezeltek pszichiátriákon.

Egy magyar szociológus nőt néhány évvel ezelőtt hat napon át tartottak fogva egy zárt osztályon, mert a Parkinson-kórra szedett tablettáiból véletlenül többet vett be az előírtnál. A hölgy egy igen erőteljes esettanulmányt írt a történtek után, melyben így a kényszerkezelésről: „A fogoly legalább tudja, meddig kell maradni, mikor szabadul, és innentől már nem kell egyebet tennie, mint visszaszámlálni. A zárt osztály, ebből a szemszögből rosszabb a börtönnél. Miután elhangzik az »ítélet«, kimondják »itt marad«, lehet, napok is eltelnek anélkül, hogy bárki egy szót szólna, vagy éppen ránézne a szerencsétlenre, ami persze csak fokozza a félelmeit.”

Egy Facebook hozzászóló pedig így nyilatkozott a zárt osztályon átélt tapasztalatairól: „Rettentően féltem azok után, hogy ezt megtehették velem. Mindig mosolyogtam, mindig »jól« voltam, csak hogy mielőbb szabaduljak. Nem kívánom senkinek. Nagyon nehéz volt kiheverni. SOHA többé nem fordulok »szakemberekhez«.”

A kényszerített pszichiátriai kezelések a világ legtöbb országában a mai napig elfogadottak, pedig a WHO és az ENSZ az elmúlt években folyamatosan azt sulykolja, hogy sértik az emberi jogokat, és a már ma is rendelkezésre álló, emberközpontúbb kezelési módokra kell cserélni azokat. Egy 2022-ben kiadott WHO jelentés például ezt írja a mentális egészségügyi ellátásról: „…túl gyakran fordul elő, hogy a mentális problémákkal élő emberek a világ legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseit szenvedik el, méghozzá éppen az ellátásukért felelős egészségügyi szolgáltatók részéről.”

A fenti tanulmányban a kutatók célja az volt az eredmények bemutatásával, hogy mind a szakemberek, mind a döntéshozók számára egyértelművé tegye, hogy a mentális egészségügyi ellátást gyökeresen meg kell változtatni.

Részletek

Megjelent: 2024. július 17

„Minden, amire szükséged van talán nincs előtted vagy körülötted, de minden, amire szükséged van az feltétlenül benned van.”  (Sri Chinmoy)   2024 szept. 8-án vasárnap ingyenes egész napos program 10-18h

Érezd meg a benned lévő végtelen lényt, a lelked!   • Meditációs gyakorlatok, vezetett meditáció
• Külső és belső béke megteremtésével kapcsolatos előadások Gunagrihával
• Koncert és közös mantrázás   A nap folyamán többször különleges mantrákat is fogunk ismételni pár percig, melyek igen hatásosak, és nagyban segítenek a spirituális fejlődésben, harmónia megteremtésében --------------------------------------------------------------------
 A belépés és a programok díjtalanok.

 Ingyenes parkolás a résztvevőknek.   + Spirituális és tudatos életmód könyvek vására Válogass kedvedre meditációs, tudatos életmód és önfejlesztő könyveink széles kínálatából. -------------------------------------------------------------------- + Kiállítás és kép vásár Sri Chinmoy festészete a „Jharna-Kala” forrás-művészetet jelent, a belső béke forrásából áradó művészetre utalva. több mint 150.000 festményéből és közel tizenhatmillió madárrajzából világszerte állítottak ki válogatásokat. a lélek napja fesztiválon ezek egy részét láthatjuk kiállítva, sőt a reprodukciók megvásárolhatóak is több méretben. --------------------------------------------------------------------
+ Egészség vásár: egészséges reform konyhai alapanyagokkal, növényi ételkülönlegességekkel, natúr kozmetikumokkal, táplálék- kiegészítőkkel, vitaminokkal várunk.   --------------------------------------------------------------------
+ Ízletes vegetáriánus és vegán finomságokkal, szendvicsekkel, kézműves kávéval, rengeteg süteménnyel és számos programmal várunk sok szeretettel.
--------------------------------------------------------------------   Nézd meg előző Léleknapja Fesztiválok hangulatát.   HELYSZÍN:
Lurdy Ház, I. emelet, Rendezvényterem
+ 300 fős terem kivetítéssel
1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14.   Várunk sok szeretettel!