Az előadás-sorozatot, amelynek nem titkolt hivatása, hogy megmutassa a széles közönségnek, miben rejlik a fiatal kutatók számára a bölcsészettudomány szépsége és öröme, a hallgatók és oktatók közös lelkesedése hívta életre. Ennek jegyében a doktori iskolák hallgatói nyilvános előadásokat tartanak a legkülönfélébb témákban. Az előadók saját kutatási eredményeikről, kedvenc témáikról beszélnek. Ennek során felvezetik az őket foglalkoztató izgalmasabbnál izgalmasabb kérdéseket, és megosztják saját olvasataikat, megformált véleményüket az érdeklődőkkel, majd az előadásokat követő beszélgetések során bevonják a közönséget is a tudomány művelésének élményébe. A Bölcsészettudományi Kar ily módon nyitott egyetemmé válik, és kitárja kapuit minden érdeklődő felé.
A Pesti Bölcsész Akadémia és a VilágCsücsök együttműködésében.
2013. december 4. szerda 19.00
BUCSICS KATALIN: MŰFAJISÁG ÉS ÖNÉRTELMEZÉS A PACSIRTÁBAN
A Pacsirta címen ismert Kosztolányi-regény közelebbről olyan szövegegyüttes részeként illetőleg összességeként is fölfogható, mely az életművön belüli szövegelőzményeket éppúgy, ahogy a regény kéziratának töredékeit, a szövegközlések különböző szövegváltozatait, de a regényírás közben kiemelt s hírlapi tollrajzzá formált részletet is magába foglalja. Az előadás egy olyan szöveguniverzumot igyekszik bemutatni, melynek során voltaképpen a műalkotás egységének, zártságának hitét is kérdésessé, de legalábbis bizonytalanabbá teszi.
Az a vélekedés, hogy a "zöld vidéki költő" alakja a regényben Kosztolányi önképe volna, igen gyakori megállapítás. Ijas Miklós verselő, színikritikus a regény vége felé vélhetően annak a prózai műnek jegyzeteit veti papírra, melyben saját maga is szerepel. Az előadás elsősorban azt kísérli meg bemutatni, hogy a Pacsirtában foglaltak milyen viszonyban állnak Kosztolányi egyéb írásaiban műfajokról s azok kifejezésmódjairól vallott vélekedéseivel, nyilatkozataival.
Az a vélekedés, hogy a "zöld vidéki költő" alakja a regényben Kosztolányi önképe volna, igen gyakori megállapítás. Ijas Miklós verselő, színikritikus a regény vége felé vélhetően annak a prózai műnek jegyzeteit veti papírra, melyben saját maga is szerepel. Az előadás elsősorban azt kísérli meg bemutatni, hogy a Pacsirtában foglaltak milyen viszonyban állnak Kosztolányi egyéb írásaiban műfajokról s azok kifejezésmódjairól vallott vélekedéseivel, nyilatkozataival.
BUCSICS KATALIN az ELTE BTK másodéves doktori hallgatója Összehasonlító irodalomtudomány programon.
2013. december 14. szombat 20.00
DERES KORNÉLIA: FILM/SZÍNHÁZ – A NÉZÉS VÁLTOZÓ STRATÉGIÁI
A színházi jelenlét határhelyzeteiről szól ez az előadás. Arról, hogy mi történik, mikor a színészi test filmes hasonmása megjelenik a színpadon, és újraírja élő társát, önnön eredetijét. És arról is, miként hat mindez a nézői észlelésre: a filmes és színházi tekintetek összjátékára. Az „itt és most”, vagyis a színházi tér-idő filmes kicselezése rámutat a kortárs világ színházának kihívásaira.
Kérdéseink számosak: Teremt-e új színházi formát a film színpadi játéka? Milyen történeti előzményei vannak a filmes technológia és/vagy esztétika színházi kiaknázásának, és hogyan illeszkedik mindez a magyar színházi hagyományba? Hogyan változik az „elképzelhetetlenhez” való viszonyunk színházi anyag és filmképek tekintetében? Megváltozik-e a nézés stratégiája a testek és képek áramlásában? Miként ragadható meg a különbség aktuális és virtuális (színházi) jelenlét között?
Az előadás során konkrét kortárs – magyar, angol, német – színházi példákhoz kapcsolódva vizsgáljuk meg az éppen felmerülő elméleti kérdéseket, problémákat. Hiszen főként így válhat megragadhatóvá az, ami átível korokon és kontinenseken, ha színházról beszélünk: a nézés öröme.
DERES KORNÉLIA
Az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola III. éves doktorandusza, főbb kutatási területe a színházi intermedialitás. Költő, kritikus, szerkesztő. 2003 óta publikál, 2011-ben jelent megSzőrapacímű verseskötete, amely Makói Medáliák díjat kapott. Tagja a József Attila Körnek, a Fiatal Írók Szövetségének és a Színházi Kritikusok Céhének.
