Vesztett a pszichiátriai társaság, győzött a szólásszabadság

A jogvédőknek adott igazat a spanyol legfelsőbb bíróság a pszichiátriai társasággal szemben egy négy éve húzódó, és a napokban zárult bírósági perben. A bíróság kimondta: „a mai társadalomban különösen fontos” a pszichiátria gyakorlataival kapcsolatos vita – mint a kényszerkezelések, a tudatmódosító szerek és az elektrosokk –, kiváltképp, ha gyerekekről van szó.

2024. július 12-én az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) nemzetközi szervezete győzött abban a perben, amely a pszichiátriai visszaélésekkel és a betegek jogaival kapcsolatos szólásszabadság elfojtásáról szólt Spanyolországban. A pert a Spanyol Pszichiátriai Társaság (SEP) indította a CCHR ellen, azt állítva, hogy a CCHR kiadványai, dokumentumfilmjei és weboldalai az USA-ban és Spanyolországban sértették a pszichiáterek „becsületét”. A bíróság ezt elutasította, és megerősítette, hogy a CCHR anyagai „kétségtelenül közérdekű kérdéssel foglalkoznak”, „közvetlenül kapcsolódnak a demokratikus társadalomban folyó nyilvános vitához”, és hozzájárulnak a „pszichiátriáról szóló társadalmi vitához”.

A CCHR olyan weboldalakat, kiadványokat és dokumentumfilmeket készít, amelyek a pszichiátriai kezelések során történő emberi jogsértéseket dokumentálják, betegek, szakértők és törvényhozók nyilatkozataira, illetve tanulmányokra és médiamegjelenésekre hivatkozva.

A Spanyol Pszichiátriai Társaság egészen pontosan azt sérelmezte, hogy a CCHR honlapjai, kiadványai és dokumentumfilmjei szerint pszichiáterek felelősek az oktatás és az igazságszolgáltatás lezüllesztéséért, a drog- és gyógyszerfüggőség súlyosbodásáért, és hogy „egyes pszichiáterek szexuálisan zaklatták betegeiket…”. Ezzel szemben Jan Eastgate, a CCHR nemzetközi szervezetének elnöke elmondta, hogy mintegy 15 000 oldalnyi dokumentumot mutattak be a bíróságnak, amelyek mindezt alátámasztották: „A CCHR pontosan ezeket a tényeket dokumentálta, és mivel a pszichiáterek elmulasztották, hogy önkontrollt gyakoroljanak és beismerjék a visszaéléseket, a CCHR-ra maradt, hogy lépéseket tegyen a páciensek további károsodástól való megóvása érdekében.”

A Legfelsőbb Bíróság egyetértett ezzel: „Az egyes pszichiátriai gyakorlatokról, és főként a nem önkéntes intézeti elhelyezésről, a tudatmódosító gyógyszerek alkalmazásáról – különösen, ha a betegek gyermekek vagy serdülők –, valamint a sebészeti vagy elektrokonvulzív kezelésekről szóló vita kiemelten fontos a mai társadalomban.” A bíróság az ENSZ jelentéseit idézte, mint „a kérdésekről folyó fontos társadalmi, politikai és tudományos vita jó illusztrációját ”, és kijelentette, hogy az ilyen vita elfojtása  „a véleménynyilvánítás szabadságának túlzott korlátozását jelentené, amit nem indokolna kényszerítő társadalmi szükséglet”.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is rendszeresen foglal állást az említett vitában, egy 2022-ben kiadott jelentésében például ezt írja a mentális egészségügyi ellátásról: „Mindenkinek joga van a méltóságteljes, emberséges, elfogadható és tisztességes ellátáshoz, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat. Mégis túl gyakran fordul elő, hogy a mentális problémákkal élő emberek a világ legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseit szenvedik el, méghozzá éppen az ellátásukért felelős egészségügyi szolgáltatók részéről.”

A CCHR magyarországi csoportja, mely 30 éve vizsgálja ki és tárja fel a hazánkban történő jogsértéseket a pszichiátria területén, hasonló tapasztalatokkal rendelkezik ezen a téren: a feltárt és igazságszolgáltatás elé vitt ügyek arról tanúskodnak, hogy Magyarországon is gyakran és akár súlyosan sérülnek a pszichiátriai páciensek jogai és méltósága. A szervezet rendszeresen viszi nyilvánosság elé az ilyen ügyeket, hogy a kialakuló társadalmi vita katalizálja az égetően szükséges változásokat.