Fizikai korlátozások nélkül is sikeresen működtetnek pszichiátriai osztályokat, derült ki egy közelmúltbeli kutatásból. A WHO, az ENSZ, de még az Európai Pszichiátriai Társaság is úgy tartja, hogy a pszichiátriákon használt kényszerítő gyakorlatok kifejezetten károsak, és fel kell hagyni a használatukkal. Bár Magyarországon még van bőven hová fejlődni ezen a téren, a bemutatott példákat követve ezek a célok messze nem tűnnek elérhetetlennek.
A kórházi pszichiátriai ellátás napjainkban gyakorlatilag egyet jelent a kényszerítő eszközökkel: zárt ajtók, fizikai és kémiai korlátozások, bíróságilag elrendelt kórházi beutalások, és így tovább. Az elmúlt évek során az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ egyre inkább azt hangsúlyozza, hogy a kényszerítő gyakorlatok eltiporják az emberi jogokat, és jelentős károkat okoznak az ellátottaknak.
„A kényszerítés súlyos fájdalmat és szenvedést okozhat egy személynek, és hosszú távú fizikai és mentális egészségügyi következményekkel járhat, amelyek akadályozhatják a felépülést, és jelentős traumához, sőt halálhoz vezethetnek.” – részlet a WHO és az ENSZ dokumentumából, 15. o.
Nincsenek ágyhoz szíjazott páciensek
Bár hazánkban érdemi törekvés eddig nem mutatkozott a kényszerítő gyakorlatok visszaszorítására, egy Olaszországban készült felmérés szerint ez a cél a megfelelő eszközökkel nagyon is elérhető. Raffaella Pocobello, PhD és csapata összesen 24 olyan olaszországi pszichiátriai egységtől gyűjtött össze adatokat, melyek kifejezetten a korlátozásmentes megközelítés mellett köteleződtek el. A visszajelzések szerint 24-ből 14 intézményben 2022-ben egyáltalán nem kellett fizikai kényszert alkalmazniuk az ellátottakkal szemben, a fennmaradó 10 helyen pedig 2 és 43 alkalom között volt ilyenre példa, átlagosan 4,5 alkalommal. Ezeket azonban „kivételes alkalmakként” tartották számon, és közel sem napi rutin gyakorlatként.
Hogyan érték el mindezt?
Az intézmények döntő többségében (79.2%) rendszeresen tartottak a a személyzetnek olyan képzési programokat, amelyek lehetővé tették a személyzet számára, hogy hatékonyan reagáljanak a különböző helyzetekre, és ezáltal csökkentsék a kényszerítő eszközök alkalmazásának szükségességét.
A kutatásban vizsgált összes intézményben az ellátottak megtarthatják személyes tárgyaikat, például telefonjukat, és a létesítmények felében egyedül is kimehetnek a szabadba. A legtöbb intézmény egyéni gondozási tervet alkalmazott (24-ből 22), és rendelkezett olyan privát helyiségekkel, ahol a terápia zajlott (24-ből 20).
Mindössze kilenc intézménynek volt páncélozott ajtaja, amely az egységbe vezetett. A 24-ből 16-ban nem használtak kamerát, és a nyolcból ötben, ahol használtak kamerát, csak bizonyos helyiségekben volt kamera. A 24-ből tizennyolcnak volt kertje vagy valamilyen külső terület az ellátottak számára.
Nem az erőforrások hiánya okozza a problémát
Az idén áprilisban megrendezett Európai Pszichiátriai Kongresszuson is nagy hangsúlyt kapott az emberi jogokat tiszteletben tartó kezelések fontossága. Dr. Julian Beezhold, az angliai Norfolk és Suffolk NHS Foundation Trust sürgősségi pszichiátriai tanácsadója így nyilatkozott egy a Medscape-nek adott interjúban: "Nagyon fontos, hogy csökkentsük a pszichiátriában a kényszerítéseket"
Beezhold kihangsúlyozta, mindez nem feltétlenül arról szól, hogy több pénznek vagy erőforrás kell rendelkezésre állnia. "Még korlátozottabb erőforrásokkal is lehet jobban teljesíteni." – mondta.
A tavaly októberben kiadott dokumentumban a WHO és az ENSZ konkrét törvénymódosítási javaslatok egész garmadáját sorakoztatta fel, melyek alkalmazásával bármely ország képes lehet az emberi jogokat tiszteletben tartó mentális egészségügyi ellátást biztosítani.
