A jó idővel újraindult a Hívd a nagyit is! torna: a kerületi óvodásoknak és nyugdíjasoknak biztosít lehetőséget közös, vidám, frissítő szórakozásra.
„Az unokáim Angliában élnek, így ritkábban tudok találkozni velük. Ráadásul a betegségem miatt most nem is tudok kimenni meglátogatni őket. Mindenféleképpen jó kikapcsolódásnak ígérkezett, hogy kisgyerekekkel töltsek együtt időt, ezért is jöttem el. Meg aztán, ez egy újfajta közeg” – mondja Ágnes. Zsóka unokái jóval közelebb élnek, jobbára hétvégenként találkozik is velük. Ám egy kis pótunokázás sosem árt, mondja. „A gyerekek számára ebben a korban a kapcsolatteremtés az elsődleges. Igaz, van, aki könnyebben, és van, aki nehezebben oldódik, de mindenkihez meg lehet találni az utat, amiben mindig van köszönet.”
A Hívd a nagyit is! programot, amelyen óvodások és szépkorúak tornáznak együtt, 2022 tavaszán indította el a kerületi önkormányzat a Befogadó Óvodák projekten belül. Az EU által támogatott, mára lezárult projektben olyan programokat indítottak útjára, amelyek különlegesek, hasznosak és támogatják a gyerekek testi, lelki és szellemi fejlődését egyaránt.
A közös torna összehozza az egymástól távoli két generációt, segíti a kapcsolatteremtést, egymás megismerését, fejleszti a gyerekek szociális érzékenységét is. Hiszen nem minden idősebb embernek adatott meg, hogy unokája lehessen, ahogyan vannak olyan gyerekek is, akiknek már nem élnek a nagyszüleik, vagy egyszerűen csak túl messze laknak és hiányzik a közös kapcsolat, mondta Csabainé Lampert Ágnes, a programban résztvevő Százszorszép Tagóvoda vezetője.
A háromnegyed órás alkalmakat péntekenként szervezik, 10 órakor kezdődnek. A tornák során tekintettel vannak a két korosztály speciális mozgására, amik inkább játékosak, mint fárasztók. (A gyakorlatokat a Testnevelési Egyetemmel és az Életet az Éveknek országos és budapesti szervezetével közösen dolgozták ki az óvoda pedagógusai.)
Matykó, a szivárvány és Babóca
A nagyik és az ovisok a Pápa tér megadott pontján találkoztak, ahogy általában, így a május 16-i alkalmon is. Együtt énekelve továbbindultak a sportpályára, amit a résztvevők az óvó nénik segítségével szempillantás alatt varázserdővé változtattak. A gyerekek maguk választhatták ki a számukra szimpatikus nagymamit. Miután a párok bemutatkoztak egymásnak, kezdetét vette a közös játék, amit az óvó nénik felváltva animáltak.
Az én párom Matykó volt. Kiscsoportos, szöszke srác. Mielőtt közös fűrészelésbe kezdtünk volna a varázserdőben, büszkén mutatta, milyen jól passzol a szivárványos cipője a szivárványos mellényével. Ő választotta. Miközben együtt mentettük át a ránk bízott madártojásokat árkon, bokron és folyón, megtudtam, hogy a Bogyó és Babóca című meséből készült rajzfilm mindegyik részét látta már, és néha Bogyót kedveli jobban, néha meg Babócát. Elmesélte, hogy aznap ebéd után az apukája megy érte, ami azt jelenti, hogy ő is altatja majd, mert mindig annak a szülőnek a feladata az altatás, aki elhozza őt az oviból.
Az ölelés sosem jön rosszkor
A röpke háromnegyed óra alatt sok vicces és vidám pillanatot éltünk át, és volt köztük megható is. Az egyik feladatnál el kellett válni a pároknak egymástól: a gyerekek mint madárfiókák, kirepültek a fészekből és repdestek minden irányba, majd utasításra vissza kellett találniuk a madármama nagyikhoz. A nagy forgatagban alig találtuk meg egymást Matykóval, ám amikor végre összefutottunk, örömünkben megöleltük egymást.
Amikor a gyerekek megölelik őket, azon mindig meghatódnak, az ölelés sosem jön rosszkor. Főleg nem egy pici gyerektől, mondta Király Bori óvodapedagógus.
A május 16-i tornán több olyan szépkorú hölgy is volt, aki akkor vett részt először a programon. Áradoztak a végén, hogy mennyire jópofák a gyerekek, és milyen jó volt együtt lenni velük, milyen jó döntés volt, hogy eljöttek.
Nem csak mozgás
Ez nagyon jó program arra, hogy erősödjön a kapcsolatunk, mondta Gyöngyi, aki a saját unokája miatt jött. Szeretne részt venni az unokája életében, igyekszik minél több időt vele tölteni, „mert ez a korszak gyorsan elillan, felnőnek, és már késő lesz. Most kell velük lenni, most van ránk szükségük.”
„A párom azt mondta, nem érti, miért nem jött el az ő igazi nagymamája is. Úgy vagyok vele, addig kell jönni, amíg bír az ember. Hiszen szükségünk van a mozgásra is” – mondta Ági.
Egy alkalommal előfordult, talán a hideg időjárás miatt, hogy nem jutott minden gyereknek pár, akik nagyon csalódottak voltak emiatt. A gyerekek ugyanis nagyon várják a nagymamákkal való találkozásokat, mondta Csabainé Lampert Ágnes.
