Mélységesen szomorú vagyok, hogy két fontos emlékezetnapunkon nem tudunk méltón emlékezni. Október 23-án és március 15-én sem.
A pártpolitika - legyen az jobb vagy baloldali - a saját érdekeire sajátítja ki ezeket a jeles napokat.
Az 1848--49-es és 1956-os hősök dolgoztak meg azért, hogy ezen napok körül méltóan nagy felhajtás legyen.
A hatalom megtartása vagy éppen megszerzése érdekében ma lelkiismeretfurdalás nélkül ülnek fel a pártok, politikusok ezekre a vérrel megszerzett érdemeknek a felhajtóerejére. Legyen szó jogos vagy túltolt ügyről, a hősök meggyalázása az ünnepekre építeni az aktuálpolitikát.
Emlékezés helyett az önzés uralja a közhangulatot.
Van az évnek még kb. 360 napja, amit ki lehet nevezni különböző fontos ügyek napjának és kitartó, kemény munkával fel lehet építeni rá valami fontosat. Sőt, bármelyik napon szabadon ki lehet menni utcára kifejezni a véleményünket. De tudom ez túl nagy munka. Egyszerűbb a mások által megszerzett érdemekre építeni.
Tudom, hogy ez az évek óta bennem levő vélemény, azzal, hogy pont ma írom le, amikor egy jogos ügyért sajátították ki az ünnepet, ugyanúgy belekerül a pártpolitikai szűrőn keresztül olvasók örvényébe. Pedig nem erről van szó, nem ellenzem a mai ügyet.
Az ünnepet sajnálom. És azok emlékét sajnálom, akik áldozatot hoztak azért, hogy a ma embere az év bármelyik napján utcára mehessen a véleményével. Mert félek, ha elfelejtjük őket, elveszítjük a szabadságot, ha nem tartjuk életben a múltat méltó emlékezés által, olyan világot hozunk létre, amiben megismétlődnek ugyanazok az események. És az senkinek nem lesz jó.
Mondd el véleményed hozzászólásban!
