Ha egy 7 évessel megy vásárolni az ember, gyakran nehéz kérdésekre kell válaszolnia.
Glu-tén-men-tes, bio é-lel-mi-szer - betűzi Annácska büszkén, frissen szerzett olvasási tudományával dicsekedve.
- Apu, mi az, hogy bio élelmiszer? - kérdezi.
- Az kislányom, hogy a termesztésekor nem használnak permetező szereket, amik veszélyesek az egészségünkre.
- De miért kell ezt kiírni? - szegezi nekem a kérdést.
- Azért, mert nem minden élelmiszer bio élelmiszer.
- Az hogy lehet, akkor mérgeket esznek az emberek?
- Ha hajlandó vagy többet fizetni, akkor nem kell olyan ételt enni, amiben lehet méreg.
- De nem kellene minden ennivalónak biónak lenni? - szorít sarokba.
- De, kislányom, annak kéne lenni - felelem megszégyenülve.
- És mi az, hogy glu-tén-men-tes, meg lak-tóz-men-tes, azok is drága dolgok?
- Hát van akinek fáj a hasa a gluténtól meg laktóztól. Ők ilyeneket vesznek, amikben nincs ez az anyag. És igen, azok is drágák.
- És az hogy lehet, hogy valami nincsen benne az ennivalóban, de mégis drága? Akkor miért nem lesz olcsóbb, ha nincsen benne valami?
- Ööö, ezek túl bonyolult dolgok kislányom, keressük meg Anyát!
