A hőmérsékleti adatok manipulálása a történelem egyik legnagyobb tudományos botránya lehet.
A legfrissebb adatok szerint a sarkvidéki jégtakaró eltűnése nem a megállíthatatlan globális felmelegedés következménye – írja a The Telegraph.
A globális felmelegedést szajkózók az „eltűnőben levő” jégtakaróval (és a kétségbeesett jegesmedvével) riogatnak.
Ha a jövő generációja visszanéz majd az elmúlt 30 év globális felmelegedését körülövező pánikra, semmi nem fogja őket jobban sokkolni annál, mint az, hogy a riadalmat okozó hőmérséklet emelkedés valójában az adatok szisztematikus manipulációjának eredménye, azzal a céllal, hogy a Föld felmelegedését a valós adatokkal igazolhatónál még nagyobb mértékűnek mutassák.
Paul Homewood „Not a Lot of People Know That” (Nem sok ember tudja) elnevezésű blogján közzétette a hivatalosan rögzített hőmérsékleti adatok ellenében saját hőmérsékleti görbéjét, amelyet három paraguay-i meteorológiai állomáson mért adatok alapján készített. Minden egyes esetben az történt, hogy a lehűlési tendenciát mutató 60 év alatt összegyűjtött adatot radikálisan módosították annak érdekében, hogy a hivatalos mérést végzők egy nagymértékű felmelegedésről számolhassanak be.
Ez csak egyike volt a szakértő megfigyelők által rég észrevett gyakorlatnak, mely következében a felszínen mért hőmérsékleti adatok hitelessége egyre jobban megkérdőjeleződni látszik.
És ez csak egy példa volt a sok olyan eset közül, amelyet a szakértők régóta megfigyeltek.
Homewood Paraguay után Dél-Afrika területén három eredeti meteorológiai állás közelében folytatott méréseket. Itt is az adatok kozmetikázását vélte felfedezni, ami a valós adatokat a Paraguay-ban tapasztaltakhoz hasonló irányba torzította. Az adatrögzítést az amerikai kormány által irányított Global Historical Climate Network (GHCN), majd a Giss (Goddard Institute for Space Studies ) és a National Climate Data Center (NCDC) végezték, amelyek a felmelegedési tendenciát arra használták, hogy megbecsüljék a hőmérsékletet Föld azon óriási területein, ahol nem végeztek méréseket. Mégis ezekre az adatokra támaszkodnak a tudósok és politikusok a globális felmelegedésbe vetett hitük igazolása érdekében.
Homewood nemrégiben az Északi-sark nagyobb részét kitevő Kanada és Szibéria közötti meteorológiai állomásokra irányította figyelmét. Ismét minden esetben a valójában mért adatokhoz képest minimum 1 ºC-kal többet rögzítettek. Ez eddig senkit nem lepett meg jobban, mint az Izlandon működő Met Office nevű meteorológiai intézetet vezető és Homewooddal is kapcsolatot tartó Traust Jonsson-t. Jonsson meghökkent annak láttán, hogy a Homewood által véghezvitt mérések eredménye mennyire összeegyeztethető Izland 1970-es éveire tehető „tenger-jegesedési éveiben” tapasztaltakkal, amikor is egy extrém lehűlés majdnem tönkretette az ország gazdaságát.
Az adattorzítások legelső példáit Steve McIntyre statisztikus hozta nyilvánosságra 2007-ben, amikor felfedezte James Hansen tudós 1987-ben publikált írását. Hansen sok évig vezette a Giss-t, később fanatikus környezetvédő aktivista vált belőle. Az ő eredeti grafikonjai szerint az Északi-sarkon 1940-ben sokkal magasabb volt a hőmérséklet, mint utána bármikor. Azóta az Északi-sarki hőmérséklet olyannyira visszaesett, hogy az ma eltörpül a 20 évvel ezelőtti mellett. De ahogy Homewood feltárja egy korábbi, “Temperature adjustments transform Arctic history” (Hőmérséklet-módosítások átalakították az Északi-sark történelmét) című blogbejegyzésében, a Giss a Hansen által megfigyelteknek épp az ellenkezőjét közölte.
Homewood figyelme részben azért is irányult az Északi-sarkra, mert annak eltűnőben levő jégtakaróját és jegesmedvéit a riadalmat keltők példázatként használják fel arra, hogy szemléltessék az emberiség fenyegetettségét a megállíthatatlan felmelegedés miatt. Azonban választásának fő oka volt, hogy a jeges területet itt érinti az a melegebb víztömeg, amelyet egy Atlanti-óceán felől érkező ciklikusan cserélődő légáramlat hoz. A vízszint éppen 75 évvel ezelőtt tetőzött, amikor a jégtakaró a ma tapasztalhatónál jóval jelentősebben vonult vissza. A jég olvadását semmi esetre sem a növekedő átlaghőmérséklet okozza.
Ennél is nagyobb horderővel bír az, hogy a hivatalos hőmérsékletről rögzített adatok manipulációja hogyan vált tabutémává, (hiszen sem a GHCN, sem a Giss nem adott hihető magyarázatot) és egyben a valaha látott legnagyobb és legköltségesebb rémületkeltésévé. Nagyon úgy tűnik, hogy ez minden idők egyik legnagyobb tudományos becsapása – vonja le a következtetést a konzervatív londoni Telegraph.
Vigyázó blog
