Engem alapvetően nem zavar, ha valaki ilyen-olyan okból nem akarja magát beoltani. Ettől még lehetünk barátok is. (Csak ne akarjon engem is meggyőzni! Cserébe én sem fogom.)
Szerintem szép gesztus az állam részéről, hogy nem tette kötelezővé az oltást és rábízta a cégekre, hogy ki-ki érdekei szerint döntsön a kérdésben. Ezzel kiskaput kaptak az oltatlanok. Szerintem az állam megtett minden tőle elvárhatót a kérdésben, lehetővé tette, hogy aki akarja, igénybe vegye a védelmet. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy
nem lehet megmenteni azt, aki nem hagyja, hogy megmentsék.
Lehet propagandának csúfolni a kormány kommunikációját, de ettől még igaz, hogy az oltás működik, Magyarország működik. És jó lenne, ha ez így is maradhatna.
Egyértelmű, hogy az oltottak közül sokkal kevesebben kerülnek kórházba, lélegeztető gépre pedig szinte csak oltatlanok kerülnek.
Ahogy azonban haladunk a negyedik hullám csúcspontja felé, egyre inkább látszik, hogy az oltatlanok száma sajnos olyan magas, hogy alkalmas az egészségügyi ellátórendszer túlterhelésére. Ezzel kiválthatnak egy olyan helyzetet, amiben a kormány újra kénytelen lesz korlátozásokat bevezetni, amit a többség már nem szeretne!
Ez történt most az osztrákoknál, és sajnos nem lehet rájuk haragudni, amiért kötelezővé tették az oltást. Ezt a lezárás-játékot nem lehet a végtelenségig folytatni. A járvánnyal szembe kell nézni, át kell mennie rajtunk, nem tudjuk elkerülni a végső ütközetet.
Gondom az is az oltatlanokkal, hogy míg a kórházba kerülés a néhány ezer forintos oltással jó eséllyel elkerülhető, a saját - szerintem rossz - döntésük miatt kórházba kerülő oltatlan honfitársaink gyógyításának költségei a köz pénztárcáját terhelik nyilván több százezer vagy akár millió forintos költséggel személyenként.
További két dilemmám is van
1) a klasszikus liberális alapelv szerint, melyet én is vallok, az ember szabadsága csak addig tarthat, amíg mások szabadságát nem korlátozza. Sajnos most úgy néz ki, hogy az oltatlanok miatt az egészségügy annyira leterlhelt, hogy 50 ezer ember kényszerűl műtétekre várni.
2) Miért fizessék az egészségesek is, ha valaki vélhetően azért kerül költséges kórházi kezelésbe, mert ragaszkodik a szabadságához? Itt már érdemes elgondolkodni azon, hogy a szabadságot nem kellene-e inkább önzésnek nevezni?
Tudomásul kell venni, hogy az államnak kötelessége megvédeni a lakosait és jogosítványa van arra, hogy az ország érdekeinek szem előtt tartásával, vészhelyzetben kényszerintézkedéseket rendeljen el. Be kell azonban látni, hogy ez nem lehet az ország újabb és újabb lezárása.
És ha az oltatlanok miatt, megint a gazdaság szívja meg, én haragudni fogok rájuk.
