Az írásom első melléklete őseim története. Azzal fejeztem be ezt az írásomat, hogy szeretnék olyan sok jót cselekedni, mint amennyit ők tettek. Életem vége felé járok, de nem vagyok magammal elégedett. Úgy érzem magam, mint egyetemi vizsgáim előtti utolsó napon. Bár lenne még időm és erőm, hogy többet tegyek! Rövidesen meg kell jelennem Isten színe előtt. Nem tudom azt állítani, hogy teljesítettem az összes, olyan feladatot, amelyeket ő számomra kitűzött, bár minden igyekezetemmel azon voltam, hogy sikerüljön. Édesapám utolsó levelében, amelyet akkor írt nekünk, amikor egységét átvitték az osztrák határon azt írta: „Nem pörlöm (szidom) sorsomat. Édes kicsi leányom nagyon szorgalmas légy!”
Életút
Az írásom első melléklete őseim története. Azzal fejeztem be ezt az írásomat, hogy szeretnék olyan sok jót cselekedni, mint amennyit ők tettek. Életem vége felé járok, de nem vagyok magammal elégedett. Úgy érzem magam, mint egyetemi vizsgáim előtti utolsó napon. Bár lenne még időm és erőm, hogy többet tegyek! Rövidesen meg kell jelennem Isten színe előtt. Nem tudom azt állítani, hogy teljesítettem az összes, olyan feladatot, amelyeket ő számomra kitűzött, bár minden igyekezetemmel azon voltam, hogy sikerüljön. Édesapám utolsó levelében, amelyet akkor írt nekünk, amikor egységét átvitték az osztrák határon azt írta: „Nem pörlöm (szidom) sorsomat. Édes kicsi leányom nagyon szorgalmas légy!”
Amíg a dolgozatomat írtam, telefonált barátnőm, és ő mondta ezt el nekem. Állítólag néhai édesanyám mesélte ezt el az ő néhai édesanyjának. Rögtön beleírtam a dolgozatba.
Életem története 1944 előtt
Csodálatos gyermekkorom volt, mert szüleim példás házasságban éltek. Igaz, hogy az 1929-es gazdasági válság miatt, kitűnő képzettségű édesapám, aki a válság előtt az Ast Ede és Társai cég főmérnöke volt, elvesztette állását, mert a cég tönkre ment. Mai szóhasználattal kényszervállalkozó lett. A család eltartásához sokáig nem tudott hozzájárulni, mert azt a keveset, amit eleinte keresett, azt vissza kellett fordítani a vállalkozásába. Édesanyám tanítónői fizetéséből éltünk. De édesanyám egy rossz szóval sem bántotta meg őt, sőt minden reggel, amikor mi csak egy csésze malátakávét ittunk vajas zsemlével, édesapám kapott egy tojást is. Viszont édesapám minden étkezés után kézcsókkal köszönte meg a finom ebédet, mert szerinte a háziasszonyt minden nap fel kell menteni. A következőkkel igazolta viselkedését: „Ha én építek egy házat, (például, a Corvin-mozit ő építette), akkor a falra kiírják, hogy építette Wágner Sándor. Viszont Maga Kicsikém (így becézte anyámat) hosszú órákat tölt ebédfőzéssel, azt mi húsz perc alatt elfogyasztjuk. Munkájának nem marad nyoma. Viszont én nem tudnék házat építeni, a Maga kosztja nélkül.”
Amikor kiderült, hogy súlyos gerincferdülésem van, beírattak Berczik Sára nénihez gyógytornára, ezen kívül apám segítségével naponta egy órát tornásztam, majd apám 15 percig megmasszírozta a hátamat. Gipszágyba fektettek, hogy javítsák a tartásomat.
Apám vállalkozásának irodája a lakásunk egyik szobája volt. Ha édesapám éppen az építkezéseken dolgozott, én vettem fel a telefont. Péntekenként én számoltam a borítékokba a munkások fizetését, és közben ellenőriztem a munkabér kiszámítását. Sokszor én mentem el az anyagért, és segítettem lerakni a téglát. A lyukas téglákba én illesztettem bele a szivacstéglát, hogy a főfalak jól hőszigetelők legyenek. A munkások, amikor látták, hogy a kisasszony is dolgozik, jobban dolgoztak, mint máskor. Mindenben igyekeztem szüleimnek jó gyermeke lenni, de nem tudtam eminens tanulóvá válni, pedig szüleim jól tanultak. Jó vagy közepes voltam minden téren. Ez apámat nagyon bántotta. Ezért kérte azt tőlem utolsó levelében, hogy legyek nagyon szorgalmas.
1944 utáni életem
1944 után valóban kitűnő bizonyítványokat szereztem, kitüntetéssel érettségiztem. Édesanyám helyett voltam úttörő vezető. Csapatunk e kerület legjobb csapata lett. Megkaptuk az ezért járó piros zászlót. 500 úttörő éltetett.
Akkoriban édesapámmal álmodtam. Megmutattam az eredményeimet, és láttam, hogy ő elégedett velem. Kértem, maradjon velünk. „Kisleányom nem tehetem, mert ha maradok, akkor te megbolondulsz” – mondta. Majd, - mint a filmekben - az arca elkezdett fényleni, és elmosódni, és én felébredtem.
Érettségi utáni életem
Érettségi után két hónappal férjhez mentem egy több, mint tehetséges emberhez. Ez okozta életem legnagyobb tragédiáját. Néhai férjem házasságunk során, az én segítségemmel szerezte meg a b-tagozatos gépészmérnöki diplomáját (mert abban az időben még nem volt villamosmérnök képzés a Budapesti Műszaki egyetemen), fizikusként lett aspiráns, de összeveszett professzorával, Gombás Pállal, ezért matematikusként szerzett akadémiai doktorátust. Kossuth-díjas matematikus lett, de nem vált Kossuth-díjas férjjé és apává. 13 évvel házasságkötésünk után el kellett válnom tőle.
További sorsomról a mellékletekben megírt életrajzi adatokban számolok be. Az virtus.hu honlapon közölt cikkeimhez sok hozzászóló úgy érezte, hogy dicsekszem, pedig én csak édesapámnak akartam beszámolni arról, hogy igyekeztem teljesíteni az ő végakaratát.
Ugyanakkor úgy érzem, hogy semmi se sikerül. 25 éven keresztül ápoltam meg súlyosan beteg édesanyámat, de több év otthoni, ágytálas betegként történő ápolás után, elfekvő kórházba kellett őt adnom. Ez számára és számomra tragédia volt.
Férjem és lányom kapcsolata
eányom állatorvos doktori diplomát, és angol középfokú nyelvvizsgát szerzett a segítségemmel. Két sikeres diákköri, tanulmányi pályázatot írt. Két évig kitűnő állatorvosként dolgozott. Munkája nyomán az éppen hogy nem veszteséges Palotási Állami Gazdaság húszmilliós nyereséggel zárta az éveket. De e munka tönkre tette, skizofrén lett. A betegség első megnyilvánulása, az úgynevezett súb után még tíz évig dolgozott. A Hódmezővásárhelyi Állategészségügyi Főiskolán tudományszervezéssel foglalkozott, napi 10-12 oldal szakszöveget fordított angol nyelvről, majd számítógépes szervezőként (ezt a képesítést is megszerezte) készített egy sikeres tehénprogramot, ezt követően részt vett az ingatlan-nyilvántartás számítógépes szervezésében. Leánya született. De ezután átszervezés címén - főnöke írásbeli tiltakozása ellenére - felmondták állását. Le kellett százalékolni. Még leszázalékoltan is dolgozott, - de azokat a vállalkozásokat, akik neki munkát adtak - az állam tönkre tette. Most nincs munkája. Unokámat a család gazdag ágához tartozó unokahúgom neveli. Andrea 19 éves, a Gábor Dénes főiskolára jár, mérnök informatikus lesz.
E pályamunkám megírásában unokám segített. E dolgozat megírására többek között azért vállalkoztam, hogy unokám megismerje családom történtét. Remélem emlékszik még arra a törölközőre, amelyet az ő ükanyja, (akit az első mellékletben Fáni dédinek neveztem) termelt, tilolt és font lenből szőttek, arra a párnára, amelyet az ő dédanyja (akit az első mellékletben Lina nagyinak neveztem) hímzett. Ennek, a Fáni dédinek nevezett, Faddi parasztasszonynak egyik unokája, Margit az olyan Sorbonon végzett orvos lett, aki Marie Curie mellett is dolgozott, másik unokája Boriska az Erkel színház elődjében rendezett operákban szólót énekelt, dédunokájának a Munkácsi-díjas iparművésznek, Évának munkáit az Operaházban mutatták be. Én pedig még egy kisdoktori disszertációt se írtam..
Gyarmati Andrea, aki csak olimpiai ezüstérmet tudott szerezni, pedig mindkét szülője olimpiai bajnok volt, azt mondta egy TV beszélgetés során, mindenkinek van egy ezüstérme. Kérem, döntsék el Önök, hogy vajon az én életem is erről szól-e, azaz:
Elég szorgalmas voltam-e, és jó célokra használtam-e fel energiáimat?
