Éjfél elmúlt, reggel dolgozom, de nem bírom ki, hogy ne írjam még meg ezt a sztorit frissiben.
21:00 óra, hazafelé menet tankolok a motorba a Kerepesi úton. Fizetnék, de nincs meg a pénztárcám. Feltúrok mindent, nem találom. Bejelentem a benzinkutasnak. Mit tegyünk a 3 ezer forintos számlával? "Hát visszajön" - közli teljes nyugalommal. Gyanakvóan nézek rá: "Hagyjak itt valamit letétben?" – "Nem kell, olyan becsületes képe van."
Megdöbbenésemből lassan ocsúdva megyek hazafelé, közben végiggondolom, mikor láttam utoljára a pénztárcát, amiben 10 ezer forinton kívül két bankkártya, személyi igazolvány, lakcímkártya, adó- és TB-kártya, forgalmi engedély, sőt még törzskönyv is van. Nagyszerű - gondolom végig - ennél okosabbat nem is csinálhattam volna, mint hogy a törzskönyvet is ott tartom.
Az eseményeket visszapörgetve világosan emlékszem, hogy fél órával ezelőtt az I. kerületben még megvolt. Valószínűleg induláskor a motoromra tettem cuccolás közben, majd az esti félhomályban ott felejtettem és induláskor biztosan leesett...
Otthon magamhoz veszek némi pénzt, visszamegyek a benzinkúthoz, rendezem a számlát. Közben feleségem próbálja elérni az I. kerületi rendőrkapitányságot - fél sikerrel. "Tiltsák le a kártyákat" - ajánlják - "és ne számítsanak túl sok jóra!". Netbankon nullára csökkentem a bankkártyák vásárlási limitjét és merengve motorozok újra át a városon.
Feltűnik, hogy nem vagyok ideges és nem neheztelek magamra. Furcsának találom az egészet, nem jellemző rám az ilyen. Pont az effajta esetek elkerülése érdekében akkurátusan igyekszem a dolgaimat a helyére tenni, elrendezni. Mindenesetre, akár meglesz a tárca, akár nem, én akkor sem leszek rosszkedvű. Énekelni kezdek a bukósisak alatt: "Minden időben áldom, dicsérem az Urat, magasztalom az Ő nevééét..."
Ebben a pillanatban Péternek eszébe jut, hogy az egy órával ezelőtt talált tárcában kutatni kezdjen. Eddig nem ért rá, mert fuvarban volt. Péter taxis. A [...] téri droszton dolgozik a [...] társasággal.
Visszaérek a [...] térre, kikérdezem az ott posztoló rendőrt, nem tud-e valamit. Amíg adóvevőn utánakérdez kollégáinál, megnézem a környező kukákat.
Megcsörren a telefonom. Péter az, a taxis. Kérdezi, nem hiányolom-e a pénztárcámat és közli, hogy a fuvarja után visszajön a [...] téri drosztra. Kezeim önkéntelenül az ég felé emelkednek: hála a Magasságosnak! A szokatlan szerencsén meglepődő rendőr laposan pislog. Ő is örül.
Péter megjön. Sértetlenül és hiánytalanul átadja a tárcát. Ismerjük egymást. Egy helyen végeztünk évekig önkéntes munkát. Ugyanabba a gyülekezetbe járunk. Kézzel fogható módon is kifejezem a hálámat és megköszönöm Annak is, aki őt ilyenné tette.
