Bevezetni tervezik, hogy a temetés költségeinek csökkentése érdekében a hozzátartozóknak ne kelljen igénybe venni temetési vállalkozót, hanem maguk hantolhatják el halottaikat.
A tervezet kapcsán sokan a fejüket fogják, azt állítják, ennél már nincs lejjebb, emigrálást emlegetnek. Akkora meggyőződéssel teszik ezt ismerőseim, hogy társaságban meg sem merem fogalmazni: nem értem mi a baj a javaslattal.
Nem vagyok jó történelemből (és sok minden másból sem, de erre a blogomból úgyis rájössz), de amennyire én tudom, az emberiség eddig közel hatezer éves történelme során (ne vitatkozzunk a számon, most nem ez a lényeg), többnyire úgy történt a dolog, hogy az elhunyt személyeket a családjuk, barátjuk eltemette (és itt nem csak a veszternfilmekre gondolok). Bizonyára már régen is úgy volt, hogy a tehetőseknek nem kellett maguknak a gödröt ásni, de gondolom a tömegek bizony fogták az ásót, lapátot és maguk tették meg, amit meg kellett tenni. Ezt bevallom a világ legtermészetesebb és egyben legfájdalmasabb cselekedetei közé sorolom. Egy elhullott háziállat eltemetése is szomorú, hát még egy szeretett hozzátartozóé. A nem szeretett hozzátartozóé pedig talán még ennél is nehezebb...
Aztán a kultúra, a kényelem, jólét és persze a temetkezési vállalkozók sikeres nyomulása elhozta azt a kort, amiben élünk: az a természetes, ha a piszkos munkát jópézért elvégzik helyettünk. Mindenki tudja, hogy egy temetés sokba kerül. Nem véletlenül hirdetik a biztosítók idős embereket megcélozva, hogy gyűjtsenek előre a saját temetésükre, hogy ne a családot terheljék vele. (Itt most nem akarok arról értekezni, hogy a költségeket persze erősen megnyomja, hogy óriási kultusz alakult ki a halál körül, nyilvánvalóan üzleti hátszéllel, ami indokolatlan luxus igénybevételére kényszeríti "társadalmi elvárás" formájában az ittmaradó hozzátartozókat.)
Akik nekem fanyalognak, mind városi életmódot élő, értelmiségi beállítottságú emberek. Mivel én lelkivilágomat tekintve parasztnak (nem pejoratív értelemben), földhöz közel álló embernek tekintem magam, feltételezem, hogy a falusias életmódot élők hozzám hasonlóan nem botránkoznak meg a tervezeten. Te hogy tudod?
De nézzük meg más szempontból a kérdést: kinek származik hátránya a szociális temetés intézményéből? Azt hiszem, itt a temetkezési vállalkozókról lehet egyedül szó. Engedtessék meg, hogy nagyon ne sajnáljam őket ezen a helyen.
A most fanyalgó potenciális temettetőknek sérül-e érdeke? Ugye, állíthatom azt, hogy nem?
Akkor most jó vagy rossz dolog, hogy ki van kezdve egy olyan bizniszintézmény, aminek eddig kötelezően ki volt szolgáltatva az ember, ha megengedhette magának, ha nem? Vagy csak azért rossz, mert a másik politikai oldal találta ki?
