Az emlékév alkalmából a Budapesti Városvédő Egyesület XII. kerületi csoportja június 14-én vetítettképes előadást rendezett a Hegyvidék Galériában.
1873. november 17-én írták alá azt a törvényjavaslatot, amely Pestet, Budát és Óbudát egyesítette. Az országgyűlés ünnepi közgyűlése beváltotta a hozzáfűzött reményeket, mert ennek következtében épülhetett meg a Duna két partján – a számunkra legalábbis – legszebb világváros. – indította előadását Beöthy Mária Podmaniczky-díjas építész, a XII. kerületi városvédő csoport vezetője. Programján a legrégebbi – kelta, római – időktől kezdve korabeli metszetek, térképek, fotók szemléltetésével vázolta fel a várostörténet alakulását az egyesítésig, kiemelve annak jelentőségét, továbbá az azt követő infrastruktúrát, építészetet érintő fejlesztéseket.
Az egyesítés gondolatát gróf Széchenyi István vetette föl, a későbbi Budapest elnevezést már 1831-ben a Világ című művében leírta. Széchenyi tevékenysége meghatározta az egész korszakot, nevéhez fűződik többek között a Magyar Tudományos Akadémia, az Első Magyar Teátrum, a Nemzeti Kaszinó, megalapítása, a közlekedéssel, infrastruktúrával kapcsolatos fejlesztések, a Lánchíd megépítése. Hatalmas lendülettel kezdődött meg az egyesített város fejlesztése, az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkatanács közreműködésével, kiépült a Sugárút (Andrássy út), a Nagykörút, a Duna-part. Báró Podmaniczky Frigyes szívügyének tekintette a fővárost, 30 évig töltötte be a közgyűlés elnöki tisztét. A közreműködő építészek közül legkiemelkedőbb Ybl Miklós; 1814-1891 között épült, számos középület, palotaépület fűződik nevéhez; a fővárosban például az Operaház, a Corvinus Egyetem, a Várkert Bazár, a Hild József által elkezdett Bazilika befejezése, a Bakáts téri templom, a Margitszigeti Nagyszálló, a Pollack Mihály téri Károlyi és Festetics paloták.
A tömegközlekedés fejlesztésére során 1877-ben megnyílt a Nyugati pályaudvar, 1887-ben a Keleti pályaudvar, a századforduló előtt már villamosjárat indult Pesten és Budán, 1896. május 2-án, az ezredéves kiállítás alkalmával átadták a világ legelső villamos meghajtású földalatti vasútját, megvalósult a Ferenc József híd és az Erzsébet híd. A korszak legkiemelkedőbb épülete az Országház, a tervpályázat nyertese, Steindl Imre 1883-1902 között neogót stílusban építették. Budán a Szentháromság tér, és a Mátyás templom rekonstrukciójára Schulek Frigyes vállalkozott, 1874-96 között valósult meg az a térrendezés és az a székesegyház, a tér lezárásaként a Halászbástya. A Várkertbazár a korszak másik jelentős alkotása, Ybl tervei alapján épült meg. A Hegyvidéket az infrastruktúra fejlesztése jellemezte. A kies kirándulóhelyek megközelítésére kötöttpályás közlekedési eszközöket alakítottak: a 1860-as években Víziváros és Zugliget között a Lóvasutat és megépült a Hegypálya, a Svábhegyi fogaskerekű vasút. A Hegyvidék hangulatát a legendák övezte vendéglátás is meghatározta, említésre került többek közt a Szépjuhászné, az Isten Szeme fogadó, a Fácán vendéglő, a Disznófő.
Pokorni Zoltán polgármester az előadást követően fejtette ki gondolatait. Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regényéből idézett, amiben elhangzik a mondat: „Moszkva a jelenlét poklába vetve ég”. Ehhez kapcsolódva úgy fogalmazott, hogy a múltjától megfosztott város maga a pokol, mert egy város nemcsak három dimenzióból áll, hanem négyből – a negyedik az idő. A 150 éves Budapestnek is az idő, a múlt adja meg mélységét, gazdagságát.
Az előadássorozat szeptembertől folytatódik; részletesen tárgyalják majd a főváros történetét, különös tekintettel az építészet fejlődésére.
(hegyvidek.hu)
