Szabó T. Anna József Attila-díjas költő és Sinha Róbert gitárművész rendhagyó zenés irodalomórára várja az érdeklődőket április 11-én, a költészet napján, a Klebelsberg Kultúrkúriába.
A műsor különlegessége, hogy a felolvasás és a jól bevált, izgalmas, ritmikus vers-zene kombinációk mellett kettejük saját, énekelt dalai is megszólalnak. Szabó T. Anna mindig szívesen jön Budára, hiszen meghatározó mesterei, áldott keresztszülei – Szabó Magda és Lator László – is idekötik.
– Szabó Magdát személyesen a 2004-es hollandiai magyar évadban ismertem meg – tudjuk meg Szabó T. Annától –, együtt léptünk fel a találkozón, de előtte még írtam neki egy rajongói levelet, elképesztően kedvesen válaszolt, a következő levélben már Tulliának, „az Újhold titkon szült gyermekének” nevezett, és Tannának szólított. Egyedül ő és Lator neveztek így, egymástól függetlenül alkották meg ezt az új nevemet, áldott keresztszülőkként. Kért, hogy egyszer látogassam meg a Júlia utcában, de erre nem került sor, már csak egyszer láttam. Szinte állandóan olvasom és újraolvasom őt, mert nagyon sokat lehet tanulni tőle, és rengeteg titkot belekódolt a verseibe és a prózájába, az esszéit is rendkívül szeretem.
– Lator Lászlóról először gimnazistaként olvastam, diák- és költőtársa, Fodor András naplójában azt írta a tizennyolc éves Latorról: „Költő a javából!” Én is rögtön megjegyeztem a versrészletet, amit idézett: „Nagy aranytorkú madarak/ úsznak az érett nap alatt”. Később az egyetemen végre megismerhettem, eljártam a híres költőszemináriumára, ahol műfordítást tanított, de versírást is, a fél magyar irodalom hozzá járt. Az Eötvös Collegiumban is tanított engem, ő volt az, aki biztatott, hogy állítsak össze egy első kötetet, előszót írt hozzá, kiadót ajánlott, később recenziót is írt egy könyvemről – meséli mentoráról a költő. – Lator igazi mester volt, emberi tartást is tanított a szakma mellé. Rengeteget játszottunk együtt a Lyukasóra című műsorban, elképesztő tudása volt, ma is magamon érzem a tekintetét, amikor írok. Minden író-olvasó találkozómon emlegetem. Amikor a II. kerületben voltak a Lyukasórák, gyakran hazavittem a kocsimmal a Kupeczky utcába. Mennyit nevettünk és beszélgettünk! Még együtt ünnepelhettük nagy társasággal a kilencvenötödik születésnapját a lakásán. Nagy költő volt, kiváló műfordító és esszéista, gyakran idézem, sokat olvasom, nagyon szeretem, hiányzik.
