Az iskola alapelve ma is ugyanaz, mint hetven éve. A Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei Alapfokú Művészeti Iskola idén ünnepli hetvenedik születésnapját.
A jubileumi tanévet számos izgalmas program színesíti, ahogy annak idején a negyvenedik, ötvenedik és hatvanadik évfordulóról is méltó módon emlékeztek meg. Erről és az elmúlt hét évtizedről Őri Csillával, az iskola főigazgatójával beszélgettünk.
A félszáz éves születésnap programját már én szerveztem – meséli az intézményvezető, aki akkor zenei igazgatóhelyettesként dolgozott az iskolában. – Egy ilyen kerek évforduló sok zenei eseményre teremt alkalmat jelenlegi és régi tanítványok közreműködésével: koncertek, találkozók, bemutatók voltak és lesznek a mostani jubileumi tanév során is.
Zenei profilja miatt a Kodály iskola nemcsak a II. kerületben, hanem országosan is különleges intézmény.
Ahogy belépünk a kapun, érezzük ezt a nyugodt, derűs atmoszférát, amit a zenei közegnek köszönhetünk, ahogy azt is, hogy az itt tanuló gyerekek magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Október közepén a Magyar Kodály Társasággal közösen egy kamaraének-találkozóra hívtuk össze azokat az iskolákat, amelyek szintén Kodály Zoltán nevét viselik, és az ottani kollégák is ugyanerről a tapasztalatról számoltak be. Az iskola alapelve ma is ugyanaz, mint hetven éve: a zene segítségével boldog, kiegyensúlyozott embereket nevelni, akik értik és szeretik a zenét.
Hogyan alakult az iskola története, miből lett ez a mai, létszámában és minőségében egyaránt jelentős intézmény?
A hét évtized alatt folyamatosan fejlődött az iskola, ma mintegy félezer diák tanul nálunk. 1954-ben, az akkor már négyéves kecskeméti Kodály iskola mintájára (az országban másodikként) három évfolyammal indult, és a Lorántffy Zsuzsanna úton, a mai Baár–Madas gimnázium épületében működött az iskola. Az alapítás Bors Irma nevéhez fűződik, aki eredetileg apáca volt, emellett pedig egy kitűnő, bár igen szigorú énektanár, de maga Kodály Zoltán is részt vett az iskola filozófiájának, zenei nevelési rendszerének kialakításában. Minden nap volt énekóra, így harmadikra a gyerekek már úgy olvasták a kottát, ahogy az olvasókönyvüket – ezt állítólag Kodály személyesen is „ellenőrizte”. Zenei tagozatra járni abban az időben, sőt egészen a rendszerváltásig a kiemelkedés lehetőségét is jelentette.
Hogy érintette az iskolát a rendszerváltás?
Hirtelen nagyon sok lehetőség adódott minden téren, és sokan választottak gyermeküknek egyházi iskolát, nyelvi vagy informatikai tagozatot. El kellett telnie egy kis időnek, amíg rájöttek arra, hogy a zenei tagozat komplex képzést jelent. Szerencsére időközben tudományosan is bebizonyították, hogy a zenetanulás egyebek mellett a matematikai és a nyelvi készségeket is fejleszti.
A következő fejezet 1998-ban nyílt, amikor megalakult a gimnáziumunk évfolyamonként egy-egy osztállyal úgy, hogy a fél osztály ének-zene, a másik fél pedig kezdetben informatika-, majd 2014-től drámatagozatos volt. Ez a váltás nagyon jó ötletnek bizonyult, egyrészt mert a drámatagozat jobban beleillik a komplex művészeti képzésünkbe, másrészt rendkívül népszerű.
Szintén fontos mérföldkő volt 2000, amikor hozzánk költözött a Magyar Rádió Gyermekkórusa. Azóta az általános iskolai évfolyamokon az egyik osztály a hagyományos, kodályi elven működő ének-zenei tagozat, a másikba pedig a rádiós gyerekek járnak. Akkor építette fel a II. Kerületi Önkormányzat a harmadik emeleti próbatermet, amit azóta is nagy örömmel használunk.
Mindezek mellett a Kodálynak saját zeneiskolája is van, ahová csak a mi gyerekeink járnak, körülbelül 300-330 fő. Korábban egyszerűen a „normál” bizonyítványban szerepelt a hangszeres érdemjegy is, de az 1993-as törvényi változással a zeneiskolai oktatás a közoktatás része lett. A zeneiskola külön adminisztrációt vezetett, ennek része lett, hogy a hangszeres növendékek külön zeneiskolai bizonyítványt kapnak.
Milyen pluszt ad a gyerekeknek a zenei nevelés?
A boldog élet lehetőségét. Nagyon sok volt diákunk később is kórustag marad, folytatja az éneklést, a muzsikálást, rendszeresen látogat koncerteket, és ezek mind fontos örömforrások. Olyan felnőttekké válnak, akik szeretik és értik a zenét a komolyabb és a könnyebb műfajban egyaránt, és ezzel egy olyan „eszköz” van a kezükben, amivel mindig feltöltődhetnek, ha fáradtak, vagy elűzhetik gondjaikat-bajaikat.
Az intézmény vezetőjeként mit kíván a kerek születésnapra?
A jubileumi koncertünk május 26-án lesz a Müpában. Ha lehetne egy kívánságom, szeretném megismételni azt a húsz évvel ezelőtti élményt, amikor az ötvenedik évfordulóra a korábbi diákokból állt össze egy kórus. Soha nem felejtem el azt az érzést, ahogy a 350 volt kodályos állt és énekelt a Zeneakadémia színpadán! Remélem, idén is részünk lesz hasonlóban.
Péter Zsuzsanna