- Részletek
- Írta: er
- Szülőkategória: Budapest, te drága!
- Kategória: Hírek
Pályázat a Ludwig Múzeumban
Pályázat a Ludwig Múzeumban
Új híd épül a II. kerületi Napraforgó utcánál az Ördög-árok felett, keddtől a jelenlegi átkelőt lezárják – közölte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) hétfőn az MTI-vel.
Véget ért a 42. AGROmashEXPO és AgrárgépShow. A négy napos kiállításra több mint 40 ezren voltak kíváncsiak.
Budapesten bemutatott nemzetközi kutatások szerint az antidepresszánsokat szedő embereknek gondot okoz a róluk való leszokás, mivel az orvosok nem tudják, hogyan kell azt helyesen végezni, és a súlyos elvonási tünetek miatt ez hónapokig vagy évekig is eltarthat. Az elvonási tüneteket ráadásul gyakran nem ismerik fel, vagy tévesen betegség tüneteinek kiújulásaként diagnosztizálják.
Milliók érintettek
Amikor az SSRI antidepresszánsok először megjelentek a piacon, úgy mutatták be őket, mint olyan gyógyszereket, amelyek megoldhatják az élet nehézségeit, és amelyekkel nem lesznek problémák. Valójában a gyártók számos olyan dokumentumot terjesztettek, amelyekben a gyógyszerektől való elvonási tüneteket „rövidnek és enyhének” írták le, és amelyek maguk a gyógyszergyártók által végzett vizsgálatokon alapultak, melyek olyan emberekre összpontosítottak, akik csak 8-12 hete szedték az antidepresszánsokat. Ennek eredményeként az évek során mind az orvosok, mind a lakosság abba a hitbe ringatta magát, hogy ezek a szerek nem okozhatnak súlyos és hosszan tartó elvonási tüneteket, ha abbahagyják a szedésüket.
Amire a korábbi kutatások nem fektettek hangsúlyt, az az, hogy minél hosszabb ideig használnak az emberek antidepresszánsokat, annál nehezebb abbahagyni a szedésüket, és annál súlyosabbak az elvonási tünetek.
Az idén Budapesten megrendezett Európai Pszichiátriai Kongresszuson bemutatott kutatások azt mutatják, hogy ezzel kapcsolatban komoly problémák merülnek fel, és az érintettek több mint felének okoz problémát az elvonás, ami Európában több millió embert érint.
Az antidepresszánsok maradandó változást okoznak a sejtek szerkezetében
Az antidepresszánsok használata változásokat okoz a szervezetben és annak azon képességében, hogy szabályozza a számos testi funkció irányítására szolgáló saját neurotranszmitterek (idegingerület-átvivő anyagok) rendszerét. A sejtszerkezetek e változásának eredménye az, hogy miután a felhasználó abbahagyta az antidepresszánsok szedését, elvonási tünetek jelenhetnek meg, amelyek hónapokkal vagy évekkel azután is fennmaradhatnak, hogy a szer kiürült a szervezetből. Az új kutatás megmagyarázza, hogy rengeteg felhasználó miért szenved ezektől éveken át.
Dr. Mark Horowitz, az angliai Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) szakértője és klinikai kutatója a pszichiátria területén, az idén április elején tartott Európai Pszichiátriai Kongresszuson átfogó kutatási eredményeket mutatott be, amelyek új megvilágításba helyezik a problémát.
„Amikor abbahagyják a szer szedését, mondjuk hónapokkal vagy évekkel azután, hogy a páciens egy stresszes időszakot követően elkezdte a kezelést, az antidepresszánst a máj és a vesék néhány nap vagy hét alatt lebontják. De ami nem változik meg néhány nap vagy hét alatt, az a posztszinaptikus szerotoninreceptorok és más, ennek hátterében álló rendszerek visszamaradó elváltozásai” – mondta el Dr. Horowitz.
Embereken végzett vizsgálatok szerint az idegrendszerben olyan változások következnek be, amelyek az antidepresszánsok abbahagyása után akár négy évig is megmaradnak.
„Más szóval, az idegrendszer most már kevésbé érzékeny a szerotoninra, de a szer eltávolítása után ismét normális szerotoninszintnek van kitéve. És összességében ez alacsony szerotonin szindrómának tekinthető” – pontosított.
Alkalmazkodás a szerhez
Az alapvető, gyakran figyelmen kívül hagyott probléma az, hogy az évekig tartó használat következtében a szervezet és az agy alkalmazkodott az antidepresszáns szerhez, és ez az állapot hosszabb ideig fennmarad, mint ameddig a szer kiürül a szervezetből, és ez okozza az elvonási tüneteket.
Dr. Mark Horowitz elmagyarázza, hogy miért tartanak tovább az elvonási tünetek néhány napnál vagy hétnél, miután a szer kikerült a szervezetből: „nem az az idő határozza meg a tünetek hosszát, amely alatt a gyógyszer távozik a szervezetből. Az
elvonási tünetek hosszára az ad magyarázatot, hogy az idegrendszer mennyi idő alatt tud újra alkalmazkodni a szer hiányához”.
Az antidepresszáns megvonási szindróma az adagok csökkentésekor vagy abbahagyásakor fellépő fiziológiai tünetek összessége. Ezek jelentkezhetnek pszichés vagy testi tünetekben, mivel ezek a szerek nagyon sok testi rendszerre hatnak. Azért lépnek fel, mert időbe telik, amíg a szer által az agyban okozott változások helyreállnak.
Dr. Mark Horowitz rámutatott, fontos megérteni, hogy az elvonási tünetekhez nem szükséges függőség, a szerekhez való alkalmazkodás is kiváltja azokat.
Mivel az SSRI (szelektív szerotonin visszavét-gátló) antidepresszánsok olyan idegrendszeri mechanizmusokra hatnak, amelyek nemcsak a hangulatot, hanem számos testi funkciót is befolyásolnak, a szerről való leállás az évekig tartó alkalmazkodás után így erőteljes hatásokat gyakorolhat a test működésére és az életminőségre nézve is.
A megvonás tünetei
Több tucatnyi lehetséges tünet jelentkezhet. Ezek közé tartozik a szédülés, álmatlanság, koncentrációzavar, fáradtság, fejfájás, remegés, szapora szívverés és rémálmok. Az elvonás akár érzelmi tüneteket is okozhat, mint a depressziós hangulat, ingerlékenység, szorongás és pánikrohamok.
„Tudjuk, hogy ezek az elvonás tünetei, és nem egyszerűen a visszaesésé (valaki alapbetegségének visszatérése), mivel ezeket olyan emberek vizsgálataiban is kimutatták, akik abbahagyták az antidepresszánsok szedését, és akiknek nem volt alapbetegségük” – mondta Dr. Mark Horowitz. Példaként említette azokat az embereket, akik fájdalomra, vagy menopauza miatt kapják ezeket a szereket, és az egészséges önkénteseket is.
Vannak más hatások is, többek között az öngyilkossági kísérletek számának növekedése az antidepresszánsok abbahagyását követő két hétben. Ez szintén az elvonási tünetek számlájára írható, mert a visszaesés túl gyors ahhoz, hogy megmagyarázza a tünetek ilyen mértékű növekedését. Dr. Mark Horowitz megjegyezte továbbá, hogy a vizsgálatok során azt is megállapították, hogy míg a válaszadók 30%-a volt öngyilkosságra hajlamos a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt, addig 60%-uk az abbahagyás után vált öngyilkosságra hajlamossá, tehát ez azt jelenti, hogy az emberek 30%-a a megvonási tünetek miatt életében először tapasztalja meg az öngyilkossági késztetést.
Az antidepresszánsok megvonásának talán legzavaróbb tünete, amelyet gyakran elhanyagolnak, az úgynevezett akatízia. Az akatízia egy általában pszichoaktív szerek által okozott mozgászavar, amelyben az egyén rendszerint intenzív nyugtalanságérzetet tapasztal, amely gyakran arra készteti, hogy előre-hátra lépkedjen, és képtelen arra, hogy mozdulatlan maradjon; ez rettentően kellemetlen élményt jelenthet. Dr. Mark Horowitz megjegyezte, hogy ezt gyakran az antipszichotikumoknak való kitettség hosszú távú következményeként ismerik el, de az antidepresszánsok és a benzodiazepinek, valamint számos más pszichiátriai szer megvonása is okozhatja ezt az állapotot.
„Ez a legszörnyűbb megnyilvánulás, amit látok. Az emberek járkálnak, zaklatottak, rettegnek. Sokan közülük az öngyilkosságról beszélnek, mert ebben az állapotban képtelenség pihenni vagy megnyugodni, gyakran hetekig, néha még tovább” – mutatott rá Dr. Mark Horowitz.
És ez azért fontos, mert ezt az állapotot gyakran tévesen diagnosztizálják, amikor az embereket agitált depressziósként, mániásként jelentik be a sürgősségi osztályon, mert sok klinikus és mások sem ismerik azt a tényt, hogy az ilyen szerekről való leszokás akatíziát okozhat.
A megvonási tüneteket nem ismerik fel, vagy tévesen visszaesésként diagnosztizálják
Havonta több tízezer európai antidepresszáns-használó keres információt és tanácsot az amerikai társsegítő fórumokon arról, hogyan lehet leszokni a szerekről. Történeteik sok esetben nagyon hasonlóak.
Dr. Mark Horowitz kutatócsoportja összesen 1300 ilyen személyt kérdezett meg saját tapasztalataikról. Háromnegyedük azt mondta, hogy orvosuk tanácsai az antidepresszánsok abbahagyásával kapcsolatban nem voltak hasznosak.
A fő okok között szerepelt, hogy az orvosok túl gyors csökkentési ütemet javasoltak, illetve nem ismerték eléggé az elvonási tüneteket ahhoz, hogy bármilyen tanácsot adhassanak, vagy azt mondták a páciensnek, hogy az antidepresszánsok abbahagyása nem okoz elvonási tüneteket.
Dr. Mark Horowitz jelezte, az orvosok gyakran még mindig azt hiszik, hogy az antidepresszánsok elvonási tünetei „rövidek és enyhék”. Nem tudják továbbá, hogy az elvonási tünetek közé tartozik a szorongás, a depressziós hangulat és az álmatlanság.
„Könnyű összekeverni a depresszió vagy a szorongás kiúlulásával, különösen, ha a klinikusok fejében az van, hogy az elvonási tünetek rövidek és enyhék. Ha valaki súlyos, régóta fennálló tünetekre panaszkodik, nagyon nehéz az összefüggést felismerni” – tette hozzá Dr. Mark Horowitz.
Egy másik nyugtalanító tény, hogy az elvonási tünetek nem csak az antidepresszánsokhoz kapcsolódnak. „Ugyanez igaz az összes pszichiátriai szerről való leszokásra is. Gyakran a pszichiátriai szerek által az agyban előidézett változások hónapokig vagy évekig fennmaradhatnak a leállás után is, ezért az elvonási tünetek sokkal tovább tarthatnak, miután a szer kiürül a szervezetből” – mutatott rá Dr. Mark Horowitz.
Komoly traumákat okozhatnak a pszichiátriai kényszerbeszállítások és a kényszerített kezelések a pácienseknek, ami a gyógyulásukat is akadályozza – tárta fel egy friss kutatás. Magyarországon is sokan kerülnek akaratuk ellenére zárt osztályokra, a legutóbbi adatok szerint kölülbelül tizenötezren évente. Ők is hasonló élményekről számolnak be.
A BMC Psychiatry című szakfolyóiratban megjelent új tanulmány a pszichiátriai osztályokon akaratuk ellenére kezelt emberek megrázó tapasztalatait mutatja be. A University College London munkatársa, a magyar származású Bartl Gergely által vezetett kutatás megkérdőjelezi a jelenlegi kényszerítő gyakorlatok emberségességét és hatékonyságát:
„Eredményeink azt sugallják, hogy a kényszerbeutalás és a kényszergyógykezelés tapasztalata túlnyomórészt negatív, időnként traumatikus élményt jelent a páciensek és a gondozók számára is, így nem mindig éri el a várt terápiás hasznot.”
A kutatók módszeresen áttekintették azokat az elmúlt öt évben készült kutatásokat, amelyek a kényszerített pszichiátriai kezelésekkel kapcsolatos tapasztalatokat vizsgálták különböző országokban. Az eredmények elkeserítőek: sok páciens negatív és gyakran traumatikus tapasztalatokról számol be, amelyeket a rendszerszintű rasszizmus és diszkrimináció súlyosbít. A kutatók különböző szempontok alapján gyűjtötték össze a páciensek visszajelzéseit, íme ezek közül néhány:
A kényszerített pszichiátriai kezelések jelenleg Magyarországon is jogszerűnek számítanak, ha valakiről megállapítják, hogy közvetlen veszélyt jelent magára vagy a környezetére. Ez a megállapítás viszont rendkívül szubjektív – az „észlelő orvosnak” gyakorlatilag soha nem kell utólag megindokolnia, hogy mire alapozta a véleményét. Hazánkban is sok visszajelzést találhatunk azoktól, akiket akaratuk ellenére kezeltek pszichiátriákon.
Egy magyar szociológus nőt néhány évvel ezelőtt hat napon át tartottak fogva egy zárt osztályon, mert a Parkinson-kórra szedett tablettáiból véletlenül többet vett be az előírtnál. A hölgy egy igen erőteljes esettanulmányt írt a történtek után, melyben így a kényszerkezelésről: „A fogoly legalább tudja, meddig kell maradni, mikor szabadul, és innentől már nem kell egyebet tennie, mint visszaszámlálni. A zárt osztály, ebből a szemszögből rosszabb a börtönnél. Miután elhangzik az »ítélet«, kimondják »itt marad«, lehet, napok is eltelnek anélkül, hogy bárki egy szót szólna, vagy éppen ránézne a szerencsétlenre, ami persze csak fokozza a félelmeit.”
Egy Facebook hozzászóló pedig így nyilatkozott a zárt osztályon átélt tapasztalatairól: „Rettentően féltem azok után, hogy ezt megtehették velem. Mindig mosolyogtam, mindig »jól« voltam, csak hogy mielőbb szabaduljak. Nem kívánom senkinek. Nagyon nehéz volt kiheverni. SOHA többé nem fordulok »szakemberekhez«.”
A kényszerített pszichiátriai kezelések a világ legtöbb országában a mai napig elfogadottak, pedig a WHO és az ENSZ az elmúlt években folyamatosan azt sulykolja, hogy sértik az emberi jogokat, és a már ma is rendelkezésre álló, emberközpontúbb kezelési módokra kell cserélni azokat. Egy 2022-ben kiadott WHO jelentés például ezt írja a mentális egészségügyi ellátásról: „…túl gyakran fordul elő, hogy a mentális problémákkal élő emberek a világ legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseit szenvedik el, méghozzá éppen az ellátásukért felelős egészségügyi szolgáltatók részéről.”
A fenti tanulmányban a kutatók célja az volt az eredmények bemutatásával, hogy mind a szakemberek, mind a döntéshozók számára egyértelművé tegye, hogy a mentális egészségügyi ellátást gyökeresen meg kell változtatni.
Saját bőrükön tapasztalták meg az antidepresszánsok kemény elvonási tüneteit, ezért írtak egy könyvet a gyógyszerekről való leszokás pontos folyamatáról. A két szakember vérfagyasztó részleteket osztott meg saját élményeiről, melyek az útmutató megírására sarkallták őket. A könyv bárki számára hozzáférhető, Magyarországon mégsem alkalmazzák a benne rejlő tudást.
Összesen 55 különböző pszichiátriai szer leszoktatási útmutatóját tartalmazza a Maudsley Deprescribing Guidelines című kiadvány (gyógyszerelhagyási útmutató), melyet három év alatt írt meg két szerzője: David Taylor, a pszichofarmakológia professzora és Mark Horowitz, pszichiáter és kutató. A két szerző egy közel egyórás podcast interjúban mesélt a Mad In America nevű online magazinnak arról, hogyan élték meg saját maguk a pszichiátriai szerek elvonásával járó borzalmakat, melyek hatására végül ők maguk dolgozták ki a leszokási ütemterveket a könyvben szereplő több tucat antidepresszánstól, nyugtatótól és más hatóanyagoktól való megszabaduláshoz.
Mark Horowitz: „Antidepresszánsokat kezdtem szedni, szerencsétlen harmadéves orvostanhallgatóként, és több mint egy évtizeden át folytattam. Kíváncsi voltam, hogy az antidepresszánsok 10 év elteltével egyáltalán hatásosak-e, és nem okoznak-e negatív tüneteket. Folyton fáradt voltam, narkolepsziám volt (kóros aluszékonyság), koncentrációs és memóriazavarom, így elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon ez magának az antidepresszánsnak köszönhető-e. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálok leszokni róla.
Elolvastam az összes szaklapot, és mindegyik ugyanazt mondta: az antidepresszánsok megvonási tünetei, amelyeket »abbahagyási hatásoknak« neveznek, enyhék és rövidek, és néhány hét alatt le lehet állni velük, nagyobb probléma nélkül. Felmentem az internetre, hogy megnézzem, mit mondanak az emberek, és más volt a helyzet. Néhányan hihetetlenül rosszul lettek, amikor abbahagyták az antidepresszánsokat, és ez hónapokig vagy évekig tartott.
Nem tudtam, hogy kinek higgyek. Hat tudományos fokozatom van. Megszoktam, hogy professzorokra hallgatok. Szóval a középutat választottam, és úgy döntöttem, hogy négy hónap alatt leállok a 10 mg Lexapróról. Négyszer megfeleztem az adagomat: a biológialaboromban lévő berendezéssel folyadékká alakítottam, és minden hónapban a felével csökkentettem, így a negyedére, nyolcadára és tizenhatodára is. Azt hittem, hogy átkozottul óvatos vagyok.
Az 1 mg-os adagnál viszont teljesen kicsúszott a talaj a lábam alól. Elkezdtem alvászavarokkal küzdeni. Reggelente teljes rémülettel ébredtem, mintha egy vadállat üldözött volna. Ez egész nap tartott, órákon át. Addig futottam, amíg a lábam vérezni nem kezdett, mert ez adott egy kis megkönnyebbülést. Szédültem, és a körülöttem lévő dolgok álomszerűnek tűntek. Ez így ment hétről hétre. Úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, és lassan visszaálltam a gyógyszerekre. Néhány hét alatt a dolgok normalizálódtak.
Ez volt életem legijesztőbb élménye, és semmiben sem hasonlított azokra a problémákra, amelyek miatt egyáltalán a tablettákhoz nyúltam. Abban az időben a Nemzeti Pszichózis Egységnél dolgoztam. Beszéltem néhány tudóssal, és felfedeztem ezt a tanulmányt, amely kimutatta, hogy a nagyon kis gyógyszeradagoknak nagyon nagy hatásai lehetnek, és ezért lehet, hogy a végén nagyon óvatosan kell csökkenteni, az utolsó pár milligrammról a legnehezebb leszokni.
Sok pszichiáter kinevetett, és azt mondta: »Ezek homeopátiás adagok. Hogy lehetnek gondjaid?« De amikor elmentem beszélni David Taylorral, ő azonnal azt mondta: »Ez a tömeghatás törvénye. Amikor nincs sok hatóanyag a szervezetben, minden milligrammnyi szer nagyon nagy hatással van.«”
David Taylor: „A 20-as éveimben többféle antidepresszánssal kezeltek, de nem sok sikerrel. A 30-as éveimben Effexort (venlafaxin) kezdtem szedni. Miután stabilizálodtam ezen, észrevettem, hogy elvonási tüneteim lesznek, mielőtt a következő adagom esedékessé válna. Elég furcsa módon 21 óránként egyszer vettem be a tablettát. Ezt kellett tennem, hogy elkerüljem az elvonási tünetek megjelenését, amelyek 21 óra után, óramű pontossággal jelentkeztek.
Elkezdtem egyensúlyvesztést, szédülést, enyhe szorongást érezni, és mindezek a dolgok rosszabbodtak, ha nem vettem be a következő venlafaxin adagot. Történetesen a venlafaxin nem igazán segített rajtam, ezért úgy döntöttem, hogy abbahagyom a szedését. Mindent tudtam az antidepresszánsok abbahagyásáról, és lassan csináltam, és tudtam, hogy milyen tünetek jelentkezhetnek. Ami azonban megdöbbentett, az a tünetek súlyossága volt. Annak ellenére, hogy tudtam, mi fog következni, és ismertem a szavakat, amelyekkel leírhatom a dolgokat, amelyeket tapasztalni fogok, a megtapasztalásuk mégis merőben más volt.
Azt írják, hogy „influenzaszerű tünetek”, de valójában úgy érzed, mintha igazán súlyos influenzád lenne. Ez már önmagában sem valami szívderítő, de aztán írnak még szédülésről, szorongásról, ingerlékenységről, hangulatváltozásról, alvászavarról és élénk álmokról. Nekem mindezek megvoltak, és mindegyikről olvastam, és mindegyik lehetett volna enyhe vagy közepes mértékű, de együttesen, egy időben szörnyűek voltak. És ilyen borzalmas volt az egész, több héten keresztül.”
A szakértők azt is kifejtették, mi okozza jellemzően a megvonási tüneteket azoknál, akik túl gyorsan akarnak megszabadulni a szerektől.
David Taylor: „A legtöbb ember hajlamos azt hinni, hogy a gyógyszeradag és a gyógyszer hatása közötti kapcsolat egyenesen arányos. Például azt gondolhatja, hogy ha 100%-os hatást szeretne elérni a gyógyszerrel, akkor a maximális adagot veszi be, és ha a hatás 50%-át szeretné elérni, akkor a maximális adag felét veszi be. De ez nem így van. Az összefüggés nem egy egyenes vonal, amely balról, lentről jobbra, felfelé halad. A kapcsolatot leíró grafikon inkább egy boltív egyik oldalára hasonlít. Elég meredek, amikor a talaj közelében van, és a tetején átkanyarodik, amíg vízszintes nem lesz. Ahogy növeljük a dózist a nullától a nagyon kevésig, meglehetősen nagy farmakológiai hatást érünk el, és amikor a nagyon kevésről egy egészen kicsit megemeljük, ez masszívan megnő.”
Az útmutató kiadványban mind az 55 pszichiátriai szerhez három különböző leszokási ütemterv található, hogy minél testre szabhatóbb legyen az emberek számára. Emellett viszont David Taylor azt mondja: „Alapvető elv, hogy a folyamatot a betegnek kell irányítania, nem pedig az orvosnak kell diktálnia. A beteg az, aki az elvonást megtapasztalja. Az adagok csökkentését a beteg tapasztalataihoz kell igazítani.”
Magyarországon nagyságrendileg háromszázezer ember szed antidepresszánsokat, és szintén több százezren más pszichiátriai szereket. Amikor azonban arra kerül sor, hogy abba szeretnék hagyni a szerek szedését, többnyire hazánkban is ugyanúgy magukra vannak utalva, mint ahogy Taylor és Horowitz volt annak idején. Akár a szerek hatástalansága, akár a kínzó mellékhatások miatt akarják abbahagyni a szedésüket, alapvető emberi jog, hogy megfelelő segítséget kapjanak hozzá az egészségügyi rendszertől. Mivel az útmutató immár bárki számára elérhető, talán nem túlzás azt remélni, hogy a magyar pácienseknek sem kell életük végéig olyan szereket szedniük, amelyek nem segítenek rajtuk, vagy szenvedést okoznak nekik.
A recesszióból való kilábalással egyidőben növekedni fog a munkaerő iránt kereslet, így várhatóan a foglalkoztatás 2024-ben enyhén bővülhet majd.
Már elérhetővé váltak a NAV által elkészített SZJA-bevallási tervezetek, amelyeket idén is a magánszemélyeknek kell kiegészíteni, ha olyan jövedelmekkel és fizetési kötelezettségekkel rendelkeznek, amelyek nem szerepelnek a NAV nyilvántartásában. Bár a bevallási határidő a pünkösdi ünnepnap miatt május 21-re tolódott, sokaknak célszerű ennél jóval korábban elkezdeni a kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatok, információk összegyűjtését – hívta fel a figyelmet a Moore Hungary. Az SZJA-tervezet kiegészítését minden évben meg kell tennie az őstermelőknek, az áfát fizető magánszemélyeknek, és a nem kisadózó egyéni vállalkozóknak, ahogy az ingatlant-bérbeadók és a külföldről jövedelemmel rendelkezők sem kerülhetik el a kitöltéssel járó adminisztrációt. Amennyiben az adóból a magánszemélynek visszajár, célszerű mielőbb felülvizsgálni a tervezetben foglaltakat, ugyanis az adóhatóság a tervezet módosításának benyújtását követő 30 napon belül teljesíti a kiutalást. Több időt igényel az adóbevallás elkészítése, ha a magánszemély külföldről származó osztalék- és tőkejövedelmekben is részesül. Különös figyelmet érdemel ebben a bevallási időszakban a külföldi kamatjövedelmek utáni 13 %-os szociális hozzájárulási adó kiszámítása, mely csak a 2023. július 1-jét követően kötött ügyletekből realizált jövedelmek után terheli a magánszemélyt, kivéve, ha a hozamot jövedelemként nem kell figyelembe venni. Ilyen pl. a magyar állampapír kamata.
A bevallás kétféleképpen módosítható 2024. május 21-ig:
1) a NAV által készített adóbevallási tervezet kiegészítésével, vagy
2) a 2023-ra vonatkozó személyijövedelemadó-bevallás – papír alapú 23SZJA-nyomtatvány – beküldésével.
Kezdjük az alapokkal, vagyis a paradicsomszósszal!
A több mint 170 nagykövetségnek helyet adó Washingtonban rendezték meg az idei Events DC Embassy Chef Challenge-t, amelyen a látogatók és a szakmai zsűri az Egyesült Államok nemzetközi nagyköveteinek szakácsai által készített autentikus italokat és ételeket kóstolhatták. Az eseményen 22 ország szakácsa volt jelen. Szabó Balázs paprikás csirkével és nokedlivel, valamint túrós pogácsával és zserbóval varázsolta el az amerikaiak ízlelőbimbóit. „Itt a látogatók megkóstolhatják az Egyesült Államok nemzetközi nagyköveteinek szakácsai által - így az általam is - készített ételeket és italokat. Mindannyian az országunkra leginkább jellemzőbb ételeket vittük, mi a magyar standon a paprikás csirkét nokedlivel, a túrós pogácsát kínáltuk, desszertnek zserbóval. Kis ország lévén szerintem szép teljesítmény, hogy a sokak által indiai „butter chicken currynek” gondolt ételünkből több mint ötszáz adag elfogyott. Ugyanígy járt a kis kockákra vágott zserbó szelet is.” - mondta el Szabó Balázs séf, aki azt is elárulta, hogy speciálisan erre az alkalomre egy különleges borral is készültek látogatóknak.
Tokió, Helsinki és Brüsszel után 2021 óta a Washingtoni Magyar Nagykövetségen dolgozik Szabó Balázs, akinek a fogásaiért megőrülnek az amerikaiak.