Budapest, te drága!

Részletek

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Megjelent: 2025. február 02

DEBRECEN, 2024. május 31. – A cívis városban zajló pszichiátriai vándorgyűlés kapcsán jogvédők békés tüntetéssel szólították fel a Magyar Pszichiátriai Társaságot: gondolják újra szakmájukat, és tegyenek eleget azoknak a nemzetközi elvárásoknak, melyek szerint a pszichiátria területén egyszer és mindenkorra fel kell számolni a kényszerítő és megalázó kezeléseket. Mindez évek óta érik, de a magyar pszichiáterek ez idáig nem tettek érdemi lépéseket, hogy ezeket a reformfolyamatokat elindítsák.

Békés tüntetéssel hívta fel a nyilvánosság figyelmét az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) nevű jogvédő civil szervezet a magyar pszichiátriákon még mindig elterjedt kényszerítő kezelések megalázó voltára, a Debrecenben zajló pszichiátriai vándorgyűlés kapcsán. Az utóbbi néhány évben olyan szervezetek, mint az ENSZ, a WHO, de még a Pszichiátriai Világszövetség is egyértelmű állásfoglalásokat tettek közzé a pszichiátriai osztályokon történő kényszer felszámolásának szükségességéről. 2023-ban az ENSZ Emberi jogi főbiztosa így írt: „A kényszerítés mind a fizikai, mind a lelki egészség szempontjából káros… Amikor a mentális egészségügyi szolgáltatásokban erőszak, kényszerítés és visszaélések történnek, a szolgáltatás nemcsak hogy nem segít az embereken, hanem az eredeti nehézségeket súlyosbítja...”

Ennek ellenére a Magyar Pszichiátriai Társaság továbbra is gyógyszergyárak pénzéből konferenciázik, és ez idáig nem tett semmit, hogy a magyar pszichiátriákon felszámolják a megalázó kényszert, derült ki a rendezvényen elhangzottakból.

A pszichiátriai vándorgyűlés helyszíne, a Kölcsey Központ bejárata előtt elhangzott beszédben szóba került egy debreceni nő története is, akinek férje azután akasztotta fel magát, hogy egy pszichiáter – érdemi vizsgálat nélkül – felírt neki egy olyan szert, melynek jól ismert mellékhatása az öngyilkossági késztetés.

A szervező alapítvány Magyarországon 30 éve foglalkozik a pszichiátriákon történő jogsértések feltárásával és kivizsgálásával, ez idő alatt panaszosok százainak nyújtottak jogi segítséget, akiket egy pszichiátriai osztályon ért károsodás vagy megaláztatás.

Telefon: 06 70 330-5384

Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

www.emberijogok.hu

Részletek

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Megjelent: 2025. február 02

Minden hatodik ember 5 éven belül munkaképtelenné vált azok közül, akik hosszú távon szedtek nyugtató és altatószereket egy frissen bemutatott tanulmány szerint. Magyarországon is több százezren szednek ilyen tablettákat, ami tavaly már önmagában is 2 milliárd forintba került a társadalombiztosítónak.

Sokan ártalmatlan, enyhe nyugtatóként gondolnak a „benzodiazepin” típusú szerekre (Xanax, Frontin, stb.), nem is sejtve, hogy az esetleges függőségnél sokkal kellemetlenebb meglepetéseket is okozhatnak, ha hosszabb távon válnak részévé az ember életének.

Egy áprilisban megjelent finn tanulmány összesen 37703 nyugtató és altatószer (benzodiazepinék és rokonaik, rövidítve BZDR) használót követett nyomon. Úgy találták, hogy a páciensek több mint egyharmada (34,4%) legalább hat hónapon át szedte a szereket, őket tekintették hosszú távú felhasználóknak. Az ötéves nyomon követés során arra jutottak, hogy a rövid távú használók 11%-a, a hosszú távú használóknak pedig 17,6%-a vált később munkaképtelenné, és szorult rokkantsági nyugdíjra. Ez a hosszú távúak esetében legalább minden hatodik felhasználót jelenti, ráadásul lényegesen nagyobb arányban érinti a 45 évnél fiatalabb korosztályt.

A munkaképtelenné válásnak egyik fő oka a kutatók szerint a szellemi képességek romlása. A nyugtató és altatószerek a felfogási sebességre, a memóriára, a figyelemre és a problémamegoldó készségre nézve a legkárosabbak, melyeket egy másik közelmúltbeli tanulmány igazolt.

„A lehető legkisebb hatásos adagot kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig...” – írja a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központorvosoknak szánt alkalmazási előírata. Mégis az figyelhető meg, hogy az orvosok olykor hajlamosak „rajtafelejteni” pácienseiket a benzodiazepineken.
„Ha a kezelést már évek óta alkalmazzák, nehéz motiválni akár a kezelőorvost, akár a pácienst annak abbahagyására” – írják a kutatók. A tanulmány szerint az esetek döntő többségében pszichiáter írja fel az első adag benzodiazepint a pácienseknek. Ez nem meglepő annak fényében, hogy a pszichiátria területén egyébként is elterjedt a "kémiai megoldás" – vagyis tudatmódosító szerek felírása a kellemetlen tünetek kémiai elkendőzésére, ahelyett hogy a lelki nehézség valódi okát igyekeznének megtalálni és megszüntetni.

„A BZDR-ek hosszú távú alkalmazása a munkaerőpiacról való kiszorulás fokozott kockázatával jár együtt. Ez különösen a fiatalabbakat érinti, és így az egyéni és társadalmi terhek egyaránt nagymértékűek.” – írják a szerzők a tanulmány végén.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint 2023-ban több mint kétmilliárd forintot költöttünk benzodiazepin szerek támogatására a társadalombiztosításból, ami nagyságrendileg 240 ezer ember éves adagját jelenti.

A gyógyszerfüggőség és a szellemi képességek romlása valószínűleg számos esetben elkerülhető lenne, ha automatikus gyógyszerfelírás helyett több figyelmet kapna annak felderítése, hogy mi lehet a a mentális nehézség, a lelki gyötrelem valódi oka. Ahogy az is sokat számítana, ha – a valódi felvilágosítás és tájékozott beleegyezés jegyében – a pácienssel megismertetnék az alternatív lehetőségeket is, csakúgy mint a benzodiazepinek potenciálisan káros hatásait.

Részletek

Írta: er

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Könyvajánló

Megjelent: 2025. február 02

Tasnádi Péter a rendszerváltás utáni Magyarország ikonikus alakja. Milliárdos vállalkozó, zseniális szervező és rettegett „keresztapa”, az ország egyik legismertebb embere. Legújabb életrajzi könyvében kendőzetlen őszinteséggel meséli el azt is, hogy mi motiválta cselekedeteit, hogyan lett milliomos már a szocializmus éveiben, vagy éppen hogyan került fel az alvilág halállistájára.

Részletek

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Megjelent: 2025. február 02

Fizikai korlátozások nélkül is sikeresen működtetnek pszichiátriai osztályokat, derült ki egy közelmúltbeli kutatásból. A WHO, az ENSZ, de még az Európai Pszichiátriai Társaság is úgy tartja, hogy a pszichiátriákon használt kényszerítő gyakorlatok kifejezetten károsak, és fel kell hagyni a használatukkal. Bár Magyarországon még van bőven hová fejlődni ezen a téren, a bemutatott példákat követve ezek a célok messze nem tűnnek elérhetetlennek.

A kórházi pszichiátriai ellátás napjainkban gyakorlatilag egyet jelent a kényszerítő eszközökkel: zárt ajtók, fizikai és kémiai korlátozások, bíróságilag elrendelt kórházi beutalások, és így tovább. Az elmúlt évek során az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ egyre inkább azt hangsúlyozza, hogy a kényszerítő gyakorlatok eltiporják az emberi jogokat, és jelentős károkat okoznak az ellátottaknak.

„A kényszerítés súlyos fájdalmat és szenvedést okozhat egy személynek, és hosszú távú fizikai és mentális egészségügyi következményekkel járhat, amelyek akadályozhatják a felépülést, és jelentős traumához, sőt halálhoz vezethetnek.” – részlet a WHO és az ENSZ dokumentumából, 15. o.

Nincsenek ágyhoz szíjazott páciensek

Bár hazánkban érdemi törekvés eddig nem mutatkozott a kényszerítő gyakorlatok visszaszorítására, egy Olaszországban készült felmérés szerint ez a cél a megfelelő eszközökkel nagyon is elérhető. Raffaella Pocobello, PhD és csapata összesen 24 olyan olaszországi pszichiátriai egységtől gyűjtött össze adatokat, melyek kifejezetten a korlátozásmentes megközelítés mellett köteleződtek el. A visszajelzések szerint 24-ből 14 intézményben 2022-ben egyáltalán nem kellett fizikai kényszert alkalmazniuk az ellátottakkal szemben, a fennmaradó 10 helyen pedig 2 és 43 alkalom között volt ilyenre példa, átlagosan 4,5 alkalommal. Ezeket azonban „kivételes alkalmakként” tartották számon, és közel sem napi rutin gyakorlatként.

Hogyan érték el mindezt?

Az intézmények döntő többségében (79.2%) rendszeresen tartottak a a személyzetnek olyan képzési programokat, amelyek lehetővé tették a személyzet számára, hogy hatékonyan reagáljanak a különböző helyzetekre, és ezáltal csökkentsék a kényszerítő eszközök alkalmazásának szükségességét.

A kutatásban vizsgált összes intézményben az ellátottak megtarthatják személyes tárgyaikat, például telefonjukat, és a létesítmények felében egyedül is kimehetnek a szabadba. A legtöbb intézmény egyéni gondozási tervet alkalmazott (24-ből 22), és rendelkezett olyan privát helyiségekkel, ahol a terápia zajlott (24-ből 20).

Mindössze kilenc intézménynek volt páncélozott ajtaja, amely az egységbe vezetett. A 24-ből 16-ban nem használtak kamerát, és a nyolcból ötben, ahol használtak kamerát, csak bizonyos helyiségekben volt kamera. A 24-ből tizennyolcnak volt kertje vagy valamilyen külső terület az ellátottak számára.

Nem az erőforrások hiánya okozza a problémát

Az idén áprilisban megrendezett Európai Pszichiátriai Kongresszuson is nagy hangsúlyt kapott az emberi jogokat tiszteletben tartó kezelések fontossága. Dr. Julian Beezhold, az angliai Norfolk és Suffolk NHS Foundation Trust sürgősségi pszichiátriai tanácsadója így nyilatkozott egy a Medscape-nek adott interjúban: "Nagyon fontos, hogy csökkentsük a pszichiátriában a kényszerítéseket"

Beezhold kihangsúlyozta, mindez nem feltétlenül arról szól, hogy több pénznek vagy erőforrás kell rendelkezésre állnia. "Még korlátozottabb erőforrásokkal is lehet jobban teljesíteni." – mondta.

A tavaly októberben kiadott dokumentumban a WHO és az ENSZ konkrét törvénymódosítási javaslatok egész garmadáját sorakoztatta fel, melyek alkalmazásával bármely ország képes lehet az emberi jogokat tiszteletben tartó mentális egészségügyi ellátást biztosítani.

Részletek

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Megjelent: 2025. február 02

Megállíthatatlanul nő a mentális zavarokkal kapcsolatos diagnózisok száma világszerte, mert az ellátórendszerek a gyógyszerközpontú kezeléseket erőltetve fittyet hánynak a legalapvetőbb testi és környezeti szükségletekre – írják júniusi cikkükben vezető pszichiáterek. A szakemberek nyíltan rámutatnak ezekre a hiányosságokra, és megoldásokat javasolnak a helyzet kezelésére.

A 20. század óta a mentális problémákra szinte kizárólag betegségekként tekintenek a terület művelői, melyeket az agy működési zavarai okoznak. Az olyan alapvető dolgok, mint az egészséges életmód és az élhető környezet, ma már számításba sem kerülnek a mentális egészségügyben, pedig elismert pszichiáterek egy csoportja szerint a betegségekre utaló mentális tünetek nagyrészt ezek hiánya miatt alakulnak ki.

Paulo Amarante és brazíliai csapata ezt írja egy júniusban publikált szakmai cikkben: ”Bár a pszichiátriai gyógyszereket széles körben nevezik »hatékony« kezelésnek, a mentális zavarokkal diagnosztizált emberek száma mégis jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben.” A gyógyszeres kezelések a mentális zavarokat mindössze az anyagcsere folyamatainak helyreállításával próbálják megoldani, egyáltalán nem fordítva figyelmet a modern ember életmódjából eredő hiányosságokra. A szerzők szerint a hangsúlyt a “betegségről” az “egészséges életmódra” kell helyezni, mivel főként a pihentető alvás, a tápláló ételek és a kielégítő testmozgás hiánya okozza a hógolyóként gyarapodó egyéni és társadalmi szintű kínokat.

 Három dolog, ami senkinek az életéből sem hiányozhat

A szerzők szerint számos bizonyíték van arra, hogy az elégtelen alvás növeli a mentális problémák sokaságának kockázatát, a szellemi és érzelmi károsodástól kezdve a szorongásig és a depresszióig. Egyszerű, de mégis életbe vágóan fontos lépés helyrehozni az emberek lefekvési és alvási szokásait az általános mentális egészség javítása felé.

A megfelelő táplálkozás egy másik kulcsfontosságú tényező, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak a jobb mentális egészségre való törekvés során. Az ultra-feldolgozott termékeken alapuló, rostokban és fermentált élelmiszerekben szegény, valamint növényvédő szerekkel és műtrágyákkal szennyezett egészségtelen étrend károsítja a bélflórát, gyulladásokat okoz a testben, gyengíti az immunrendszert, és szorongásra vagy depresszióra jellemző tüneteket okoz, írják a kutatók cikkükben.

A rendszeres, megfelelő testmozgás a mentális egészség harmadik lényeges szempontja, amelyet gyakran elhanyagolnak. Az ülő életmód kevés fizikai aktivitással és a sok képernyő előtt töltött szabadidő számos kockázatot jelent a mentális egészségre nézve. Az olyan passzív viselkedési formák, mint a tévénézés, szoros összefüggésben állnak a depresszió kialakulásával. Szerencsére már napi néhány perc mérsékelt vagy erőteljes testmozgás is jelentős pozitív hatással lehet a szellemi képességekre, a hangulatra és az általános egészségre.

 Hogyan érvényesül ez az ellátórendszerben

Amikor valaki kórházi kezelésre szorul, bizony fájdalmasan lecsökkennek a lehetőségei a testi szükségleteit illetően, hiszen egy többágyas kórteremben közel sem mindig zavartalanok az éjszakák, az ápoltak csak azt ehetik, amit a kórházban kapnak, és a szabadidős testmozgást sem épp a legegyszerűbb megoldani fekvőbetegként. Ironikus, hogy a pszichiátriai osztályokon a mentális zavarokból próbálják kigyógyítani az embereket, mégis éppen azoktól az alapvető dolgoktól fosztják meg őket, amelyek hiánya a problémákat okozza. A zárt osztályokon egyáltalán nem ritka, hogy a pácienseket az ágyukhoz szíjazzák, és erős nyugtató szerekkel szedálják, hogy kevesebb gondot okozzanak a kórházi dolgozóknak. De vajon hogyan várhatjuk, hogy bárki is meggyógyuljon ilyen körülmények között?

A környezeti tényezők is erősen hatással vannak a mentális egészségre

A szerzők szerint a bizonytalan munka- és lakáskörülmények, a munkanélküliség, a rasszizmus és a társadalmi előítéletek más formái is mind hozzájárulnak a mentális problémákhoz, és ezeket rendszerszinten kell figyelembe venni. Az egyén környezeti és társadalmi helyzetét meg kell érteni, és más gyógyászati területekkel összefogva kell javítani. Itt az ideje, hogy a mentális jólét előmozdítása érdekében egy természetesebb és jóindulatúbb megközelítésre törekedjünk, a saját testünkkel, a természettel és a közösséggel való kapcsolatok erősítésével.

Részletek

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Megjelent: 2025. február 02

„Minden, amire szükséged van talán nincs előtted vagy körülötted, de minden, amire szükséged van az feltétlenül benned van.”  (Sri Chinmoy)   2024 szept. 8-án vasárnap ingyenes egész napos program 10-18h

Érezd meg a benned lévő végtelen lényt, a lelked!   • Meditációs gyakorlatok, vezetett meditáció
• Külső és belső béke megteremtésével kapcsolatos előadások Gunagrihával
• Koncert és közös mantrázás   A nap folyamán többször különleges mantrákat is fogunk ismételni pár percig, melyek igen hatásosak, és nagyban segítenek a spirituális fejlődésben, harmónia megteremtésében --------------------------------------------------------------------
 A belépés és a programok díjtalanok.

 Ingyenes parkolás a résztvevőknek.   + Spirituális és tudatos életmód könyvek vására Válogass kedvedre meditációs, tudatos életmód és önfejlesztő könyveink széles kínálatából. -------------------------------------------------------------------- + Kiállítás és kép vásár Sri Chinmoy festészete a „Jharna-Kala” forrás-művészetet jelent, a belső béke forrásából áradó művészetre utalva. több mint 150.000 festményéből és közel tizenhatmillió madárrajzából világszerte állítottak ki válogatásokat. a lélek napja fesztiválon ezek egy részét láthatjuk kiállítva, sőt a reprodukciók megvásárolhatóak is több méretben. --------------------------------------------------------------------
+ Egészség vásár: egészséges reform konyhai alapanyagokkal, növényi ételkülönlegességekkel, natúr kozmetikumokkal, táplálék- kiegészítőkkel, vitaminokkal várunk.   --------------------------------------------------------------------
+ Ízletes vegetáriánus és vegán finomságokkal, szendvicsekkel, kézműves kávéval, rengeteg süteménnyel és számos programmal várunk sok szeretettel.
--------------------------------------------------------------------   Nézd meg előző Léleknapja Fesztiválok hangulatát.   HELYSZÍN:
Lurdy Ház, I. emelet, Rendezvényterem
+ 300 fős terem kivetítéssel
1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14.   Várunk sok szeretettel!

Részletek

Írta: Toók László Flórián

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Könyvajánló

Megjelent: 2025. február 02

De jó volna újra élni mindent;
Látni a tavasznak üde virágzását,
Érezni a Napnak éltető sugarát,
Hallani az őszi falevelek halk susogását,
S érezni szívemnek minden dobbanását.

De jó volna mindent, mindent elölről kezdeni,
De jó volna álmodozó gyermeknek lenni,
Ki felhők hátán száll, s álmai a mennyekig röpül,
Feledni, mi fáj, bút s bánatot eldobni;
De jó volna újrakezdeni...

2014.

Részletek

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Megjelent: 2025. február 02

A jogvédőknek adott igazat a spanyol legfelsőbb bíróság a pszichiátriai társasággal szemben egy négy éve húzódó, és a napokban zárult bírósági perben. A bíróság kimondta: „a mai társadalomban különösen fontos” a pszichiátria gyakorlataival kapcsolatos vita – mint a kényszerkezelések, a tudatmódosító szerek és az elektrosokk –, kiváltképp, ha gyerekekről van szó.

2024. július 12-én az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) nemzetközi szervezete győzött abban a perben, amely a pszichiátriai visszaélésekkel és a betegek jogaival kapcsolatos szólásszabadság elfojtásáról szólt Spanyolországban. A pert a Spanyol Pszichiátriai Társaság (SEP) indította a CCHR ellen, azt állítva, hogy a CCHR kiadványai, dokumentumfilmjei és weboldalai az USA-ban és Spanyolországban sértették a pszichiáterek „becsületét”. A bíróság ezt elutasította, és megerősítette, hogy a CCHR anyagai „kétségtelenül közérdekű kérdéssel foglalkoznak”, „közvetlenül kapcsolódnak a demokratikus társadalomban folyó nyilvános vitához”, és hozzájárulnak a „pszichiátriáról szóló társadalmi vitához”.

A CCHR olyan weboldalakat, kiadványokat és dokumentumfilmeket készít, amelyek a pszichiátriai kezelések során történő emberi jogsértéseket dokumentálják, betegek, szakértők és törvényhozók nyilatkozataira, illetve tanulmányokra és médiamegjelenésekre hivatkozva.

A Spanyol Pszichiátriai Társaság egészen pontosan azt sérelmezte, hogy a CCHR honlapjai, kiadványai és dokumentumfilmjei szerint pszichiáterek felelősek az oktatás és az igazságszolgáltatás lezüllesztéséért, a drog- és gyógyszerfüggőség súlyosbodásáért, és hogy „egyes pszichiáterek szexuálisan zaklatták betegeiket…”. Ezzel szemben Jan Eastgate, a CCHR nemzetközi szervezetének elnöke elmondta, hogy mintegy 15 000 oldalnyi dokumentumot mutattak be a bíróságnak, amelyek mindezt alátámasztották: „A CCHR pontosan ezeket a tényeket dokumentálta, és mivel a pszichiáterek elmulasztották, hogy önkontrollt gyakoroljanak és beismerjék a visszaéléseket, a CCHR-ra maradt, hogy lépéseket tegyen a páciensek további károsodástól való megóvása érdekében.”

A Legfelsőbb Bíróság egyetértett ezzel: „Az egyes pszichiátriai gyakorlatokról, és főként a nem önkéntes intézeti elhelyezésről, a tudatmódosító gyógyszerek alkalmazásáról – különösen, ha a betegek gyermekek vagy serdülők –, valamint a sebészeti vagy elektrokonvulzív kezelésekről szóló vita kiemelten fontos a mai társadalomban.” A bíróság az ENSZ jelentéseit idézte, mint „a kérdésekről folyó fontos társadalmi, politikai és tudományos vita jó illusztrációját ”, és kijelentette, hogy az ilyen vita elfojtása  „a véleménynyilvánítás szabadságának túlzott korlátozását jelentené, amit nem indokolna kényszerítő társadalmi szükséglet”.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is rendszeresen foglal állást az említett vitában, egy 2022-ben kiadott jelentésében például ezt írja a mentális egészségügyi ellátásról: „Mindenkinek joga van a méltóságteljes, emberséges, elfogadható és tisztességes ellátáshoz, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat. Mégis túl gyakran fordul elő, hogy a mentális problémákkal élő emberek a világ legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseit szenvedik el, méghozzá éppen az ellátásukért felelős egészségügyi szolgáltatók részéről.”

A CCHR magyarországi csoportja, mely 30 éve vizsgálja ki és tárja fel a hazánkban történő jogsértéseket a pszichiátria területén, hasonló tapasztalatokkal rendelkezik ezen a téren: a feltárt és igazságszolgáltatás elé vitt ügyek arról tanúskodnak, hogy Magyarországon is gyakran és akár súlyosan sérülnek a pszichiátriai páciensek jogai és méltósága. A szervezet rendszeresen viszi nyilvánosság elé az ilyen ügyeket, hogy a kialakuló társadalmi vita katalizálja az égetően szükséges változásokat.

Részletek

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Megjelent: 2025. február 02

Kétszázezer gyermeket, fiatalt és felnőttet bántalmaztak az új-zélandi pszichiátriai kórházakban és más állami vagy egyházi fenntartású intézményekben – tárta fel egy hat éven át tartó kivizsgálás, mely a napokban került nyilvánosságra. A gondozottak és ápoltak „elképzelhetetlen fizikai, érzelmi, mentális és szexuális bántalmazásnak, súlyos kizsákmányolásnak és elhanyagolásnak” voltak kitéve a jelentés szerint. 

Július 24-én végre nyilvánossá tették az új-zélandi királyi vizsgálóbizottság 3000 oldalas jelentését: ebben dokumentálták azokat a horrorfilmbe illő visszaéléseket, melyeket a mentális egészségügyi és más állami vagy egyházi intézményekben szenvedtek el az új-zélandi lakosok 1950-től 1999-ig. A becslések szerint a 655 000 emberből, akiket ez idő alatt az intézményekben kezeltek, 200 000-et bántalmaztak, és még többeket elhanyagoltak – a valódi számot valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mivel vagy nem is készültek feljegyzések, vagy megsemmisítették azokat.

A hat éven át folytatott nagyszabású vizsgálatról készült jelentés szerint a bántalmazás és elhanyagolás „mindenütt jelen volt”, és szinte mindig a gondozás első napjától kezdődött, és a teljes ott töltött idő alatt folytatódott. Sokak számára ez évekig vagy évtizedekig tartó gyakori bántalmazást és elhanyagolást jelentett, mások „jelöletlen sírban” végezték. A túlélők a vizsgálat során elmondták, hogy „a személyzet és a gondozók ütötték, rúgták, lökdösték, falhoz vágták, eszméletlenre verték, megégették őket, nagynyomású vízsugarat eresztettek rájuk, és árammal sokkolták őket”.

A túlélők gyakran megaláztatásoknak voltak kitéve a személyzet által: „értelmetlen és megalázó feladatok elvégzésére kényszerítették őket, például arra, hogy kúszva közlekedjenek, fogkefével tisztítsák meg a vécét, majd azzal mossanak fogat, vagy hogy az arcukat ürülékbe és hányásba nyomják.”

A gondozottaktól sokszor megtagadták az olyan alapvető szükségleteket, mint az elegendő élelmiszer vagy a megfelelő ruházat, és egyeseknek a fürdés vagy a WC-használat során sem volt magánéletük. A személyzet a végletekig elment, hogy „a lehető legnagyobb fájdalmat okozza” az ápoltaknak, akiket egymás bántalmazására is bátorítottak, vagy figyelmen kívül hagyták, amikor ilyen történt.
„Mentális egészségügyi intézményekben egyes túlélőket olyan helyiségekbe zártak, ahol korlátozottan vagy egyáltalán nem volt lehetőségük WC-hez, zuhanyzóhoz vagy vízhez jutni. A túlélőknek gyakran nem volt más választásuk, minthogy összepiszkítsák magukat.” – írja a jelentés.

A pszichiátriai kórházakban gyakori volt a kémiai korlátozás és a túlgyógyszerezés, ami lehetővé tett olyan visszaéléseket, mint a szexuális erőszak. Ezekre akkor került sor, amikor a túlélőket fizikailag vagy kémiailag korlátozták (beleértve az erős gyógyszeres kezelést is).

Az egyik túlélő, Christina Ramage például arról számolt be, hogy teherbe esett, miután egy pszichiáter megerőszakolta, majd tudta és beleegyezése nélkül abortuszt hajtottak végre rajta:
„Néhány hónappal az után, hogy a pszichiáter megerőszakolt, egy nővér elvitt egy olyan szobába, amely egyébként mindig zárva volt. Ebben a szobában rengeteg fényes dolog volt. Azt mondták, hogy feküdjek az ágyra, és emlékszem, hogy egy nővér volt mellettem, és egy mögöttem. Feltételeztem, hogy azért vagyok ott, hogy valamilyen vizsgálatot végezzenek rajtam. Hirtelen minden elsötétült. Nem vagyok benne biztos, hogy ez azért volt, mert maszk volt az arcomon, vagy mert gázt adtak be nekem. A következő dolog, amire emlékszem, hogy ébren vagyok. A pontos szavakat nem tudom felidézni, de a mellettem lévő nővér valami olyasmit mondott, hogy »Semmi baj, már nem vár gyermeket«”.

Christopher Luxon, Új-Zéland miniszterelnöke július 24-én beszédet tartott, melyet részben azokhoz intézett, akik túlélői voltak a feltárt szörnyűségeknek, illetve a már elhunytak családtagjaihoz:
„Az államnak gondoskodnia kellett volna rólatok – ehelyett azonban sokan közületek a legszörnyűbb fizikai, érzelmi, mentális és szexuális bántalmazásnak voltatok kitéve.”
„Számos vallási alapú iskola, intézmény és hatósági pozícióban lévő ember, akikben meg kellett volna bíznotok, a lehető legrosszabb módon cserben hagyott benneteket.”
„Amikor megpróbáltatok felszólalni, ugyanezek az emberek szemet hunytak, eltussolták az ügyet, és túl sokáig megakadályozták, hogy igazságot szolgáltassanak nektek.”

Az itt nyilvánosságra került rendszerszintű visszaélések azonban bármennyire is szörnyűek, egyáltalán nem korlátozódnak Új-Zéland területére. Az ENSZ és az Egészségügyi Világszövetség (WHO) számos alkalommal hívta fel a világ országainak figyelmét arra, hogy a mentális egészségügyi ellátásban rendkívül gyakoriak a visszaélések, melyeket maga a rendszer, illetve annak szabályai tesznek lehetővé – Magyarországon sincs ez másképp. A WHO egyik jelentésében szó szerint így fogalmazott: „…túl gyakran fordul elő, hogy a mentális problémákkal élő emberek a világ legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseit szenvedik el, méghozzá éppen az ellátásukért felelős egészségügyi szolgáltatók részéről.”

Az új-zélandi jelentés újabb reményt jelenthet azok számára, akik ilyen sérelmeket elszenvednek, hogy végre mélyreható változások indulnak el a mentális egészségügy világszerte rendkívül ellentmondásos és emberjogi visszásságok sújtotta területén.

Részletek

Szülőkategória: Budapest, te drága!

Kategória: Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Megjelent: 2025. február 02

Fedett ügynök buktatta le a pszichiátert, aki minden különösebb ok nélkül írt fel olyan – egyébként kábítószernek minősülő –, ADHD kezelésére szánt szereket, mint a Ritalin és az Adderall. Az 52 éves férfire 32 hónap börtön vár. A Ritalint Magyarországon is rengeteg gyereknek – és már felnőttnek is – írják fel a „hiperaktivitás” tüneteinek kezelésére.

Dr. Jason Stamper Kentucky államban praktizált pszichiáterként már több mint két évtizede, emellett pedig magánrendelése is volt – itt kereste fel őt az amerikai Kábítószer-ellenes Hatóság (DEA) fedett ügynöke. Az ügynök 2022-ben hatszor is meglátogatta, páciensnek adva ki magát.

Stamper mind a hat alkalommal szigorúan ellenőrzött szereket – Ritalint és Adderallt – írt fel az ügynöknek, amelyek csak orvosilag indokolt esetekben adhatóak. (A Ritalin és az Adderall is amfetamin – utcai nevén: speed – típusú szerek, és a súlyos függőséget okozó anyagok közé sorolják őket.) A fedett ügynök mindössze annyit kért a pszichiátertől, hogy adjon neki valamit, ami „nadrágon rúgja” őt.

Stamper még az ilyenkor kötelező orvosi vizsgálatoktól is eltekintett. Bár elküldte a „pácienst” vérvizsgálatra, az nem csináltatta meg a vizsgálatot, a későbbi alkalmakkor a pszichiáter mégis fenntartás nélkül felírta a kért tablettákat. A vádirat szerint az ügynök egy alkalommal azt mondta a pszichiáternek, hogy a tabletta, amit legutóbb felírt, hatástalan volt, ezért ő szó nélkül megemelte a dózist, méghozzá az eredeti adag nyolcszorosára.

A pszichiátert Kentucky keleti körzetének kerületi bírósága 2 év és 8 hónap börtönre ítélte amfetamin-jellegű szerek jogtalan felírásáért.

A két említett szer közül a Ritalint Magyarországon is gyakran írják fel az ADHD-val (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral) diagnosztizált, hat évesnél idősebb gyerekek és felnőttek számára, annak ellenére, hogy a mai napig nem muttattak ki olyan agyi elváltozást az ilyen gyerekeknél, ami igazolná, hogy tanulási vagy viselkedési problémáikat egy kémiai anyaggal kell kezelni. A Ritalin itthon is a „ellenőrzött anyagok” közé tartozik (mivel súlyos függőséget válthat ki), vagyis a jogtalan birtoklása ugyanúgy letartóztatást von maga után, mint az utcai drogoké. A kétezres évek elején még egy úgynevezett „Kábítószer kiadási engedélyt” kellett kitöltenie az orvosnak ahhoz, hogy a szert kiválthassák az engedélyen megjelölt patikában. Napjainkban „okos drogként” is hivatkoznak a Ritalinra: az E-sportok versenyzői előszeretettel fogyasztják, és a diákok is sokan szedik a vizsgaidőszak alatt, mert akár egész éjjel ébren tudnak maradni tőle. Ugyanakkor a mellékhatásait illetően alig tér el az illegális utcadrogoktól: keringési zavarokat, szívproblémákat, szorongást és hallucinációkat is okozhat, a súlyos függőségről már nem is beszélve.

Bár ellenőrzött anyagként van használatban, mégis túl könnyen hozzájuthat az ember, hiszen a hiperaktivitás diagnózisát mindössze az elmondott és megfigyelt tünetek alapján állítják fel, orvosi vizsgálatok ugyanis gyakorlatilag nem léteznek, amelyek kimutathatóvá tennék azt.