A szobrász egy villamosmegállóban figyelt fel a fiatal nőre, aki azonban később nem tudott megbirkózni a hirtelen rá irányuló figyelemmel.
Budapest egyik legfontosabb jelképéhez, a város fölé magasodó Szabadság-szoborhoz az elmúlt hetvenöt évben számtalan történet tapadt, többségük azonban nem igaz. A XX. század egyik legfontosabb magyar szobrászművésze, Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975) által mintázott óriási nőalak, illetve az azt körülvevő kisebb szobrok egyetlen pillanatra sem akartak például emléket állítani Horthy Miklós fiának, a fronton repülőbalesetben elhunyt, kormányzóhelyettes Istvánnak.Az eredetileg nem is a Gellérthegy tetejére, hanem a Krisztina körút menti Horváth-kertbe szánt emlékmű-állításról a Budapesti Nemzeti Bizottság még a főváros ostroma alatt, 1945 januárjában döntött, rövidesen pedig szobrászt is találtak a feladatra: a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökét, Vorosilov marsallt ugyanis annyira lenyűgözte a Műjégpálya előtt álló, Íjász (1925), illetve Kisfaludi a szovjetek kérésére készített katonaszobrai, hogy őt jelölte ki a feladatra.
Forrás: 24.hu