Egy csapat kutató megvizsgálta, hogyan függnek össze a felírt gyógyszerek a COVID-19 fertőzések súlyosságával. Kiderült, hogy a legnagyobb veszélyt jelentő szerekre hazánkban egymilliárd forintnál is többet költ havonta a társadalombiztosító.
A skóciai Edinburgh Egyetem professzora, Paul M. McKeigue, csapatával együtt egy formabontó kutatásba kezdett: összefüggéseket keresett a nem szív- és érrendszeri gyógyszerek egyidejű alkalmazása és a súlyos COVID-19 fertőzések között. Eredményeik szerint több gyógyszercsoport is felelőssé tehetőa szélsőséges fertőzési esetekért, ám van egy kategória, ami kimagaslik mind közül. Egyértelmű bizonyítékokat találtak arra, hogy az antipszichotikus szerek (pszichotikus állapotokra, pl. skizofréniára felírt pszichiátriaiszerek) teszik a legveszélyesebbé a koronavírus tüneteit.
Lehull a lepel a veszélyes hatóanyagokról
A kutatás szerzői azokat a skóciai lakosokat tekintették súlyos COVID-19 eseteknek, akik, miután az intenzív osztályokra helyezték őket, 28 napon belül pozitív tesztértéket mutattak, illetve a fertőzés következtében elhaláloztak. Így összesen 4272 COVID-19 fertőzött személy szolgált a vizsgálat alanyául. Az alanyokat egyenként maximum tíz másik hasonló nemű és korú személlyel hasonlították össze (kontroll csoport), vizsgálva az összefüggéseket az elmúlt 240 napban felírt nem szív- és érrendszeri gyógyszerek és a COVID-19 fertőzések között.
Jelentős kockázati tényezőként többek közöttegyes antihisztaminokat (allergiagyógyszer), antidepresszánsokat, görcsoldó és szédülés elleni szereket, illetve Parkinson-kór és epilepszia elleni szereket találtak. Azonban egyértelműen az antipszichotikumokat hozták összefüggésbe legmagasabb arányban a súlyos COVID-19 esetekkel: az érintett betegek 4,6-szeres eséllyel kerültek intenzív osztályra, illetve haláloztak el a fertőzés következtében.
A "skizofrének" életük végéig szedik
Magyarországon csak a júniusi hónapban 1,3 milliárd forint értékű antipszichotikumot váltottak ki – melyet szinte teljes egészében a társadalombiztosító fedezett –, ami hozzávetőleg százezer ember napi adagját fedheti le (a NEAK adatai szerint). Ez a mutató hellyel-közzel egybevág azzal a becsléssel, miszerint a skizofrénia a lakosság mintegy 1%-át érinti.
Az igazán aggasztó probléma pedig pontosan innen ered: mivel a "skizofréniának" nevezett jelenség pontos okait a pszichiátriának a mai napig nem sikerült tudományosan igazolnia, így hatékony kezelés sem létezik rá. Az antipszichotikumok – vagy más néven neuroleptikumok – nemes egyszerűséggel lebénítják az idegrendszert, így az elmezavarra jellemző tünetek is enyhülnek. A tünetek okait tehát nem kezelik, nem gyógyítják meg, ezért aki ezt a pszichiátriai diagnózist viseli magán, jellemzően egész életében szedni kényszerül a tablettákat.
Bár sajnálatos módon ez mára már társadalmilag elfogadottá vált, mégsem nevezhető kevésbé embertelen eljárásnak, mint ha egy törött lábszárcsontot szakszerű ellátás helyett mindössze fájdalomcsillapítókkal próbálnánk „kezelni". A számok azonban nem hazudnak arról, hogy a gyógyszeripar számára melyik kifizetődőbb: egy végleges megoldás, vagy az életen át húzódó „szinten tartó kezelés".
Ma már tényszerű bizonyítékok igazolják, hogy a hosszú távú antipszichotikum-használat megrövidíti az élettartamot, és igen súlyos mellékhatásokat vált ki, többek között kimutathatóan zsugorítja az agyat. Dr. David Healy amerikai pszichiáter szerint ezek a szerek „a legkellemetlenebb élményeket képesek okozni, amiket egy ember átélhet."
Dacára annak, hogy az idősek vannak leginkább kitéve a súlyos COVID-19 fertőzésnek, mégis általános gyakorlat a gondozóotthonokban – sőt, a kórházi osztályokon is – az antipszichotikumokkal való „lecsendesítésük". Senki nem vitatná, hogy az erősenleszedált ellátottakkal lényegesen kevesebb gondja akad a személyzetnek. Ám amellett, hogy ezek a szerek határozottan növelik a korai elhalálozás kockázatát, most még a súlyos vírusfertőzés veszélyét is közel ötszörösére emelik.
Egy lépés előre, kettő hátra
Eddig soha nem látott erőfeszítéseket tettünk arra, hogy visszaszorítsuk a COVID-19-et Magyarországon, melynek hatását kivétel nélkül mindannyian érzékeltük valamilyen formában. Ennek a pénzügyi vonatkozásait aligha kell bárkinek is bemutatni, sokak szerint ezek a károk nem hasonlíthatóak semmilyen korábbi válsághoz. Mikor azonban azt látjuk, hogy megér a társadalombiztosítónak havi egymilliárd forintot olyan hatóanyagok támogatása, melyek nem gyógyítanak meg semmit, csak átmenetileg simítanak el helyzeteket, és emellett ötször fogékonyabbá teszik az embereket a fertőzésre...
Sosem volt még ennyire égető a helyzet a mentális egészségügyet illetően: álmegoldásaival szó szerint olajat önt arra a tűzre, melyet mindenki más teljes erővel oltani próbál. Nagyon is itt van már az ideje annak, hogy felülvizsgáljuk ezt a területet, és a tudatmódosító szerek végtelen áradata helyett tényleges gyógyító tevékenységet követeljünk meg tőlük.
A tanulmány innen érhető el: https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.07.23.20160747v1 (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány)
