Első, és lehet, hogy utolsó olimpiájára készül Szép Balázs, Terézváros sportolója. Az öttusázó nemcsak a párizsi részvételért küzd ezekben a hetekben, de komoly döntés előtt is áll: a játékok után alapjában véve változik meg a sportága, amelyből kiveszik a lovaglást – a kedvenc számát.
A huszonnégy éves sportolóval beszélgettünk kezdetekről, mélypontokról és tervekről is.
Egy lovardában figyeljük, hogyan készül ló és lovasa a gyakorlásra. Nézzük a gondos mozdulatokat, amelyek szertartásszerűen megtisztítják az állatot. Aztán az ügetést a szabadban, a méltóságteljes köröket a fedett csarnokban. A harmóniát, ami a sportoló és az általa alig ismert ló között megvan. Szép Balázs öttusázó és Chaco Chinchin – bokros természete miatt becenevén Kani – rója a köröket, veszi az akadályokat. Balázs még csak másodszor ül Kanin, ami nem véletlen. Az öttusázók a versenyeken nem saját lovakkal vesznek részt, hanem ott sorsolnak nekik társakat, így az edzéseken sem állandó partnerrel készülnek. A Terézváros magazin megszokott működéséhez képest szokatlan módon Gyömrő határában, egy nyugodt lovardában töltünk el egy délelőtti órát. Szándékosan itt ismerkedünk a kerület 2023-as sportolójával és nem mondjuk egy divatos kerületi kávézóban.
Korán kezdte
„Nagyon szeretem a lovakat, a lovaglást és a lovardát is. Mondhatni, hogy ez a kedvenc számom az öt közül, és jól is megy. Előfordult az is, hogy egy-egy nyári pihenő alatt – amikor néhány hétig nincsenek edzéseink – minden nap kijártam Gyömrőre, és az egész napot kint töltöttem. Nekem nagy szívfájdalmam, ami az öttusával történik.”
Mert hogy hónapokon belül nagyon megváltozik a sportág, amelynek a történetét nagyban alakították a magyarok – Balázs sztoriját azonban az elmúlt tizenkilenc évben még a „hagyományos” öttusa írta. „Hiperaktív voltam, sokat mozogtam, pörögtem ezerrel. Édesanyám egyik barátnőjének a fia öttusázott, ők mondták, ez jól le tud kötni egy gyereket” – így kezdődött a kapcsolata hatévesen a sportággal. Az első edzéseken még csak úszott és futott. Mivel Balázs a Szív utcában nőtt fel, ezért a Budapesti Honvédot választotta, a klub Tüzér utcai sporttelepe van Terézvároshoz a legközelebb. „Ilyen fiatalon akkoriban még nem öttusáztak, a tíz-tizenkét évesekkel edzettem. De az edzőnek tetszett, amit csináltam és marasztalt. Eleinte még versenyezni sem tudtam, mert nem volt ilyen fiatal korosztály.”
A sportág jelenlegi formájában úszásból, vívásból, a futást és a lövészetet ötvöző kombinált számból, valamint lovaglásból áll. A gyerekeknek fokozatosan, lépcsőzetesen építik fel az öttusát: a fizikai számok (úszás, futás) után ismerkednek meg a lövészettel (ezt ma már lézeres fegyverekkel űzik), majd a vívással, és legvégül, juniorként, tizennyolc évesen a lovaglással. Nagyon sok lemondással járó, sokféle képességet, egymástól teljesen eltérő sportágakat magában foglaló műfaj az öttusa, és ez Balázs életét is meghatározta.
Erőltetett menet
„Általános iskolás a kerületben, a Két tannyelvűben voltam, a gimnáziumba már nem tudtam bejárni minden nap, egyéni tanrenddel tanultam a rengeteg edzés miatt. Bementem egyszer-egyszer felelni, dolgozatokat írni, de nem tudtam igazán a közösség részévé válni. A gimi eleinte nem volt partner az intenzív sportolásban. Aztán amikor látták, hogy nem hobbista vagyok, és jöttek az eredmények, támogatóvá váltak. Gyerekként, fiatalként áldozatokat kellett hoznom, és talán kevesebb barátom lett a sport miatt – de úgy vagyok vele, hogy valamit valamiért.”
Tizennégy-tizenöt évesen vett először részt nemzetközi versenyeken, és rögtön jöttek is az első sikerek. „A harmadik nemzetközi megmérettetésem a korosztályos Európa-bajnokság volt 2015 nyarán, ahol mind a három megszerezhető aranyérmet – egyéniben, csapatban és váltóban – megnyertem.” Ez nagy lökést adott Balázsnak, a következő, ifjúsági korosztályban (ami tizennyolc éves korig tart) Eb-n és világbajnokságon is egy-egy negyedik helyezés volt a legjobb eredménye. Juniorként (tizennyolc éves kora után) azonban hullámvölgybe került, azt mondja, „fejben” nem állt össze a versenyzése. Ezt a korszakot azonban megint egy jó eredmény zárta le: nyolcadik lett a 2018-as junior öttusa-világbajnokságon Székesfehérváron, hazai pályán, a családja, a barátai előtt.
Az öttusaversenyek nemcsak komplexek az eltérő jellegű számok miatt, hanem a jelenlegi lebonyolításban hatalmas erőfeszítést is igényelnek. Évtizedekig négy nap alatt teljesítették a sportolók az öt számot a világversenyeken, és mindegyikben csak egyszer kellett rajthoz állni. Most is négynapos egy öttusaviadal, csak épp selejtezőn, elődöntőn és döntőn is részt vesznek az élversenyzők. Egyszer lovagolnak, de a fizikai tusákban – úszás, kombinált szám – háromszor is teljesíteniük kell a döntőbe jutóknak. Balázs ebből a „menüből” kifejezetten szereti az úszást és a futást is, a lovaglás mellett a kombinált számot tartja az erősségének.
Hullámhegyek, hullámvölgyek
Első felnőtt megmérettetése – 2019 januárjában a budapesti fedett pályás nemzetközi verseny – is nagy sikert hozott: harmadik lett egyéniben, ami azt jelentette, hogy elindulhat a sportágában nagyon fontosnak számító Világkupa-sorozatban. „Los Angelesben állhattam rajhoz, és ott is harmadik lettem. Ez nagy dolognak számított, de terhet is jelentett a folytatásban, talán túl magasra tettem a lécet. A következő három-négy évben csak szenvedtem, nem jöttek az eredmények. Az is felmerült bennem, hogy abbahagyom az öttusát és inkább a »civil« életet, a tanulást választom. De szerencsére kitartottam.”
Ahogy a történetéből kiderül, sikerek és hullámvölgyek, kitartó gyakorlás és mélypontok egyaránt kijutottak Balázsnak. Amikor arról kérdezzük, hogy lendült át a nehéz időszakokon, gondolkodás nélkül említ két embert, akikre mindig számíthatott. „Egyedüli gyerek vagyok, és miután a szüleim elváltak, az édesanyámmal éltem. Szoros a kapcsolatunk, nagyon sok mindenben segített nekem az évek során. Az ő támogatásának köszönhetem, hogy végigmentem ezen az úton. Amikor hullámvölgybe kerültem, ő emlékeztetett rá, milyen lelkes, elhivatott voltam, amikor gyerekként öttusázni kezdtem. Ő emlékeztetett az eredményeimre is, és biztatott, hogy küzdjek – abbahagyni mindenki tud dolgokat, de mutassam meg, hogy fel tudok állni, ennél több vagyok. Nagyon sokat köszönhetek ezen a téren a lovas edzőmnek, Gyurinak is, mert a Honvédban már kicsit lemondtak rólam. Ő mindig mellettem volt.”
Czink Györgyről, az edzésnek helyet adó Tövesmajor Lovarda tulajdonosáról van szó. Őt az ország legjobb edzői között tartják számon, és jelentős szerepet játszott az ausztrál öttusázó, Chloe Esposito 2016-os riói aranyában is, aki itt, Gyömrőn készült fel az olimpiára. Balázs életében is fontos szerepet játszik, de nem csak a heti két gyakorlás miatt. „Nagyon jó a kapcsolatom vele, nem csupán sportolóként, hanem emberileg is. Tizenegy-tizenkét éve kerültem hozzá, épp akkoriban váltak el a szüleim. Az évek alatt Gyuri egy kicsit ilyen pótapuka, vagy mondhatni fogadott báty lett a számomra.”
Búcsú a lovaktól
A felnőttkarrierjét hátráltató hullámvölgyön végül átlendült, többször is klubot váltott. 2021 őszétől készül Újpesten, és azóta megtörtént az igazi áttörés. 2022-ben nemcsak válogatott lett, hanem négy év után bronzérmet szerzett egy Világkupa-versenyen Kairóban, és kiharcolta, hogy a magyar csapat tagja legyen az az évi világbajnokságon és az Európa-bajnokságon. „A vébén harmadik lettem, az Eb-n, amit Fehérváron rendeztek, pedig második. 2022 volt a pályafutásom legjobb éve, ezt nehéz lesz überelni.”
A tavalyi szezonja, mint mondja, visszafogottabbra sikerült, 2024 pedig már az olimpia jegyében telik: a részvételt a világranglista alapján lehet kivívni, amit a Világkupa-versenyeken, illetve a júniusi világbajnokságon elért eredmények alapján állítanak össze. Öttusában harminchatan vehetnek részt az olimpián a férfiak versenyében, országonként pedig legfeljebb ketten juthatnak ki. Egy magyar résztvevő már van, így Balázs a másik kiadó helyért harcol. „Van esélyem, izgalmas év lesz. Egy olimpia nagyon más verseny, amire igencsak nehéz felkészülni, mert teljesen más világ. Valakit motivál ez, erőt ad neki, másnak pedig terhet jelent. Bízom benne, hogy én az utóbbi típusba tartozom. Mindig is nagy álmom volt kijutni rá.”
Az idei év mindenképp vízválasztó lesz, az öttusa ugyanis hatalmas változás előtt áll: kiveszik a számok közül a lovaglást és a kereskedelmi tévékben látható Exathlonhoz hasonló akadályversennyel cserélik fel azt. Évek, évtizedek óta napirenden volt a sportág „megreformálása”, a végső lökést a 2021-es olimpia botránya adta meg. A tokiói játékokon az addig toronymagasan vezető német öttusázónő alatt megmakacsolta magát a ló, az edzője pedig megütötte az állatot. A jelenetsor utáni felháborodás vezetett az lovaglás megszüntetéséhez. Balázs azok közé tartozik, akik egyáltalán nem örülnek annak, hogy Párizs után nem ülhet lóra versenyen. Olyannyira nem lelkes, hogy élete egyik legnehezebb döntése előtt áll.
„Ez az életem, a munkám, a hobbim”
„Kíváncsi vagyok, mi lesz a sportág jövője, és arra is, mi lesz az enyém. Nekem annyira nem tetszik az új szám, az akadályfutás, hogy még ki sem próbáltam. Pedig a klubnál már felépítették a pályát, hogy lehessen gyakorolni. Nem tudom elképzelni, milyen lenne az, hogy nem lovagolni jövök, hanem ezt az akadálypályát gyakorolom. Teljesen irreálisnak tűnik: ahogy nem tudnám elképzelni, hogy gördeszkázzak vagy balettozzak, úgy ez sem én vagyok. Rövid az élet ahhoz, hogy olyat csináljak, amit nem szeretek. Egyelőre nem teszek olyan kijelentést, hogy biztosan abbahagyom az öttusát – de nem is tervezem a folytatást. Nyilván sok minden függ az olimpiától, hogy sikerül-e kijutnom. Ha nem, megfontolom, hogy ér-e nekem annyit ez az álom, hogy ilyen formában is űzzem ezt a sportágat” – osztja meg velünk a dilemmát, de arra az esetre is van már van konkrét terve, ha abbahagyná az élsportot.
„Szerettem volna már korábban is diplomát szerezni. Most érett meg a helyzet a tanulásra, emberi erőforrások szakra jelentkeztem. Nagyon szeretem az autókat, a BMW-ket különösen, valami ezzel kapcsolatos munkát tudnék elképzelni. A másik oldalon persze ott van az is, hogy tizenkilenc éve sportolok, ez az életem, a munkám, a hobbim. És ott vannak az edzőtársaim, az edzőim, egy váltással velük is megszűnne a napi kapcsolatom. Egyre jobban közeledik a döntés időpontja, a sportolótársaim már Facebook-, Insta-posztokban »búcsúzkodnak« a lovaglástól – miközben nekem még az olimpiai kijutásra kell koncentrálnom.”
