Napra pontosan nyolcvan évvel azután, hogy a nácik elhurcolták a Vörösmarty utcából, emléktáblát és botlatókövet avattak Jane Haining tiszteletére. A skót misszionáriusnőnek az volt a “bűne”, hogy nem hagyta magukra a gondjaira bízott zsidó lányokat.
Járókelők is felkapták a fejüket arra, ahogy április 25. délutánján skót dudaszó hasított bele Vörösmarty utca csendjébe, az általános iskolának és a skót Misszió gyülekezetének egyaránt helyet adó épület előtt. Kitartóan, szomorúan, méltósággal szólt a hangszer Kéri György kezében – pont olyan érzést keltve, mint annak a nőnek a története, akinek a tiszteletére összegyűltünk. És a járda nem bizonyult elegendőnek, annyian voltak, hogy az úttestre szorultunk és autók csak lassan tudtak elhaladni mellettük. Jane Haininget éppen nyolcvan éve, 1944. április 25-én innen hurcolta el a Gestapo. A Vörösmarty utcai bentlakásos lány intézmény vezetője 1944 júliusában Auschwitzban vesztette életét.
Mostantól erre, illetve a skót misszionáriusnő helytállására, életére emlékeztet tábla, illetve botlatókő az épület falán és a járdán, mindkettő a terézvárosi önkormányzat támogatásával jött létre. Az avatással egybekötött megemlékezésen Temesvári Szilvia alpolgármester idézte fel Jane Haining történetét, aki 1932 óta vezette az itteni internátust. A háború kitörése után kétszer is hazarendelte egyháza, ő azonban nem volt hajlandó elhagyni Budapestet és a rá bízottakat. “>>Gyerekek, ne sírjatok, ebédre itthon vagyok<<, mondta Jane Haining, amikor a Gestapo letartóztatta, de már nem tért vissza sohasem. Az volt a >>bűne<<, hogy elsírta magát, amikor a szeme láttára zsidókat vittek el és hogy brit hadifoglyokat látogatott. Jane Haining azonban nemcsak áldozat volt, hanem hős is, aki az életét áldozta a rá bízottakért” – mondta az alpolgármester.
Bár a Skót Misszió iskolája már nem működik (belőle lett az államosítás után a Vörösmarty Mihály Általános Iskola), a közösség, amely az intézményt és Jane Haining szellemi örökségét is magáénak mondhatja, ma is virágzik. A gyülekezet lelkésze, Aaron Stevens nemcsak a skót misszionáriusnőről emlékezett meg, hanem az iskolát 1910-es indulásától 1944-es haláláig vezető Prém Margitról is, akinek a neve szintén szerepel a most leleplezett táblán. Mint mondta, Prém Margit és Miss Haining munkája együtt tette nagyszerűvé az intézményt, ahol keresztény és zsidó lányok együtt tanultak és laktak. Aaron Stevens hangsúlyozta, hogy az alkalom, a megemlékezés ilyen formája Bánóczi Lídiának köszönhető, aki kezdeményezője és szervezője volt az emléktáblának és botlatókőnek. A zsidó közösség nevében Keszler Gábor, az orthodox hitközség elnöke beszélt. Azt mondta, hogy a mai társadalom inspirációt nyerhet Jane Haining életéből, mert példát mutat, hogy a sötétség fénnyel, a gyűlölet szeretettel legyőzhető.
A kis ünnepség megható részlete volt, hogy jelen volt a Skót Misszió egykori iskolájának három volt tanulója is. Egyikük, a 90 éves JuSándorné Szőri Borbála a bentlakásos internátus lakója volt, így talán ő az utolsó ma élő ember, aki találkozott Jane Haininggel.
