Sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy idős, többségükben demenciával küzdő személyek eltűnnek otthonról, nyom nélkül elkóborolnak és esetenként csak napokkal később sikerül rájuk találni (szeptemberben Újpestről tűnt el egy 87 éves férfi, aki a város másik felében, Dél-Pesten bukkant fel). Barabás Tibor szociális szakemberrel, az újpesti jelzőrendszeres házi segítségnyújtás program vezetőjével beszélgettünk arról, mit tehetünk a hasonló esetek megelőzése érdekében, illetve akkor, ha elkóborolt, láthatóan zavart idős személlyel találkozunk.
A hasonló incidensek valószínűleg a társadalom elöregedése miatt fordulnak elő ennyire gyakran napjainkban − állítja a szociális szakember, aki hozzáteszi, a demenciával élők száma egyre nő az idősek körében. A demencia mellett más problémák is állhatnak a háttérben, lehetséges, hogy gyógyszer mellékhatása miatt vagy éppen a be nem szedett gyógyszerek hiányának következtében lép fel zavarodottság, memóriagondok, szédülés az időseknél, de akár az elégtelen folyadékfogyasztás is okozhat hasonló tüneteket.
Az orvostudomány jelenlegi állása szerint az időskori demencia − melyet számos betegség okozhat, de elsősorban az agyban történő elváltozások miatt lép fel − visszafordíthatatlan folyamat, megfelelő intézkedésekkel azonban lassítható. Fontos, hogy a hozzátartozók már a korai stádiumban felismerjék a demencia jeleit (emlékezetvesztés, koordinációromlás, zavarodottság) és megtegyék a szükséges lépéseket. A súlyosabb tünetek megelőzhetők például, ha az érintett személyt integrálják különböző idősekkel foglalkozó intézményekbe, nyugdíjasklubokba, ahol hasznosan tölthetik el a szabadidejüket, hobbikkal foglalkozhatnak és társaságba járhatnak. Újpesten három idősklub is működik (Bársonyszív, Őszkacsintó, Sárga Rózsa) és idősek átmeneti gondozására is lehetőség van az Őszi Fény Integrált Gondozási Központban.
Abban az esetben, ha egy idős hozzátartozónk már a demencia súlyosabb tüneteivel küzd, fontos, hogy folyamatosan odafigyeljünk rá, rendszeresen meglátogassuk, ellenőrizzük az állapotát. Nem csak a rokonok, a lakóközösség is sokat tehet egy-egy érintett idős emberért, például figyelnek rá, hogy felhúzza a redőnyt, elhagyja-e az otthonát, átcsöngetnek és érdeklődnek a hogyléte felől. Szóljunk a szomszédoknak, hogy szerettünk elkóborolhat és adjuk meg a telefonszámunkat is erre az esetre. A modern technológiát is érdemes lehet bevetni: WIFI-hálózatokat használó webkamerák segítségével a távolból is láthatjuk idős szeretteinket. Egyes kamerák mozgásérzékelővel vannak ellátva, tehát, például hozzátartozói egyből láthatják, ha az érintett személy az előszobában ténykedik, készülődik valahova.
Érdemes a demenciával küzdő személyt olyan karkötővel ellátni, amit nem tud magáról levenni, és tartalmaz egy vészhelyzet esetén elérhető telefonszámot, de más, nevet és telefonszámot tartalmazó ruhadarab is hasznos lehet. A kortárs digitális technológia vívmányai, a különböző gondosórák is jó megoldást kínálnak: Ezek az eszközök gyakran GPS-helymeghatározásra is képesek. Újpesten 16 éve működik az Önkormányzat Szociális Intézmény égisze alatt a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás program, melyben hasonló készüléket igényelhetnek az idősek. A készülék segítségével a gondozó szakemberek azonnal értesítést kapnak, ha az idős személyt baleset érte vagy más probléma miatt szükséges a segítségnyújtás. Szintén hasznos az állami gondosóra program: az itt regisztrált idősek esetében a készülék 112 központi diszpécser irodáját értesíti probléma esetén.
A modernebb gondosórákban már elesés érzékelő is található, amely azonnal leadja a jelzést, ha a tulajdonos megbotlik, elesik. Az ún. „geokerítés” pedig azonnal értesítést küld a diszpécsernek, amennyiben az érintett idős személy elhagyja tartózkodási helyének 50 méteres körzetét, sőt, akár mobilalkalmazás segítségével is képes értesítést küldeni a hozzátartozóknak, a GPS-koordináták alapján pedig beazonosítható, hol tartózkodik éppen a készülék viselője.
Abban az esetben, ha szerettünk elkóborolt és be kell vonni a rendőrséget, sokat segít, ha kéznél van egy friss fotó az illetőről. Először mindenképpen az eltűnés egy-másfél kilométeres körzetében keressük az eltűnt személyt, fésüljük át a busz- és villamosmegállókat, a magasabb erkélyeket, illetve az erdős, fás területeket, vízpartokat, bokrokat, más veszélyes helyeket. A keresett személy lakásához közeli utak környéke is fontos lehet, hiszen lehetséges, hogy a demens idős személy ezeken az útvonalakon indult el.
Mit tehetünk abban az esetben, ha elkóborolt, láthatóan zavart, memóriagondokkal küzdő idős személybe botlunk az utcán? A legelső teendő természetesen, hogy megszólítjuk az illetőt, megkérdezzük tőle a nevét, illetve kiderítjük, fellelhető-e hozzátartozó. Az elkóborolt idősek ritkán viszik magukkal az irataikat, de azért, biztos, ami biztos, érdemes megnézni, az illető kabátzsebében lapul-e igazolvány, esetleg nála van-e megszokott kis neszesszere, ridikülje. Szerencsés esetben az említett praktikák (karkötő, gondosóra, satöbbi) segítségével azonosítható a személyazonosságuk és felvehető a kapcsolat a hozzátartozóikkal.
A modernebb gondosórákban már elesés érzékelő is található, amely azonnal leadja a jelzést, ha a tulajdonos megbotlik, elesik. Az ún. „geokerítés” pedig azonnal értesítést küld a diszpécsernek, amennyiben az érintett idős személy elhagyja tartózkodási helyének 50 méteres körzetét, sőt, akár mobilalkalmazás segítségével is képes értesítést küldeni a hozzátartozóknak, a GPS-koordináták alapján pedig beazonosítható, hol tartózkodik éppen a készülék viselője.
Abban az esetben, ha szerettünk elkóborolt és be kell vonni a rendőrséget, sokat segít, ha kéznél van egy friss fotó az illetőről. Először mindenképpen az eltűnés egy-másfél kilométeres körzetében keressük az eltűnt személyt, fésüljük át a busz- és villamosmegállókat, a magasabb erkélyeket, illetve az erdős, fás területeket, vízpartokat, bokrokat, más veszélyes helyeket. A keresett személy lakásához közeli utak környéke is fontos lehet, hiszen lehetséges, hogy a demens idős személy ezeken az útvonalakon indult el.
Mit tehetünk abban az esetben, ha elkóborolt, láthatóan zavart, memóriagondokkal küzdő idős személybe botlunk az utcán? A legelső teendő természetesen, hogy megszólítjuk az illetőt, megkérdezzük tőle a nevét, illetve kiderítjük, fellelhető-e hozzátartozó. Az elkóborolt idősek ritkán viszik magukkal az irataikat, de azért, biztos, ami biztos, érdemes megnézni, az illető kabátzsebében lapul-e igazolvány, esetleg nála van-e megszokott kis neszesszere, ridikülje. Szerencsés esetben az említett praktikák (karkötő, gondosóra, satöbbi) segítségével azonosítható a személyazonosságuk és felvehető a kapcsolat a hozzátartozóikkal.
Abban az esetben, ha mégsem sikerülne az azonosítás, illetve ha az idős személy valamilyen egészségügyi gonddal küzd, érdemes a 112-őt tárcsázni, ahol a rendőrség vagy a mentők segítségét kérhetjük és biztosíthatjuk, hogy az illető a megfelelő ellátásban részesüljön. Ez különösen fontos télen, amikor a kihűlés veszélye is fenyegetheti az elkószált időseket.
A közösségi média nagy segítséget jelenthet az eltűnt idősek megtalálásában, a Facebookon és más online felületeken ugyanis nagyon gyorsan és széles körben terjednek az információk és gyakran már azelőtt elindul az elkóborolt személy utáni (civil) kutatás, hogy a rendőrség hivatalosan elindítaná a keresést − magyarázza Barabás Tibor. A közösségi összefogás, odafigyelés minden esetben nagyon fontos, legyen szó családról, lakóközösségről, vagy akár csak a járókelők segítségnyújtásáról. Ha egy össze-vissza kószáló, zavart, megváltozott tudatállapotban lévő személlyel találkozunk az utcán, menjünk oda hozzá és segítsünk neki, ne álljunk tovább azzal, hogy „majd más segít”.
RD
