Szent misével és koszorúzással emlékeztünk meg a 78 évvel ezelőtti szomorú eseményekről. Ahogyan minden évben felelevenítjük Békásmegyer ártatlan német ajkú közösségének tragédiáját, az 1946.
február 28-án és március 5-én történteket, amikor egyetlen batyuval, marhavagonokba parancsolva kellett elhagyniuk hazájukat.
Békásmegyer, német nevén Krottendorf történetét onnantól érdemes felelevenítenünk, amikor a XVIII. századtól kezdődően több hullámban népesítettek be a Dél-Németföldről ideérkező telepes családok. Az elsősorban mezőgazdasággal és szőlőműveléssel foglalkozó szorgalmas, gyökereikhez, nyelvükhöz, kultúrájukhoz erősen kötődő békásmegyeri svábok évszázadokon át békében éltek a környező falvak, városok népével.
A kollektív bűnösség vádja
A II. Világháború borzalmai azonban ezt a vidéket sem kerülték el. A szovjet haderők Békásmegyert német lakosú helységnek tekintették, így is bántak az itt élőkkel. A férfiak többségét elhurcolták, a nőket bántalmazták, a megmaradt ingatlanokat kifosztották.
És a háború végével számukra nem értek véget a megpróbáltatások: a Magyarországon élő németséget kollektív bűnösnek kiáltotta ki a II. Világháború veszteségei, az átélt szenvedések miatt a szovjet mintára alakuló új államhatalom. Az akkori magyar kormány szigorú rendeleteket hozott ellenük, majd megkezdődtek a kitelepítések.
Békásmegyer teljes lakosságának 92 százalékát veszítettük el
1946-ban a békásmegyeri svábokat két szakaszban Németországba hurcolták. Február 28-án és március 5-én honfitársainknak egyik napról a másikra kellett megválniuk addigi hazájuktól, otthonuktól, földjüktől, munkájuktól, csupán egy harminckilós batyut vihettek magukkal.
Horváth Péter történész közlése szerint Békásmegyer teljes lakosságának 92 százalékát: 575 családot, azaz 2449 főt egyszerűen marhavagonokba parancsoltak és zártak. Hátrahagyott házaikat, ingatlanjaikat a hozzájuk tartozó földekkel együtt az ország különböző részeiről érkezett családok foglalták el.
Főhajtás az ártatlan áldozatok emléke előtt
Azonban minden viszontagság ellenére közösségünk német ajkú tagjai ma, a XXI. században is őrzik és ápolják hagyományaikat, mindannyiunk kultúráját gazdagítva ezzel. És évről évre közösen idézzük fel a kitelepített ártatlan, civil német ajkú honfitársaink tragédiáját, hogy emléküket elevenen megőrizhessük.
Ebben az évben a Szent József Plébániatemplomban szent misével és a templom kertjének emléktáblájánál koszorúzással hajtottunk fejet az ártatlan áldozatok emléke előtt.
