A Kertvárosi Helytörténeti Füzetek 41. számában dr. Goldberger Tamás, aki több mint két évtizede kerületünkben élő belgyógyász orvos, a XVI. kerület és elődtelepülései zsidó polgárságának történetét írta meg.

A Nagyfuvaros utcai zsinagóga és a budapesti zsidó hitközség aktív tagjaként kezdett érdeklődni az ezen a területen valaha élt zsidó polgárok után. Alább az ő szavait idézzük a könyv megírása előzményeiről, a munka folyamán megélt gondolatairól.

1995 májusában költöztünk Rákosszentmihályra, kis családunknak kerestünk jó levegővel és közlekedéssel megfizethető otthont. Kisfiam már itt született. A feleségem a belvárosban dolgozik, én Csepelen. A gyerekek itt nőttek fel, de zsidó óvodába, iskolába Zuglóba jártak. Eleinte a kerülettel nem nagyon ismerkedtem, csak a szomszédokkal, de később a kislányom egy kerületi angol tanárhoz járt, a fiam az Ikarusban focizott, lassan kezdtem megismerni a környéket. Megszerettük ezt a helyet. 

Egy idő után hiányoltam, hogy itt nincsen semmiféle zsidó emlék, létezik-e, hogy itt a belvárostól egy ugrásra nem is éltek zsidók? de olyan nagyon nem kutattam. Mígnem egyszer az egyik helyi újságban olvastam, hogy valaki érdeklődik az egykori József utcai zsidó emlékmű után. Később a HVG írt arról, hogy egy rákosszentmihályi zsidó család két gyermeke megmenekült Auschwitzból, ezután próbáltam egy kicsit jobban keresgélni. Megtaláltam a megmenekült gyerekek közül az egyik nyomát, de addigra elhunyt.

Ettől kezdve kezdtem figyelmesebben olvasni a kerü- leti újságot, felfedeztem, hogy vannak, akik a helytörténettel foglalkoznak. Hol a könyvtárban, hol az önkormányzatban megvettem egy-egy könyvet, olvasgattam, és nekem kapásból feltűntek azok a dolgok, amik a zsidóságra utaltak,- így rájöttem, mégiscsak laktak itt zsidók. Ekkor kezdtem érdeklődni jobban és elsőre rögtön tévútra jutottam, mert a Havashalom utcában, közvetlenül mögöttünk van egy nagyon szép sarki ház, amiről azt hittem, a régi sashalmi zsinagóga. (Az interneten találtam róla képet) Kezdtem összehasonlítani, de csak nem egyezett.

Egyszer a gyerekekkel arra sétáltunk, kijött egy idős úr, aki azt mondta, hogy neki még az ükapja is itt lakott. Akkor rájöttem, hogy ez nem a zsinagó- ga. Keresgéltem, följebb-följebb mentem, nem voltak korabeli térképeim. Végtére mégis megtaláltam. Ma hétlakásos társasház van benne. Nagy bátran becsöngettem, az ott lakók nem tudták, hogy az egykori zsinagó- gában élnek. Ezek után bátrabban kezdtem vásárolgatni a helytörténeti füzeteket, kezdett valamiféle történet összeállni, de még mindig nem értettem sok mindent. Mígnem ideköltözött az egyik unokabátyám is a kerületbe. Az ő felesége imád sétálni, szereti az erdőt, a zöld természetet és azt mondta, hogy talált egy zsidó temetőt. Egy vasárnap elmentem, megkerestem, elámultam, mintha egy évszázados erdő ránőtt volna egy csomó sírra. Valahogy úgy tűnt, hogy pont a zsidó temetőrész a legrendezettebb, körülötte tisztás van. Az interneten találtam meg, hogy a budai fiatal rabbi szervezett oda temetőtisztítást.

Felkerestem a helytörténeti gyűjteményt, mert több helytörténeti könyvet szándékoztam vásárolni, és amikor beléptem, rögtön megláttam Ládi Sándor üveges mester cégtábláját a falon. Rajta a felirat: szombaton zárva. Ez a felirat általában azt az iparost jelzi, aki tartja a szombatot. Ezután felkutattam a Jad Vasemnek (Jeruzsálemi Holokauszt Múzeum és Dokumentációs Központ) az ide vonatkozó adatait. Egyszer voltunk Izraelben, akkor kiderült, hogy a környékünk egykori településeiről van egy héber nyelvű adathalmaz, de nincs lefordítva. Én pedig héberül nem igazán értek, csak az imádkozás szintjén tudok olvasni. Mi Beregszászban úgy nőttünk fel a húgommal, hogy otthon magyar nyelven beszélő zsidók vagyunk. Az óvodában, iskolában, egyetemen, később a munkahelyen pedig oroszul beszéltünk. De mivelhogy a szovjet-Ukrajnában éltünk, beszéljük az ukrán nyelvet is. Viszont ha jött a hétvége, jött a péntek, szombat, a hagyományos ünnepek, akkor nem csak zsidók voltunk, de úgy is éltünk. A szüleink ezt látták a saját szüleiktől, mi is ezt láttuk és így adjuk tovább gyermekeinknek. Beregszász, ahol életem első harmincnégy évét éltem, a legmagyarabb település volt a Szovjetunióban. A szüleim idején a túlnyomó többség magyarul beszélt, magyarul gondolkodott, magyarul álmodott. Az ott élő zsidók többsége is.

Visszatérve a könyvre, azért is érdekelt a téma, mert hiányosnak éreztem ezt a nagyon szép emlé- kezet-kultúrát, amit itt tapasztalok a kerületben. Ha nem olvastam volna el a Kertvárosi Helytörténeti Füzetek negyven kötetét, az információim túlnyomó többsége hiányozna. Lényegében az alapot ezekből a könyvekből kaptam. Fantasztikusan nagy érték ez a kiadvány-sorozat, én nem is tudom, a kerület lakossága tud-e arról, hogy mivel rendelkezik? Más kerületekben is van helytörté- neti gondolkodás, de ilyen mélységű, ennyire szervezett kutatást és publikálást máshol nem találtam.

Egy közösséget kell, hogy valami összetartson. A családot – ami már közösség – is az elődök emlékezete tart valamilyen szinten össze, és nekem az a véleményem, hogy aki nem ismeri a múltat, az nem tud megfelelően gyermeket nevelni, hiszen nem ismertetheti meg a jót, a roszszat, a hibákat, az örömöket, a bánatot. Ez egy specifikus hely: négy-öt különálló község alkot egy egészet, ezek múltjának mind jobb ismerete jobban össze tudja tartani ezt a nagyobb közösséget is. Nem vitatom azt a centralizáló elvet, amely a Nagy-Budapest létrejöttével járt, aki itt él, mind egyformán budapesti, ennek élvezi előnyeit és hátrányait is. De ebből kimarad a helyi települések, közösségek múltja és hagyománya, ami végül is létrehozta valamikor ezeket a településeket. Azért, hogy az ember jól érezze magát, hogy igazán otthona legyen az a hely, ahol él, meg kell ismertetni gyermekeivel és unokáival településük igaz krónikáját is. De ezt a nagy feladatot csak úgy tudjuk megvalósítani, ha mi szülők és nagyszülők is megismerjük szűkebb hazánk valódi históriáját. Amenynyiben nem ismerjük a múltat, meg tudjuk ismételni az elődeink hibáit.

Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály és Sashalom egykor itt élt zsidó vallású polgárai semmiben nem voltak sem jobbak, sem rosszabbak értékteremtésben, hagyományőrzésben, család- és hazaszeretetben nem zsidó szomszédjaiknál. Békés együttélésüket a kölcsönös egymásra utaltság jellemezte, további fejlődésüket a vélt vagy valósnak hitt „magasabb érdekek” gátolták meg. Ez a tapasztalatom a könyv meg- írása után.

A felkutatott és megtalált, megírt és most közreadott történetekhez egy hozzáértő szakember még bőven hozzá tudna tenni, amennyiben elolvasná, megértené és tudja, hol és mit kell megkeresni még.

A könyv megvásárolható a XVI. kerületi Helytörténeti Gyűjteménynél: Veres Péter út 157. (előzetes egyeztetés szükséges).
Tel: +36 1 401 0866, +36 30 484 5264
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Facebook oldal

 

A címlapról

Az EgészségAblak alkalmazással a betegek gyorsabban bejutnak a...
A kormányzat béremelési tervének legfontosabb előfeltétele, hogy a...
Egy téli autós kirándulás sok örömet tartogat, de a hideg időjárási...
A Kassai Műszaki Egyetem (TUKE), a Miskolci Egyetem (ME) és az...
Már több mint 24 millió forint gyűlt össze a Jónak lenni jó! idei...
Magyarországon hagyományosan november 15. a fordulónap, ekkortól...

Könyvajánló

Dr. Szántó Szilvia, a Budapesti Gazdasági Egyetem mentálhigiénés tanácsadója egy háromrészes regény után (Nárcisz-trilógia), idén elkészült a történethez tartozó terápiás könyvvel is, ami segít azoknak, akik a regény főszereplőjéhez hasonlóan átéltek érzelmi vagy más típusú bántalmazást.
„Az elmúlt 500 évben azok a nemzetek emelkedtek fel, amelyek a pénzt tőkévé alakították, feltaláltak és bevezettek új technológiákat, a társadalom széles rétegeinek adtak tudást, és teret adtak a tehetségek érvényesülésének” – többek között erre hívja fel a figyelmet legújabb kötetében Matolcsy György, majd hangsúlyozza: „A múlt sikerei azonban nem adnak pontos iránytűt, mert a történelem, benne a gazdaság törvényei döntő pontokon megváltoztak. Azokat érdemes követni, akik már a jövőből hozzák előre a működésüket, és már korunk gondolati forradalmára, ezen belül a fenntartható közgazdaság törvényeire építik működésüket.”
Megjelent a Pallas Athéné Könyvkiadó legújabb kiadványa.
A legnagyobb és legkomplexebb iparág az emberiség történetében.

Blogok, vélemények, olvasók írásai

Az adózás történelmileg az államhatalom fenntartásának egyik legfontosabb eszköze, ugyanakkor mindig is viták tárgya volt, hogy mi számít elfogadható mértékű adóterhelésnek.
Miért nem olcsóbb az autópálya matrica, ha nem kapunk teljes értékű szolgáltatást, mert hosszú kilométereken keresztül sebességkorlátozások, sávlezárások és azokból fakadó torlódások vannak?
A másnaposság kellemetlen tüneteit sajnos nem lehet azonnal teljesen megszüntetni, de néhány tipp segíthet enyhíteni a szenvedést és felgyorsítani a regenerálódást.

Civil szervezetek, alapítványok, egyesületek hírei

Úgy érzed, hogy sok probléma nyomja a vállad? Olyan nehézségekkel küzdesz, amit senki nem ért meg? Úgy gondolod, hogy egyedül vagy ezekkel a gondokkal?
Több mint 7 évtizeden át volt Kispest lakosa a jeles tanárember, Pataki Gyula.
A Milestone Intézet idén is tanulmányi ösztöndíjat hirdet különösen rászoruló és/vagy roma tehetségek számára.


A hajhullás a 30-50 közötti férfiak 30%-át érinti, efelett az arány 50%-ra nő. Nem lehet csupán néhány kenc segítségével háborút viselni. Legyőzéséhez bizony műtétre van szükség, már amennyiben nem tudunk beletörődni a hajhullásba. Nézzük, mi történik a műtét során. (x)

A magyar szív örökre befogadta és intézményesítette a vajazó kést, mint univerzális eszközt, azonban a ház körüli teendőkre azért vannak ma már jobb, használhatóbb alternatívák.