Václav Klaus, a Cseh Köztársaság volt államfője és miniszterelnöke kapta idén a Petőfi-díjat. Az ünnepélyes díjátadót a Terror Háza Múzeumban tartották.
Schmidt Mária köszöntőjében Václav Klaus-t a harminc évvel ezelőtti antikommunista forradalmak, a demokratikus átalakulás egyik meghatározó szereplőjének nevezte. „Ez a díj Václav Klaus-nak tehát múltbeli vitathatatlan, szívünknek oly kedves teljesítményét ismeri el. De nemcsak ezt. Mert Václav Klaus-nak erkölcsi és intellektuális jelenléte ma is fontos kapaszkodója térségünknek. Mert jelenünk fáradhatatlan alakítója ma is” – jelentette ki a Terror Háza Múzeum főigazgatója.
Úgy fogalmazott, Václav Klaus helyt állt, amikor térségünk visszaszerezte önrendelkezését, amikor a régió országai saját elhatározásukból végre visszatértek a független, szabad és demokratikus állami léthez, de – mint hangsúlyozta – „helyt áll ma is, amikor azok számára kell világossá tennünk miben is áll az önrendelkezésen alapuló független, szabad és demokratikus állami lét, akik vagy nem élték meg, vagy ami rosszabb, elfelejtették a birodalmi észjáráson alapuló diktatúrák élhetetlen, szabadsághiányos világát.”
„Elnök úr, ön nem csupán a harminc évvel ezelőtt visszaszerzett szabadság hőse, hanem jelenünk formálója és a jövő alkotója is” – intézte szavait a díjazotthoz Schmidt Mária, aki szerint az igazi politikus, a történelemformáló államférfi egyik legfontosabb tulajdonsága a higgadtság.
„Václav Klaus higgadt ember, és politikusként sem volt soha más. Belső iránytűje sosem hagyta cserben, mert olyan alapra építette életét, mely szilárd, akár a középkori katedrálisok. Ez az alap a szabadság. Mindent innen vezet le, politikai tetteinek és politikusi krédójának mindig ez volt az origója” – mondta Schmidt Mária. A főigazgató arról beszélt, meglehet, hogy Nyugat-Európa irányt vesztett politikusai Közép-Európában csak „problémás vezetőket” látnak, akik nem hajlandók némán átvenni a haladónak becézett mintákat, de nekünk ezek a „problémás vezetők” a szabadság megannyi hősével és mártírjával együtt az élni akarásunk és a bennünk rejtőző erő bizonyítékai.
Schmidt Mária kitért rá, Václav Klausban a hazáját higgadtan szerető, azt okosan kormányzó, azt méltóan képviselő államférfit tiszteljük. „Azt, aki egyaránt a helyén volt, amikor szónokként, amikor íróként, amikor nagyvonalú, elegáns politikusként, és amikor harcosként kellett a cseh nemzet, a közép-európai népek családja és az európai kultúra védelmére kelni és felvirágoztatásáért tenni.”
Mi, magyarok büszke nemzet vagyunk, okkal-joggal hisszük, hogy a mi honfitársaink szeretik legjobban a saját hazájukat. És mi, magyarok, örömmel hajtjuk meg a fejünket olyanok előtt, akik úgy szolgálják a saját nemzetüket, ahogyan mi szolgáljuk a sajátunkat. Mert hisszük, hogy csak az tisztel más nemzeteket, aki a magáét mindenekfelett tiszteli – jelentette ki Schmidt Mária, aki Václav Klaus-t olyan kiváló cseh hazafinak és európai államférfinek nevezte, aki – mint fogalmazott – „itthon van Magyarországon!”
Világi Oszkár, a Mol-csoport igazgatósági tagja elmondta: Václav Klaus nemcsak tanúja, de aktív résztvevője is volt a kelet-európai rendszerváltoztatásnak. Hangsúlyozta: Klaus-nak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy sikerült Csehszlovákiát a zsákutcás szocialista modelltől a piacgazdaság irányába terelni.
Világi Oszkár szerint Csehország korábbi elnöke és miniszterelnöke háromszorosan, közgazdászként, politikusként és európai államférfiként is kiérdemelte a Petőfi-díjat.
Némi megilletődöttséggel szólok, hiszen az a megtiszteltetés ért, hogy egy olyan kiválóságot méltathatok ma, akinek közszolgálatban eltöltött termékeny éveinek száma többszörösen haladja meg az enyéimet. Amikor iskolás lettem, ön már átvezetett egy országot a kommunizmusból a piacgazdaságba, és sebészi érzékenységet igénylő módon szétválasztott egy huszadik századi mesterségesen létrehozott államot, méghozzá békésen, ami mint jól tudjuk, senki másnak a régióban nem sikerült – mondta méltatásában Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára.
A politikus úgy fogalmazott, „bárcsak Magyarországnak is lett volna egy Václav Klaus-a a kormányrúdnál, vagy annak közelében, amikor bölcs előrelátásra, biztos kézre, a magabiztosság erejére a legnagyobb szükség volt Magyarországon is.” Hozzátette: ez nekünk, magyaroknak, tartósan csak két évtizeddel később adatott meg „és óriási árat fizettünk ezért.”
Magyar Levente arról is szólt, a kilencvenes években Közép- és Kelet-Európa „nem bővelkedett a nagyformátumú történelemalakító államférfiakban, a Václav Klaus-hoz hasonló egyéniségekben, aki már akkor hatékonyan felvállalta a nemzeti érdek primátusát, minden más hatalmi szempont felett, nemzeti és konzervatív, nem pedig globalista és liberális alapon kívánta megszervezni a fiatal államrendszert, valamint kérlelhetetlen, szuverenista és szabadságpárti álláspontot képviselt, mert az elsők között látta, hogy a szovjet szuronyok árnyékából kilépve, milyen újfajta veszélyek, politikai és eszmei veszélyek leselkednek függetlenségükre.”
Az államtitkár úgy fogalmazott, Václav Klaus elévülhetetlen szerepet vállalt a modern középeurópaiság gondolatának megteremtésében.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kitért rá, Václav Klaus „már az Európai Uniót szétfeszítő problémák látványos felszínre törése előtt is látta az EU bajait” és ezeket rendre szóvá is tette, „magára vonva az EU-szkepticizmus ostobán leegyszerűsítő bélyegét. Nem szkepticizmusról, hanem építő intelmekről volt szó, amikor elnök úr a jelentős európai politikusok közül egyik elsőként kifogásolta az Unió túlzott bürokratikus, ideológia vezérelt, nagy tagállamok dominálta működését a brüsszeli centralista hatalmi játszmákat” – hívta fel a figyelmet Magyar Levente.
Közép-Európa népei a klaus-i útmutatás követésében nemcsak a közös útra, de egymásra is ráleltek. És ennél nagyobb szolgálatot mindannyiunk számára aligha tehetett volna bárki más – hangsúlyozta Magyar Levente.
Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója elmondta: szeretnék, ha Václav Klaus díja azt is üzenné nekünk, hogy közösségünk, az európai, szűkebben véve a közép-európai közösség ma leginkább magára számíthat.
Hangsúlyozta: A Mol-csoport, Közép-Európa egyik legnagyobb vállalataként ezért fűzi szorosra kapcsolatait Magyarország szomszédjaival és a közép-európai régió országaival. Hozzátette: Ezek nem pusztán gazdasági megfontolások, hiszen minél több emberi, kulturális, és persze gazdasági kapcsolat alakul ki Európa centrumának nemzetei között, annál inkább képesek leszünk megvédeni magunkat és kiállni saját érdekeinkért.
A Mol-csoport éppen ezért elkötelezett, és teljes mellszélességgel a közép-európai népek szabadságáért létrehozott Petőfi-díj mellett áll. Václav Klaus, az idei díjazott pedig a közép-európai gondolat és erő szimbóluma – szögezte le a cég elnök-vezérigazgatója.
Václav Klaus arról beszélt, hogy a „posztdemokratikus” Európai Unióban az olyan országok, mint Magyarország és Csehország kénytelenek ismét harcolni szuverenitásukért. Nem szabad beletörődni a multikulturalizmus erőltetésébe, a nemzetállamok meghaladását célzó destruktív ideológiába, a szabadság helyére a jogokat, például a migráció jogát állító törekvésekbe, és a „fojtogató” politikai korrektségbe – fogalmazott a politikus.
Hozzátette: alapvető szerepet kell tulajdonítani a nemzetnek a gondolkodásunkban, de a nemzet fogalma előtt mindig ott áll az ember és a család, „ez a szentháromság határoz meg bennünket mint európaiakat”. Fel kell ismerni a határok nélküli Európa „impotenciáját”, hogy a határok nélküli Európa polgárok nélküli, vagyis demokrácia nélküli világ, és meg kell érteni, hogy a tömeges migráció nem gyógyír az öregedő európai lakosság problémáira, hanem az európai kultúra és civilizáció elpusztítása – jelentette ki a politikus.
Václav Klaus volt csehszlovák és cseh parlamenti képviselő, csehszlovák pénzügyminiszter, cseh kormányfő, parlamenti elnök, 2003. és 2013. között pedig államfő volt. Az 1989. novemberi „bársonyos forradalom” után döntő befolyása volt az aránylag gyors és sikeres csehszlovákiai és cseh gazdasági reformokra, a Kelet-Európában előzmények nélküli, sokat vitatott, de gyorsan megvalósított privatizációra, illetve a parlamenti rendszer bevezetésére és megerősítésére. Cseh részről ő játszotta a főszerepet a szövetségi Csehszlovákia nagyobb konfliktusok nélküli kettéosztásában.
