Orbán Viktor tusványosi beszédében úgy fogalmazott, hogy az unióval elmegyünk a falig, és ott fogunk majd megegyezni egymással.
Ez nem lenne példa nélküli az integráció történetében, 60 éve ugyanis már volt egy hasonló konfliktus, ami egy olyan kompromisszummal zárult, ami a közelmúltig kitartott. Kiszelly Zoltán elemzése a Mozgástér blogon.Az EU rossz irányba fejlődik, és jelenleg két nagy konfliktus feszíti. Észak és Dél között a „félkész terméknek” számító euró okoz feszültséget. A közös valuta a délieknek „túl erős”, húsz éve stagnál az életszínvonal és a termelés, a dolce vitát az északiak hitelei finanszírozzák, amit egyszer vissza kéne fizetni. Mivel a déliek nem hajlandók semmilyen megszorításra, marad a bankóprés. Az Európai Központi Bank már szinte az összes puskaporát ellőtte, így sokan folytatnák az EU által felvett hitelek sorát.
Az északi országok lakói a keleti bővítést kárhoztatják életszínvonaluk – szüleik és nagyszüleikhez képesti – romlásáért, és legszívesebben visszatérnének a tizenkettek, vagy tizenötök uniójához – fejti ki Kiszelly Zoltán.
Kelet és Nyugat között egy szuverenitásvita zajlik, a Brexit előtti brit és holland álláspontot osztva ugyanis az Elbától keletre a történelmi tapasztalatok alapján szkeptikusak a nagy birodalmakkal szemben, így a „békés” brüsszeli birodalommal szemben is, amelyet globalista elit legszívesebben már ma Európai Egyesült Államokká formálna.
A négy visegrádi országból három nem tagja az euró(adósság)zónának, így az általuk képviselt működőképes alternatívával szemben Brüsszelben más eszközt kellett találni. Ebből lett a Lisszaboni szerződés 7. cikkelye szerinti eljáráshoz képest a politikai zsarolás „jogállamisági eljárás”. Ennek önkényes jellegét mutatja, hogy a Soros-hálózat NGO-i határozzák meg az „európai értékek” tartalmát és mérik azok „teljesülését”.
Brüsszel és a két megmaradt szuverenista főváros, Varsó és Budapest között egy „Gyáva nyúl-játék” (Chicken game) zajlik, amelyben Varsó félrerántotta a kormányt, vagyis azt hitte, hogy a globális minimumadó elleni vétó feladásával és a bírósági fegyelmi kamarákról szóló törvény visszavonásával majd megnyílnak a pénzcsapok. Hát nem nyíltak meg és egyhamar nem is fognak, ugyanis Brüsszel kormányváltásra játszik.
Az uniós intézmények közül az Európai Bizottság engedékenyebbnek mutatkozik, mivel az újjáépítési pénzből klíma- és digitalizációs projekteket kell finanszírozni, illetve, ha a lengyel és a magyar kormány a 2020 nyarán kötött politikai alku ellenére sem jut hozzá az országaiknak járó és az uniós klímavédelmi célokat szolgáló forrásokhoz, akkor nem fogják a délieket és az eurót víz fölött tartó következő uniós hitelfelvételt megszavazni.
Orbán Viktor már 2020 nyarán is szkeptikus volt az egyszeri kivételnek kikiáltott uniós hitellel szemben, és azt javasolta, hogy a koronavírus-járvány által megtépázott országok alkossanak konzorciumot. Ha Ausztria, Hollandia és Németország is csatlakozik, alacsony lesz a kamat, ha kimaradnak, magas.
Ebbe a vitába robbant be 2020 májusában Macron francia elnök közös hitelfelvételi javaslata, amit sokak meglepetésére az addig „fukar” állásponton lévő Angela Merkel is támogatott.
Az uniós hitelfelvételhez csatoltak ugyan jogállamisági feltételeket, ám azok – a 2020-as politikai alku és az EU Bíróságának idén februári határozata szerint – kizárólag az uniós források felhasználásának ellenőrzésére vonatkoznak (szűk értelmezés). Az Európai Parlament (EP) és egyes uniós biztosok ennél messzebb mennének, és a média, valamint az NGO-k helyzetét, illetve a genderideológiát is a szempontok közé emelnék (tágabb értelmezés).
Az EP odáig ment a vitában, hogy a költségvetési tárgyalásoknál zárolni akarták Ursula von der Leyen bizottsági elnök hivatalának költségvetését; június 1-ig szóló ultimátumot adtak a „jogállamisági eljárás” elindítására; majd az eljárás elhúzódó kezdetét látva „tétlenség miatti” pert indítottak, amit a Magyarország elleni eljárás után ejtettek.
A lengyel példából okulva a magyar kormány tehát folytatja a Chicken game-játszmát („elmegyünk a falig”), a budapesti javaslatok a szűk értelmezés mentén tesznek engedményeket, miközben Brüsszel a tágabb értelmezés elfogadását várja. Közben csak minimális uniós forrást utalnak, és azt is „pántlikázzák”.
A brüsszeli nyomás célja, hogy Varsó és Budapest adja fel szuverenista álláspontját és egyezzen bele a többségi szavazásba az adó- és külpolitika terén, ahogyan azt a berlini kormány koalíciós szerződése elvárja, és Scholz német kancellár friss cikkében újfent követelte.
Hasonló vita zajlott hatvan éve, amikor szintén át akartak térni a többségi szavazásra, és szintén “elmentek a falig”. Akkor Charles de Gaulle francia elnök állt ellen a föderalizációs törekvéseknek, így a vita a luxemburgi kompromisszummal zárult. E szerint át lehet térni a többségi szavazásra, ám ha egy tagország vitális érdeksérelmet lát, kérheti az egyhangú szavazást. Ez a kompromisszum több évtizeden keresztül működött, és a Brexit előtt a brit és a holland kormány valójában ezt írta volna újra.
Brüsszelben és Berlinben azt gondolják, hogy a többségi szavazásra való áttéréssel az EU gyorsabban száguldana a szakadék felé tudna dönteni, ami növelné geopolitikai súlyát a világban. Képzeljük el, ha többségi szavazással a migrációnál, vagy az atomerőművek lekapcsolásánál a német vagy a brüsszeli álláspont győzött volna az unión belül…
Most Orbán Viktor vezeti a szuverenista tábort az integráción belül, konkrét téziseket is megfogalmazott az EU reformjára. Szerinte az EU-t erős nemzetállamok tennék erősebbé, azokra pedig eltérő helyzetük miatt nem lehet a nagy tagországoknak és multicégeknek kedvező egyen szabályokat oktrojálni. A mostani küzdelem még zajlik, sok függ a küszöbön álló tagállami választásoktól is, hiszen ahogy az utóbbi időben csökkent, úgy akár hamarosan növekedhet is a szuverenista álláspontot támogató tagországok száma.
Itt tartunk most. A lengyel kormány rájött, hogy átverték, ezt látva Budapest pedig igazolva látja következetes álláspontját. Most az a kérdés, hogy az idő kinek dolgozik? Magyarországon stabil a kormánytöbbség; nincs vonzó politikai alternatívát felmutató, potens ellenzék és a stabilizáló intézkedésekkel, valamint a folyamatosan érkező befektetésekkel fenntartható a magyar gazdaság működése. Csak remélhetjük, hogy a háborús helyzet és a Nyugat-Európát fenyegető őszi-téli energiaválság és stagfláció láttán Brüsszelben az ideológiai szempontok helyett az észérvek kerekednek felül. Hogy ne kelljen elmennünk a falig…
(hirado.hu)