Aki korábban csak a Sziget Fesztivál miatt járt a Hajógyári-szigeten, és a bezártság elől menekülve a karantén alatt véletlenül odatévedt, azt meglephette nemcsak a felszabadult, kutyás, gyerekes, sportos élet, de a burjánzó, különleges hangulatú természet is.
Pedig nem arról van szó, hogy egyetlen fesztiválmentes nyár után virult ki a sziget. Kétségtelen, hogy a két elmaradó fesztivál miatt a növény- és állatvilág kicsit fellélegezhet most a Hajógyárin, de a sziget rendszeres látogatói szerint ez régóta az a hely Budapesten belül, ahol meglepően közel lehet kerülni a természethez.
Egy esős május végi napon, még a kijárási tilalom megszűnése és a maszkviselési kötelezettség enyhítése előtt néztük meg, milyen volt az első tavasz az után, hogy a sziget északi felét 27 év után először nem lepték el fesztiválozók, vagyis a koronavírus miatt kicsit fellélegezhetett a természet.
A Hajógyári- – vagy a hivatalos neve szerint Óbudai- – sziget egy nagyjából 2,5 kilométer hosszú, 108 hektárnyi hordaléksziget a Margit-sziget fölött. A délnyugati részéből 28 hektárnyi területet foglal el az 1800-as években épült egykori hajógyár (itt működtek a kétezres években a hírhedt Vizoviczki-féle diszkók). A fennmaradó mintegy 80 hektárt 1970-ig az Óbuda Tsz növénytermesztésre használta. A szigetnek épp ezért az északi része az, ami már a hetvenes évek óta fővárosi szabadidős terület, a Sziget fesztiválnak is ez a terület ad otthont.
Forrás: telex.hu