Elterjedt nézet, hogy a magyarországi rendszerváltást az Ellenzéki Kerekasztal (EKA), azaz az ellenzékkel megállapodott állampárt a nép feje fölött vezényelte le. A megállapodásról szóló „négyigenes” népszavazás azonban nemcsak az EKA, hanem az egész rendszerváltás politikai legitimációját jelentette. Hack Pétert kérdezte a Hetek hetilap az 1989-es fordulatról.
Az úgynevezett „négyigenes” népszavazásra 1989. november 26-án került sor, miután az Ellenzéki Kerekasztal megállapodását négy ellenzéki párt – SZDSZ, Fidesz, Kisgazdapárt, MSZDP – nem írta alá, hanem négy kiemelt kérdésben népszavazást kezdeményezett. A feltett kérdések arról szóltak, hogy a munkahelyekről vonuljon ki a kommunista állampárt (MSZMP, majd 1989. októbertől MSZP), számoljon el a pártvagyonnal, oszlassák fel a munkásőrséget, s legfőképp, hogy a köztársasági elnök megválasztására az országgyűlési választások után kerüljön sor.
A magas, 58 százalékos részvétel mellett lezajlott népszavazáson mind a négy kérdésre igennel válaszolt a többség – innen a „négyigenes” elnevezés. „Bár a népakaratot kifejező referendumnak meghatározó jelentősége volt a rendszerváltás folyamatában, idővel előtérbe kerültek azok az interpretációk, melyek szerint a rendszerváltás nem volt más, mint a politikai elit egymás közti megállapodásának eredménye” – mondta el megkeresésünkre Hack Péter egyetemi tanár, aki 2002-ig volt az SZDSZ tagja, négy éven át frakcióvezető-helyettes és az alkotmányügyi bizottság elnöke.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a Digitalstand felületen.
