Egyre gyakrabban korlátozzák az ellenzéket – vagy amit annak képzelnek – az internet leállításával a demokráciahiányos országokban, akár gazdasági károk árán is. Ellenszer nemigen van.
Amikor Kinshasában nem volt internet, akkor aki tehette, kiment a Kongó folyó partjára, és a brazzaville-i jeleket igyekezett befogni. Ez 2009-ben történt, amikor a Kongói Demokratikus Köztársaságban (a volt Belga Kongóban) a kormány rendszeresen lekapcsolta az internetet. Csempészek horribilis áron adták akkor a szomszédos Kongói Köztársaság (a volt Francia Kongó) szolgáltatóinak SIM-kártyáit. Akinek fontos volt a kapcsolat, kihasználhatta, hogy a két fővárost csak a folyó választja el, de közben figyelni kellett, nincsenek-e rendőrök a közelben. Kelet-Kongóban bonyolultabb volt annak a helyzete, akinek a munkájához hálózatra volt szükség: komoly időveszteséggel át lehetett utazni például Ruandába, és ott egy internetkávézóban tölteni a munkanapot.
Ez lehetne érdekes anekdota is, de a helyzet világszerte jóval komolyabb: az Access Now civil szervezet az utóbbi évtizedben nagyjából 850 olyan esetet regisztrált, amikor kormányok megfosztották polgáraikat az internettől. És az ilyen esetek sűrűsödnek.
Forrás: hvg.hu