A mezítlábas parasztfiú a nagyvárosban színésznek tanul, majd a címlapokra kerül: Soós Imre a cannes-i filmfesztivál fődíjáért versengő Körhinta című film egyik főszereplője. Ám a politika csak ideig-óráig karolja fel, a színészvilág nem fogadja be, szerelme disszidál – Soós az alkoholba menekül. A megcsappant önbizalmú őstehetség pszichiáterébe lesz szerelmes, aki problémáit úgy „orvosolja”, hogy – miután összeházasodtak – végül öngyilkosságot követ el vele. Születésének évfordulóján, február 12-én emlékezünk a 27 évesen elhunyt színészre.
A Körhinta cannes-i bemutatója után Soós Imrét a „magyar Gérard Philipe”-ként emlegették a francia sajtóban, de hasonlították a hozzá hasonló sorsú James Deanhez, Cybulskihoz is. Az élete első filmszerepét a Körhintában vele alakító Törőcsik Mari Soósról így mesél: „Elég volt belekapaszkodnom Imre tekintetébe, és máris tudtam, hol a helyem”. A még csupán színművészeti főiskolás Törőcsik ekképpen méltatja főszereplő-partnerének tehetségét: „...tapasztalatok nélkül is azonnal, mindent tudott. Valahogy így született. Kivételes tehetség, elbűvölő ember volt...”
A színésztársadalom azonban nem fogadja be a Lúdas Matyiként is népszerűvé vált, szerényebb műveltségű filmszínészt: a szakma annak ellenére beskatulyázza munkás-paraszt hősként, hogy sokak szerint Debrecenben Shakespeare Rómeójaként Soós Imre a színpadon is bizonyított. Később, a Madách Színházban Dajka Margittal játszik együtt, akitől közös darabjuk premierjére ezzel az ajánlással kap Hamlet-könyvet : „A jövő nagy Hamletjének! Dajka Margit.”
Miután nagy szerelme, Ferrari Violetta 1956-ban disszidál, az egyébként is megtépázott önbizalmú egykori filmcsillag magánéleti válsága elmélyül. Soós az alkoholhoz fordul, és pszichiátriai kezelést kap, majd szerelemre gyúl pszichiátere iránt. Dr. Perjési Hedviget feleségül is veszi: kettejük viharos szerelmi élete közös öngyilkossággal végződik – a rendelkezésre álló adatok szerint gázmérgezés és túladagolt pszichiátriai szerek végeznek a párral. A színész öccse, Soós Gábor szerint a tragédiát megelőzően a színész felesége dr. Perjési Hedvig egy levelében ezt írta: „Anyu, ne bántsatok senkit, a gyilkos én vagyok."
Soós Imre, a nyolcgyermekes balmazújvárosi szegényparaszt család sarja mezítlábasan a Szülőföldemen című Petőfi-verset alig 17 esztendősen szavalja el a Színművészeti Főiskola felvételijén Somlai Artúr és Bajor Gizi színészóriások előtt. Tíz évvel később, 27 évesen a színművész életútja úgy ér véget, hogy ebben pszichiáter felesége segíti. A zuhanóesés-szerű sors-beteljesedés nem meglepő, hiszen számos más művész is pszichiátriai kezelése idején vetett véget önkezével életének: József Attila úgyszintén szerelembe esett pszichiáterével, ám ez beteljesületlen maradt – és az ő „kezelése” is öngyilkosságba torkollott. Úgy másfél évtizeddel Soós tragédiája után a hasonló sorsú – az ugyancsak sármőr-alkat – Szécsi Pál is pszichiátriai kezelése idején végez magával: szintén magánéleti válság, a sikertelenségtől való félelem játszanak közre; a pszichiátria ezt az ő esetében sem tudta kezelni. S nála is ugyanúgy alkohol s pszichiátriai szerek voltak az út végén...
A „hóbortos parasztgyereket” – ahogyan önmagát Soós Imre emlegette – a pszichiátria nem mentette meg: pszichiátere is segítségre szorult volna... A zseniális Soós Imre – Törőcsik Mari szavaival: a „tüneményes, varázslatos pacák” – mindössze 27 évet volt velünk a Földön.
