Józsefvárosi közterület-felügyelőket kérdezünk azokról a vidám vagy éppen drámai helyzetekről, amiket munka közben, az utcán átéltek. Gottlieb László válaszolt nekünk.
Gottlieb László 27 éve közterület-felügyelő, 2015 óta Józsefvárosban dolgozik, itt is él. A Fővárosi Rendészeti Igazgatóság (FÖRI) VII. kerületi alközpontjában kezdett, belőlük alakult meg a VII. kerületi közterület-felügyelet, Józsefvárosba pedig az V. kerületi felügyelettől jött át.
Az V. kerülethez kapcsolódik egy izgalmas „nyomozásuk” is. A közteresek persze nem nyomoznak, az a rendőrök dolga, de amikor a rendőrségtől megkapták a körözvényt egy eltűnt német kisfiúról, a társával úgy döntöttek, „bírságolni lehet máskor is, egy gyereket megtalálni igazán izgalmas, dolgozzunk úgy, mint a nyomozók, vessük be a kapcsolatainkat, mondta a társam”. Végigkérdezték a Váci utcai illegális árusokat, utcazenészeket, élő szobrokat, és így nyomon tudták követni a gyereket, akit az Astoria VIII. kerületi oldalán találtak meg háromnegyed óra múlva. „Okos volt a kissrác, rögtön tudta, hogy bajban van, amint meglátta az anyukáját és a rendőröket, mert a hátunk mögé bújt.”
Gottlieb László soha nem gondolta, hogy egyenruhás lesz.
„Fiatalként én is követtem el bolondságokat. Egy szigorú belügyes hölgy egyszer nagyon rám pirított, hogy csúnya vége lesz, ha nem kezdek el azonnal dolgozni valami felelősségteljes helyen. Azt hittem, értékeli majd a humoromat, és azt kérdeztem tőle, de asszonyom, ilyen előélettel? Erre ordibált velem vagy 5 percet és kijelentette, pillanatok alatt elintézi, hogy könnybe lábadjon a szemem, ha nem megyek azonnal állást keresni. Egy barátom éppen közterület-felügyelőnek jelentkezett, így vele mentem.
Nem hittem, hogy felvesznek, őszintén megmondtam nekik, hogy incselkedtem a hatóságokkal, de látták, hogy nem vagyok bűnöző, és a mai napig itt vagyok.”
A szolgálat néha veszélyes, ezért járőröznek párban, néha rendőrökkel is együtt. A neten kapott olyan hozzászólást, hogy gyávák, nem mernek egyedül kiállni, ha kell. „Azért vagyunk többen, hogy ne sérüljön senki, mi is egyben maradjunk és a másik is. Az utcán nem tatamira esik az ember, a betonba ütközve súlyosan megsérülhet.” De még így is kerülhetnek nehéz helyzetbe. „Egyszer egy tetten ért szabálysértő véréből jutott jelentős mennyiség az arcunkra, szemünkbe, szájunkba. Regisztrált hepatitiszfertőzött volt, egy fél évig álltunk utána orvosi megfigyelés alatt a kollégával, de szerencsénk volt.”
A viccesebb esetek közé tartoznak a kidumálások Gottlieb László szerint. Egészen extrém magyarázatokkal próbálkoznak néha a szabálysértésen értek.
„Megállítottam egy szabálytalanul kanyarodó autóst, mire azt mondta, rosszul tudom a KRESZ-t. Mert ő gépjárművel kanyarodik kis ívben, és fogadjam el, máshogy nem tudja megoldani, minthogy a kanyarodás idejére igénybe veszi a járdát, szerinte jogosan, mert addig elsőbbsége van a gyalogossal szemben.”
„Megállni tilos tábla, mellette csíkosan felfestett forgalomtól elzárt terület, ott álltam egy kollégával és egy rendőrrel. Egyszer csak egy autós, akihez én álltam legközelebb, kezdett arrébb tolni a kocsijával és még ki is kiabált: nem látod, hogy ide akarok állni?
Hát nem te vagy a legélesebb kés a fiókban, válaszoltam, ott a tábla, a felfestés, és ha minket nem is veszel észre, még egy rendőr is áll ott.”
Néha olyan elesett embereken kell segíteni, akiket mások csak kikerülnek.
„Nyáron a Rákóczi téren ült tetőtől talpig a saját mocskában egy ember, akit a kánikula ellenére rázott a hideg. Megszólítottam, de hirtelen megmerevedett és kezdett legurulni a padról. Nem mertem hozzányúlni, a lábamat tettem óvatosan a feje alá, nehogy a térkőbe verje. Hívtam a mentőket. A kollégáknak mindig mondom, ne játsszanak ilyenkor orvost, ne találgassák a baj okát, csak a tényeket közöljék. A mentők arra kértek, maradjak vonalban, amíg ki nem érnek, folyamatosan tudósítsak arról, mi a helyzet. A kiérkező mentősök azt kérdezték, hozzáértem-e puszta kézzel, de így is fertőtlenítettek, mert komoly fertőzése volt a férfinak, nem biztos, hogy megéri a másnap reggelt, mondták. Ilyen helyzetbe nemcsak hajléktalan ember, hanem bármelyikünk kerülhet, ha nagy a baj.”
