Nem az a fontos, hogy hány évig élsz, sokkal inkább az, hogy éveidet sikerül-e valódi tartalommal megtölteni – ez a közismert életigazság különösen időskorban válik fajsúlyos kérdéssé. Hogy pontosan miért, arról Gádor Annát, az Iránytű Tanácsadó Központ pszichológusát kérdeztük.
Különböző módon és időpontokban mennek az emberek nyugdíjba, de közös jellemzője az életút e változásának, hogy ilyenkor kiesnek abból a szociális közegből, ami a valahová tartozás biztonságát nyújtotta. Kiesik az életet meghatározó kompetenciaterület, a hasznosságérzet, így felmerül a „kit érdekel még, hogy mihez is értek” kérdése. Gádor Anna szerint ha valaki nem kellő tudatossággal készül erre az időszakra, akkor hamar utoléri a „semminek semmi értelme lelkiállapot”. A 20. században szocializálódott, ma nyugdíjas korú emberek ráadásul nem is nagyon mernek segítséget kérni. Tartja magát körükben a vélekedés, hogy pszichológusra csak a bolondnak van szüksége. Gádor Anna célzottan veszteségfeldolgozással – költözés, munkahely-elvesztés, válás –, egy strukturált amerikai módszerrel dolgozik, amely kicsit hasonlít az iskolára tankönyvvel, házi feladattal. Tapasztalata szerint erre nyitottabbak az emberek, mint egy segítő beszélgetésre, pszichoterápiára. A test fizikai hanyatlásának kisebb jelei is nagyon megrázóak lehetnek, sértik az ember önérzetét. Gondoljunk csak azokra, akik egész korábbi életükben mozogtak, sportoltak, de fájdalmaik, vagy az izomzat leépülése miatt erre már nem képesek. A látás, hallás visszafordíthatatlan gyengülése, következésképp a szociális jelenlét beszűkülése önbizalomvesztéshez vezethet. Ilyenkor a pszichológus segítségével, az érzés vonulatai mentén közösen „ki lehet bányászni” az élettörténetből olyan erőforrásokat, ami kapaszkodót jelenthet. Ehhez persze a kliensnek nyitottnak kell lennie a beszélgetésre.
A család felelőssége
A legnehezebb helyzetben azok vannak, akiket nem vesz körül család, férj, gyerekek, unokák, mert az illető vagy nem házasodott meg, vagy távol él a család. A magány ugyanis ebben a korosztályban a depresszió elsődleges oka. Ugyanakkor a pszichológus tapasztalata szerint a hozzátartozókkal rendelkező idősek akkor járnak el helyesen, ha gondjaikkal nem a saját gyermekeiket terhelik. Erre ott vannak a segítő csoportok, barátok, a kortárs közösségek. Arra a felvetésre, hogy a nagykorú gyermeknek törvény szerint tartási kötelezettsége van a rászoruló szülőjével szemben, a szakember – a szabályozás részletes ismerete nélkül – úgy vélte, a jogalkotói cél az lehetett, hogy az idősek szélsőséges mértékű elhanyagolása ne fordulhasson elő legalább ott, ahol van segítségnyújtásra alkalmas közvetlen hozzátartozó. Sajnos jelenleg még nincs az igényeket lefedni képes, megfizethető idősotthon-hálózat, pedig a családtagoknak ez olyan gondoskodási alternatívát jelentene, ami mellett a mentális egészség is megőrizhető. Gádor Anna számos esetet látott már, ahol az idős szülő napi gondozására ráment a 40-50 éves ellátó gyermek élete.
A bezárkózás és hatásai
A magány önmagában nem feltétlenül hat negatívan a kognitív képességekre, de az is látszik, hogy sok magányos idős egy ponton túl motiválatlanná és bezárkózóvá válik, már nem olvas, nem megy le az utcára. Ha azonban a kedvetlenség még nem hatalmasodott el teljesen, ha még beszélget az ismerőseivel, forog a világban, akkor egyáltalán nem szükségszerű, hogy a mentális képességek leépüljenek. Ezért a szakember azt javasolja, hogy minden nap menjenek ki az utcára, térjenek be valahová, legyenek jelen a világban, különben az elhagyatottság oda vezethet, hogy már nem lesz erő az ágyból sem felkelni. Ebben jelenthetnek célt és nyújthatnak közösséget a kerületi idősklubok, ahol – mint az a közelmúltban is történt – az idősek alkalomadtán kisgyerekekkel is találkozhatnak, ez bennük olyan emlékeket idézhet fel, ami mentális kapaszkodót jelenthet.
A férfiak mások
Az idős férfiak helyzete némileg nehezebb, hiszen – ha van is barátjuk, bár nem ez a jellemző ebben a korban – másképpen kapcsolódnak, másként és másról beszélnek egymással, mint a nők. Saját érzéseiket nehezebben tárják fel. A beléjük rögzült társadalmi konvenciók miatt nekik erősnek és magabiztosnak kell látszaniuk. Pedig bennük is lehet szorongás. Különösen nehéz helyzet, ha például ennek anyagi természetű az oka. Gádor Anna szerint a valós egzisztenciális veszélyeztetettség megszüntetése nélkül alig kezelhető a szorongás. Az első lépés megtétele (a kiváltó ok megszüntetése) viszont túlmutat a pszichológia kompetenciaterületén. Itt szociális beavatkozás kell. A Batthyány utcában lévő Iránytű Tanácsadó Központban hamarosan induló csoportos segítő beszélgetéseken a résztvevők elmondhatják saját tapasztalataikat, nehézségeiket, az ennek során kialakuló közös pontokat pedig saját erőforrásokká alakítják át. A konzultáció 10 fő fölött indul, és minél több a résztvevő, annál több ilyen ki- és átbeszélt közös kapaszkodó létrehozására lesz esély. Nagyon sok erőt adnak egymásnak a csoporttagok; a vezetőnek az a dolga, hogy tartsa a kereteket, figyel, új szempontokat ad, kérdéseket tesz fel, ezzel segíti a tagokat és a téma kifejtését – foglalta össze röviden a módszertant Gádor Anna.
