Óriási előrelépés és nagy öröm számunkra, hogy a Magyar Nemzezti Galériában 1978 óta ismét van kiállítás, 90 éve született Gruber Béla. Gazdag képanyaggal katalógus is készült, három új tanulmánnyal. Magas volt a mérce, mert Németh Lajos elemzéseihez nem könnyű felnőni, de sikerült. Tiszteletre méltó friss tanulmányok születtek. Képesek új és izgalmas kontextusba helyezni az életművet. Jó szívvel ajánlom a kiállítást a magyar és angol nyelvű katalógusokkal együtt.
A család tagjaként és a Gruber Művészeti Alapítvány kurátoraként fontosnak tartom számba venni, hogy miért élt átlagosan ötven évvel kevesebbet Gruber Béla, mint a családtagjai.
Dr Czeizel Endre orvosgenetikustól olvashattunk erről és láttuk családi mintáinkból, hogy az élet kilátásainkra az életmódunknak és környezetünknek milyen nagy hatása van. Tőle az egész ország megtanulhatta elsőként, hogy a genetika miként befolyásolja Isten akarata mellett a sorsunkat.
Gruber Béla élt 27 évet 7 hónapot és hat napot. Ő génius volt és ezért kutatta sorsát Dr. Czeizel Endre és művészetét a kiváló művészettörténész Németh Lajos. Szakralitás nélkül nehéz értelmezni az ilyen jelentős művészi teljesítményt. Szerintem ezért nem tanítják mainapság. Zavarba ejtő. Már kihalóban vannak, akik főiskolásként láthatták az olvasóterem falán a 6 nm -es diploma munkáját. Ők a titkának a tudói. Egy mai átlag 40 éves művészettörténész már nem ismeri, mert nem láthatta és nem is tanulta. Gruber-díjas Opánszki Tamás a ritka kivétel, mert Ő beszél róla középiskolásainak. A többi 33 Gruber díjas is megtehetné, de az esetleges. Az biztos, hogy a felsőoktatásból Német Lajos óta kimaradt. A Tudományos Akadémián és a Magyar Művészeti Akadémián szintén. Gruber úgy van mellőzve a felsőoktatásból, mint a valós történelmünk. A „finnugrizmus” gyökeret vert a Tudományos Akadémiában és az idegenek bástyája. A Petőfi kutatás is kirekesztett. A zenei életünk helyén van, mert a japánok jó példával járnak előttünk. Az egészségnevelésünk sajnos egészségtelen.
Magam édesapa példáját követtem amikor tanár lettem. Ő 55 évesen három infarktusából egy év alatt felépült, mert életformát váltott és élt még harminc évet. Gruber Antal és Gruber Béla közös vonása a hivatásban való elköteleződés és a maximalizmus volt. Apa gyógyulás történetét a növendékeimnek mindig példaként állítottam. A Képzőművészeti Egyetem Gruber-díjas művészeinek pedig Gruber Béla példázatát tudom állítani.
2001-ben a Magyar Nemzeti Galériában engedélyt kaptunk forgatás céljából, hogy a raktárból kiszabadítsuk a vágyott remekművet, ami Gruber Béla befejezetlen diplomamunkája 1962-ből. A kép mellett Dr Czeizel Endre elmondta a ma is aktuális üzenetet: „Ha Gruber Béla spanyolnak, katalánnak vagy franciának születik, akkor világhírű. De nem hagyták és erre nincs bocsánat. Íme a kisfilm angol feliratosan:
https://nextcloud.szepmuveszeti.hu/index.php/s/nWCfq4dRJbafd9P
Véleményem szerint jóvá lehet tenni sok mindent.
Ezért törekszünk Dr Czeizel tanácsa szerint élni: „életművére úgy kellene vigyázzunk, mint ahogy a legnagyobb természeti kincsekre illene.” Ennek a szellemiségnek megfelelően született az alapítványunk Strakovitsné Gruber Ágota szándéka szerint.
Dr Czeizel másik ismeretterjesztő kisfilmje a Margit szigeten készült, címe Picasso és Gruber Béla:
https://drive.google.com/file/d/1L3PV32AqzxQ7XHuldozVC-tEyucGXDIO/view?usp=drive_web
1986-ban X. ker. Kőbányán Gruber Kiállítás hatására Dr. Czeizel Endre 1988-ban elkészítette Gruber Béla családfáját és megírta Gruber Béla történetét A kivételes tehetség hasznáról és káráról címmel Corvina kiadó Írisz sorozat.
2007-ben a Galenus kiadó két könyvében, mint A festőművész géniuszok és Festők gének szégyenek címűben fejezeteket szentelt Gruber Bélának. Mindhárom könyv immár évtizedek óta elfogyott. Ezért a Gruber Művészeti Alapítvány idén tavasszal pályázott a könyv újra kiadására, angol nyelven is, de sajnos válaszra sem méltattak.
Lelki szemeim előtt látom, hogy 10 év múlva a Szépművészeti Múzeumban Gruber Béla életmű kiállítás lesz. Az örökifjú 100 éves Gruber Béla tiszteletére. Addig is jó lenne állandó kiállításban továbbra is látni a MNG tulajdonában lévő műveket.
Szerintem fölülmúlhatatlan annak a művésznek a megbecsültsége, aki kitántorgott nyugatra és visszakerültek hazai közmúzeumba a képei. Kondort élete derekán elrabolták a démonjai, de ennek ellenére helyén van. Gruber 9 éves kora óta cipeli keresztjét. A korszellem és a Sárga ház 27 évesen elrabolta. A kálváriájának a végére azzal pontot lehetne tenni, ha művei méltó kiállítóhelyen, mint Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításban teret nyernének és így közkinccsé válhatnak. Több ezer nm kihasználatlan közintézmény is van és épül napjainkban is. Vegyék kérem a fáradságot, hogy elhelyezzék az alapítványi képeket legalább gondolatban ezeken a helyeken. Vegyék fel velünk a kapcsolatot, mert az alapítvány minden támogatást megad. Itt egy szubjektív kép válogatás van, ahogy én szeretem:
https://photos.app.goo.gl/yEDeQL1sfozewhnC6
Szeretnénk rendezni ISTENES témájú rajzokból is kiállítást, mondjuk a Szent István bazilikában, ahol a szeretteink pihennek. Köszönet illeti a Bazilika vezetőjét Mohos Gábort és Kovács Zoltán atyát, hogy lehetővé tették a nagynéném és korábban szüleim méltó búcsúztatását.
Gyerek fejjel felfoghatatlan és ijesztő volt megtudni, hogy a titokzatos, fiatal férfi a nagybátyám meghalt. Nem volt kétséges, hogy ő zseni volt. A zsenik korán halnak? Jobb az átlagosnak? Ezekre a kérdésekre a genetikusok és pszichiáterek azóta is keresik a válaszokat.
Rieder Gábor a kuratórium elnöke beszavazta Gruber Bélát A huszonhetesek klubjába. Magam is megtapasztaltam, hogy Grubernél is jellemző volt az önemésztő életforma, de nem olyan vonatkozásban, hogy tudatosan ártott volna magának. Őt az alkotás hevülete doppingolta, megszállottan tette a dolgát, enni, inni és aludni is elfelejtett. Édesanyától tudom, hogy a bekészített szendvicsét a nap végeztével érintetlenül hazahozta. A mindennapi útravalója a maga tákolta nehézkes festőállványa, vázlatai és festményei voltak. Remsey Iván barátjával visszajáró vendégeink voltak Zalában.
Ma már tudom, hogy az a kor, amiben Gruber Béla felnőtt az a legellentmondásosabb időszak volt. Betegsége sajnos kortünet és korai halála pedig predesztinált volt.
Szülei SZOVÁTÁRÓL Trianon veszteseiként a Hunyad orom lejtő 5 szám alá menekültek. Szegénységben, de nagy szeretetben ikerként született. A háború végén már Óbudán a Timár utca 17-ben éltek nagyon szűkösen. Az első csapás 9 évesen érte. 1945 január végén az édesapát Gruber Antalt elhurcolták Málenkij robotra a szovjetek és ezzel egyidőben a lakásuk kézigránát találattól kiégett. Márciusban megtudták, hogy félárván maradtak. Édesanyjuk a zongora nélküli zongoratanárnő megözvegyült. Intézetekbe, tanyára és más-más iskolákba kerültek. A nélkülözések sora felsorolhatatlan. Béla kicsiként ahhoz volt szokva, hogy ikerpárja Melinda helyette is beszélt. A figyelem hiányától később is sokat szenvedhetett. Nehezen tanult meg bal kezesként írni, de rajzolni mindkét kézével jól tudott. Apa nélkül felnőni, szerető családból kikerülni, ide-oda hányódni- ez jutott neki. Nem volt akkor még használatos kifejezés, hogy autisztikus személyiség. Szerintem Ő azzá vált.
16 éves korában az Óbudai Hajó és Darugyárban kezdett dolgozni, először segédmunkásként majd a dekorációs osztályon. Szerette ottani életét, mert hagyták szabadon alkotni. Jól is keresett, vett könyveket, járt az Operába és lógott a haverokkal a Duna parton és mint kapus elszántan focizott. Rajzolta és festette Óbudát, együtt élt az uszályos témával és így vált az uszály a szabad élete jelképévé. Képezte magát rajz tanfolyamokon és a könyvei által. Tudatosan készült a Főiskolára, de többszöri próbálkozás után vették csak fel 1956-ban. Voltak az ország elhagyására irányuló próbálkozásai.
A Főiskolán hamar kibontakoztatta képességeit. Visszahajló nagy ívű hüvelykujja mindig festékes volt és Elvis frizurája rakoncátlanul eltakarta alacsony homlokát. Félszeg volt és gátlásos, hiszen férfi minta nélkül nőtt fel és nagyon zárkózott maradt. Ezáltal titokzatos is. A képei elárasztottak mindent. Külön műterem szobát kapott, hogy nyugodtan lehessenek Tőle. Volt, hogy a kimerültségtől összerogyva találtak rá reggel. A Bernáth osztály titkárnője rajta kapta festék begyűjtésen. Ezért mondták rá, hogy ette a festéket, mert soha nem volt elégséges. Követőkre jócskán akadt, mert érdekesebb volt számukra, mint a tanáraik. A mindig festékes megjelenése viszont az utcán is távolság- tartásra késztette Sváby Lajost, de később az emlékezéseiben ez egészen felmagasztosult. Nem csak a minden nap tisztára mosott fehér gallérra emlékezett, hanem azt még irodalmi magasságokba is emelte az írásaiban. Deim Pál fotói a kiállításon mindezt közel hozzák életnagyságban. Nem csak festéket, hanem fröccsöt is kevert magának szódabikarbónából és ecetből. A sok festékhez a pénze mindig kevés volt, mert alig kapott ösztöndíjat. Értékes könyveiből eladogatott és újságpapírra is rajzolt, ha nem volt más. Tanárai közül Kmettyvel volt szeretetteljes kapcsolata, apai mintaként tekintett rá. Tőle kapott 100 Ft-ot emlékként hosszú ideig őrizgette. Barcsayt is tisztelte, de a többi tanáránál előfordult, hogy ha a tanár bejött órára akkor Béla kiment. Nem fogadott el instrukciókat. Csendesen lázadó volt. Végvári Lajos művészettörténet vizsgáján beszéd helyett lerajzolta emlékezetből Rembrandt Száz forintos lap című grafikájának hű mását. Féltékenyek is voltak rá, a magánéletét is nehezítették, de volt jó „fegyverhordozó” barátja is Novák András személyében. Rossz és jó tanácsadók mellett a rossz döntést választotta akkor, amikor a kemény és „férfias” viselkedést szorgalmazókra hallgatva durván viselkedett. Ezzel úgy megriasztotta a lányt, hogy még a barátságuknak is véget vetett. Emiatt a főiskolán sok szemrehányást is kapott amikor a dolgok rosszra fordultak. Béla a bűntudattól élete végéig nem szabadulhatott. Hiába próbálta jóvá tenni és a bocsánatát kérni, de mindhiába. 1962.04.20-21. éjszakán az esőben a lányra várakozott és megfázott. Másnapra belázasodott és a lavórba kihullott az összes haja, kórházba került ideg és tüdőgyulladással. Bár felépült, de pár hónappal később mégis 1962.11.6. öngyilkosságot kísérelt meg. Megmentették. Ettől kezdődik az utolsó 8 hónapig tartó szanatóriumi ciklusa, és ettől lett befejezetlen a diplomamunka.
Nem költői kérdésnek szánom! Hogy lehetséges az, hogy a neogótikus kápolnával és kastély igényességgel megépült Lipótot a pszichiátriai betegek számára készítették a legnemes céllal és évtizedekig használták is jóra és rosszra egyaránt, mint Gulácsy, Nemes-Lamperth és Gruber Béla esetében történt, mégsem becsüljük eléggé. Miért van az, hogy nem fontos még annyira sem, hogy a parkjával együtt visszaadják a fővárosiaknak?
Térjünk vissza Gruber Béla túléléseihez. Öngyilkossági kísérlete után a tanársegéd pszichiáter dr. Brunecker Györgyi visszaadta élet és munkakedvét. Elvitte magával a Hárs hegyi szanatóriumba, ahol biztosított számára kertkapcsolatos műterem szobát, ahol ismét magára találhatott. Biztonságos és nyugodt körülmények között alkotta az utolsó legszínesebb szanatóriumi ciklusát. Ennek hangulata köszön vissza Nyina című képen a fiatalasszony a teraszon. Volt szerencsém találkozni vele a Rózsa dombi villában majd Óbudán idősen a panel lakásukban.
A szinte idilli gyógyulási folyamatot a következő orvosi protokollok akasztották meg:
1. Jellemző volt már akkor is a kísérleti vakcinázás. Éppen a fekete himlő ellen oltottak. A mellékhatásokat és következményeket számba sem vették.
2. Még kirívóbb hibája volt az akkori egészségügyi rendszernek a rotáció. Ami mindig más orvost diktált, nehogy kialakuljon egy bizalmi viszony orvos és kezeltje között. Gruber Béla joggal aggódott, hogy elveszíti kezelőorvosát és azt a munka körülményt, amivel visszanyerte egyensúlyát.
3. Ezekkel szemben fellázadt és az új orvosa pedig elektrosokk kezeléssel büntette. Vissza is került a Sárga házba. Még hat alkalommal alkalmazták a durva kezelést. Mellette 4 db hibernál tabletta.
4. Az előzmények mellékhatásaként a negatív változásokat az orvosok nem érzékelték és nem kezelték. 1963.09.29.-en este 7 órakor Gruber Béla iszonyú kínok között meghalt bélcsavarodásban. Emlékeznek? Dr Czeizel szerint nincs bocsánat.
Sváby Lajos rektor könyvében az igazság: „Gruber Béla igazi festő volt és semmi más. Úgy volt festő, hogy abba bele is halt. Úgy volt festő, hogy élete utolsó napján még jó képet festett. És nincs ennél nagyobb sors és teljesebb élete művésznek.”
Gruber Ildi
