Egyre többen érdeklődnek az öngondoskodás lehetőségei iránt. Ez nem is csoda, hiszen nagyrészt ezen múlik, hogy milyen anyagi körülmények között töltjük a nyugdíjas éveinket. De vajon mennyire éri meg belépni a nyugdíjbiztosítások világába?
A nyugdíjbiztosítás az egyik legnépszerűbb nyugdíj célú előtakarékossági lehetőség Magyarországon.
Aki még nem találkozott volna ezzel a fogalommal, annak elöljáróban annyit érdemes róla tudni, hogy ez tulajdonképpen egy modern életbiztosítási konstrukció.
Elsődleges célja, hogy olyan megtakarítást képezzünk, amellyel kiegészíthetjük az állami nyugdíjunkat.
Népszerűségének titka, hogy segítségével magasabb hozamot, így pedig szemrevalóbb végösszeget érhetünk el, mint a többi nyugdíj-előtakarékossági formával.
Egy közepes kockázatú portfólióval például évente nagyjából 5,5-6 százalékkal emelkedhet a pénzünk, amely az inflációval együtt számolva körülbelül 3 százalékos reálhozamnak felel meg.
Ha pedig nagyobb rizikót is bevállalunk, és a befektető jól keveri a lapokat, akkor akár 5 százalék fölé is mehet a reálhozamunk az adott évben.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy rögtön rohanjunk is szerződést kötni - nem biztos ugyanis, hogy mindenkinek megéri.
A teljes kép átlátásához figyelembe kell vennünk bizonyos megkötéseket is.
Rendszeresség és alsó határ
A nyugdíjbiztosítási konstrukciók a rendszerességre épülnek. Ez azt jelenti, hogy havonta be kell fizetnünk egy bizonyos összeget ahhoz, hogy anyagi biztonságban élhessünk időskorunkban.
A legtöbb biztosítás esetében legalább havi 8-12 ezer forintos kiadással kell számolnunk, és az első években még szorult helyzetben sem szüneteltethetjük a befizetéseket.
Ráadásul a nyugdíjcélú megtakarítás - ideális esetben - egy hosszú távú, minimum 10 éves elköteleződést jelent. Ám a legjobb, ha minél korábban, akár már 30 éves korunkban elkezdünk félretenni a jövőnkre.
Azt azonban nehéz 35 évre előre látni, hogy mennyi és milyen mértékű váratlan kiadás leselkedik ránk életünk rögös útján.
Kulcsfontosságú tehát, hogy csak olyan élethelyzetben vágjunk bele az előtakarékoskodásba, amikor valóban van havi 10-12 - vagy több - ezer forintunk erre, és csak akkora havidíjat vállaljunk, amelynek kifizetése nem okoz fejfájást hónap végén a mindennapi költségeink mellett.
Érdemes viszont azt is észben tartani, hogy minél előbb kezdünk el félretenni, annál tetszetősebb lesz a végösszeg, amelyet nyugdíjasként megkapunk - még akkor is, ha egy alacsonyabb havidíjjal indulunk el a megtakarítási célunk felé.
Hiszen jól ismerjük a mondást: sok kicsi sokra megy.
Az ördög a részletekben rejlik
Emellett azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a nyugdíjbiztosítás egyéb költségekkel is jár, amelyek mértéke egészen széles skálán mozog a különböző termékeket tekintve.
Emiatt aztán nem érdemes “hasraütés-szerűen” kiválasztani egyet a palettából. Egy rossz döntéssel ugyanis akár milliókkal kevesebb pénz gyűlhet össze a nyugdíjas éveinkre, mint amennyit elérhetnénk.
De vajon mi alapján döntsük el laikusként, hogy egy nyugdíjbiztosítás drágának számít-e? A válasz mindössze mindössze három betű: TKM.
A TKM-ről röviden
A titokzatosnak tűnő három betű a Teljes Költség Mutatót takarja, amely azt mutatja meg, hogy várhatóan mekkora lesz az adott nyugdíjbiztosítás éves költsége. Ezt az értéket százalékban adják meg.
2016 júliusától minden biztosítónak kötelező kiszámolnia a termékeik TKM-jét, így azóta sokkal ügyfélbarátabbá vált a biztosítások - korábban egészen átláthatatlan - világa.
A TKM bevezetése tehát jelentősen csökkentette a kockázatát annak, hogy meglepetésszerűen bukkanjanak fel bizonyos költségek, amelyek csak tovább szűkítik a pénztárcánkat.
Emellett azzal, hogy egészen egyértelműen, számszerűsítve jelezve van a nyugdíjbiztosítások költségeinek mértéke, sokkal könnyebb a különböző biztosítók termékeinek összehasonlítása is.
Forrás: civilhetes.net
