Azt mondják: az élelmiszerhamisítás egyidős az emberiséggel. A profit és a nyereség utáni vágy annyira el tud hatalmasodni embertársaink felett, hogy néha semmi sem szent. A felkutatott csalásokból legalábbis az a kép tükröződik, hogy a fogyasztás ilyenkor mindenről, csak nem az egészségünkről szól.
Az élelmiszercsalások sajnos mindennapjaink aktív részei. Az Európai Unió külön hálózatot hozott létre ennek féken tartására, amely az Élelmiszercsalás Elleni Európai Hálózat, más néven Food Fraud Network nevet viseli. A szervezet rendszeres jelentéseket készít a hozzájuk beérkező panaszok alapján, munkájuk szükségességét pedig semmi sem igazolja jobban, mint hogy 2018-ban a tagállamok és Norvégia összesen 234 csalással kapcsolatos kérelmet adtak be. A legtöbb eset (negyvenöt) a hal és haltermékek minőségéhez kapcsolódott, amelyet a hús és hústermékek (negyvenegy), illetve a zsírok és az olajok (harminc) követtek. (A 2018-as jelentés elérhető itt.)
De mik voltak a történelem legelképesztőbb átverései?
A büntetőjog a következőképpen értelmezi az ételhamisítást: a termékből elveszünk egy fontos (és drága) összetevőt és olyan dologra cseréljük, vagy olyan dolgot keverünk hozzá, mely eredetileg nincs – vagy csak kisebb százalékban van jelen – a termékben. De mit jelent mindez a gyakorlatban? Vegyük például a tejet. Volt olyan eset, hogy a tejet olyannyira felhígították vízzel, hogy végül krétaporral kellett sűríteniük, hogy az legalább némiképp emlékeztessen az eredeti italra. De volt olyan kereskedő is, aki a megmaradt, zsírmentes tejet liszttel keverte, és tejfölként árulta. A teát sem kerülték el a botrányok. Voltak, akik a kávéházak szemetéből összegyűjtött, egyszer már lefőzött leveleket újraszárították, és teaként árulták.
Forrás: egy.hu
