Ősz Ilona mesés képei

Jó részük a nagy klasszikus mesék szereplőit – Hófehérkét a törpékkel, Csipkerózsikát a királyfival, Piroskát a farkassal, Jancsit és Juliskát a boszorkánnyal – ábrázolja, de bibliai és mitológiai jeleneteket – Krisztust a kereszten, Zsuzsannát és a véneket, Romulust és Remust –, valamint számos portrét is láthatunk a művész legújabb alkotásai közül.

A rendhagyó megnyitó mesevilágba ringató hangulatáról a képek mellett Vázsonyi János szaxofonjátéka gondoskodott, elemző-értékelő beszéd helyett pedig két régi barát (akik maguk is meg lettek örökítve egy-egy vásznon), Feledy Balázs művészeti író és Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész beszélgetett az alkotóval. – A mese lételemem, számomra realitás – vallotta Ősz Ilona hozzátéve, hogy gyerekkorától fogva mindig félt valamitől vagy valakitől, és mindig szerelmes volt valamibe vagy valakibe. Felidézte egyik első élményét, amikor nagypapájának egy régi, politikai karikatúrákkal teli könyvében megpillantott egy emberfejű kutyát ábrázoló rajzot, amitől annyira megijedt, hogy kitépte az oldalt és a kályhába dobta. Ma is tud annyira rettegni egy könyvtől vagy filmtől, hogy csak lámpafényben tud elaludni. A mesejelenetek megfestése számára részben félelmeinek kivetítése, ugyanakkor annak a csodának a megjelenítése is, hogy a mesében minden megtörténhet. Főleg a Grimm-mesék hőseit festette meg, mert mint mondta, Andersen történetei még hátborzongatóbbak.

Portréival kapcsolatban a művész elmondta, hogy sohasem kellett megrendelésre dolgoznia, mindig azokat festette le, akiket le akart festeni, mert számára érdekes vagy fontos emberek – közülük többen a megnyitón is részt vettek.

Legyen szó akár a portrékról, akár a mesés vagy a mitológiai, bibliai témájú képeiről, a két beszélgetőtárs egyetértett abban, hogy Ilona a szívéből fest – ezt mutatják színes, mozgalmas és szenvedélyes alkotásai.