13 énekes, 17 táncos, 10 zenész, 2 artista és egy 8 fős kórus, vagyis összesen 50 előadó lép majd fel április 17-én az MVM Dome színpadán, hogy egy megismételhetetlen élménnyel örvendeztesse meg a közönséget.
A Hair filmzenéjének legendás dalait Sena Dagadu, Bereczki Zoltán, Falusi Mariann, Schoblocher Barbara, Vitáris Iván, Fekete Giorgio, Veréb Tamás, Urbányi Zóra, Szaszák Zsolt, Márkus Luca, Ferenczi György, Ekanem Bálint és Ferenczi Bora éneklik majd el eredeti nyelven. A produkcióban közreműködnek a Duda Éva Társulat táncosai, a zenei kíséretet, Subicz Gábor vezetésével, a Fonogram-díjas Subtones zenekar adja, a látványos koncert és tánc-show rendezője és koreográfusa Duda Éva.
A hippikorszak kultuszművét, a Hair című musicalt 1967-ben mutatták be New Yorkban, és a szabadság, a lázadás és a vietnami háború elleni tiltakozás kifejezésének egyik legemblematikusabb alkotása lett, dalait milliók ismerik világszerte. Milos Forman azonos című, világhírű filmváltozatának premierje 1979-ben készült el. Akkoriban szokatlanul gyorsan, 1980 januárjában érkezett meg a magyar mozikba és az év legnézettebb filmje lett.
Legfőképp a zene érdekel
Itthon az a Hair musicalek előadásának nehézsége – meséli Duda Éva –, hogy a jelenetek mellett a számokat is magyarul adják elő, miközben ezek a dalok angolul működnek igazán, úgy hangzanak jól, úgy ültek be a fülünkbe. Lehet csinálni új, korszerű magyar fordítást, de amellett, hogy a film fölülmúlhatatlan, engem legfőképpen a zenei anyag érdekel. Innen jött az ötlet, hogy engedjük el a színdarabot és a számokat eredeti nyelven, angolul énekeljük el, egy magas színvonalú, látványos koncert és tánc-show keretében. Természetesen a koreográfia is előtérbe kerül, hiszen mi egy tánctársulat vagyunk. Lesz élő zenekari kíséret, amire a Fonogram-díjas Subtones zenekart, zenei vezetőnek pedig Subicz Gábort kértem fel.
Éva kezdettől azt mondta, hogy a filmzenét csináljuk meg élőben – mondja Subicz Gábor –, amiről viszont alig van dokumentáció, kottánk sem volt. Rengeteg folyóórát töltöttem az internetet böngészve, hogy információkat gyűjtsek, de alig találtam valamit.
A szereplőválogatásnál karakterekben gondolkodtunk – folytatja Duda Éva –, de meghatározó volt, hogy ki tudja ezeket a magas lágéban megírt, technikailag is nehéz számokat elénekelni, és ki tud jól angolul. Zártkörű, meghívásos meghallgatást is tartottunk.
Tőlem a Good Morning Starshine-t és a Walking In Space-t kérték – idézi fel a castingot Schoblocher Barbara – és a koncerten is ezeket adom elő. A dalok komoly kihívást jelentenek annak ellenére, hogy a hangi adottságaimhoz passzolnak, de más technikával kell majd énekelnem, mint szoktam. Jó, hogy itt olyan emberekkel tudok együtt dolgozni, akiket amúgy is nagyon szeretek.
A meghallgatás nekem nem egy különleges helyzet, állapotfelmérésnek tartom inkább – vallja Bereczki Zoltán. – Jobb, ha az ember úgy tekint rá, mint egy próbára. Amikor megkerestek, az első, ami eszembe jutott, hogy szabad-e ebben részt vennem. Sokat dolgoztam azért, hogy ne csak musical énekesként legyek aposztrofálva, mert abban van valami pejoratív. Ezért volt bennem egy kérdőjel. De amikor megkérdeztem Éváéktól, ki lesz a többi a fellépő, olyan névsor ömlött rám, amire azt mondtam, úristen, ebben benne kell lennem!
Úristen, de jó lesz!
A hetvenes években jelentése volt, ha egy férfinak hosszú a haja – utal a film címére Duda Éva. – Ma már ez nem nagy dolog, de eltelt közben ötven év. Lesz, aki csak azért jön el a koncertre, mert benne van Giorgio, Vitáris Iván, vagy Schloblocher Barbara. De ha átjön nekik az életérzés, meg fogják nézni a filmet is, vagy már eleve úgy jönnek el a koncertre, hogy látták.
Volt, amikor rengeteget hallgattam a filmdalokat – emlékszik vissza Vitáris Iván. – Egy verzióban az Aquarius el volt húzva, egy pszichedelikus impróval. Ha háromezerszer nem ment, akkor egyszer sem. Most meg próbálom eldönteni, hogy a dalszöveg lehozható-e izommemóriából, mert bár sokat hallgattam a zenéket, ezt a gyorshadarású Hair-számot még nem kellett megtanulnom. Elhalandzsázom bármikor, de most fontos, hogy pontos legyen az angol szöveg.
Meglepő helyekről hallom vissza, hogy jaj, de jó, benne leszel a Hairben – lelkesedik Schoblocher Barbara. – Olyan emberek is felfigyeltek rá, akik nem feltétlenül tartoznak a zenekarom rajongótáborába.
A koncert dalainak sorrendje nagyjából követi majd a film zenei dramaturgiáját – avat be a további részletekbe Duda Éva. – Senával indul az Aquarius, ahogy a film is kezdődik. A számok nem szerepek szerint vannak leosztva, aki a főszereplő Berger dalát énekli az elején, nem biztos, hogy Berger lesz a végén is. Két csodálatos “hippi ősasszony” is van a front énekesek között, Sena és Falusi Mariann.
Amikor fiatal voltam, a Hair rendkívül mély hatással volt rám – fűzi hozzá Falusi Mariann –, de szerintem mindenkire. Örültem a felkérésnek. Nagyon kedvelem Évát és szívesen dolgozom vele, izgalmas kihívás ez a munka. A Hairt minden generációnak ismernie kell, és már felnőtt egy pár olyan, akikre ráférne egy kis Hair.
Eddig körülbelül hatvan emberrel beszéltem és szinte kivétel nélkül mindenki úgy reagált, hogy úristen, de jó lesz! Vagy úristen, de kár, hogy nem tudok jönni! A reakciók elején mindenkinél volt egy “úristen” – meséli Subicz Gábor.
Játszik veled a rendszer
A Hair a szabadságról és békevágyról szól – foglalja össze a mű mondanivalóját Falusi Mariann. – Arról, hogy az embereket ne húzzák bele olyan dolgokba, amiket nem szeretnének csinálni.
Igen erős szabadságkeresés van a filmben – teszi hozzá Bereczki Zoltán –, ami újra és újra megüti az embert. Azt üzeni, az élet önmagáért is boldogság, és ha szeretjük magunkat, nem fogunk fegyvert a másikra.
Háborúba menni senki sem akar – folytatja a gondolatsort Duda Éva. – Ezek hatalmi játszmák, amiknek az elszenvedői vagyunk, vagy részesei leszünk akaratunk ellenére. Játszik veled a rendszer, az érdekei mentén felhasznál, és ebben nincs szabad választásod. Erről szól a film, hogy vajon hol van ennek a határa.
Mindennél nagyobb érték a szabadság – fűzi hozzá Schoblocher Barbara. – Ha hatalmunk van a saját döntéseink felett, az a szabadság megvalósulása.
Minden énekesnek lesz egy nagy pillanata
Sokan támadták a filmváltozatot – meséli Subicz Gábor –, mert szerelmi háromszöggé butította a musicalhez képest a történetet. Viszont az abban szereplő, hatvanas évek végi amerikai, javarészt fehér hippi muzsikát a moziváltozatban lelocsolták gospel zenével, és így annyi érzelem ment bele, amitől időtlenné vált. Miközben ezt vizsgáltam, rájöttem, hogy az érzelem ugyanaz volt 200 éve és lesz majd 200 év múlva is. Az intellektuális töltet viszont, évtizedről évtizedre változik.
Jelmezeink a hippi stílust idézik majd – mondja Duda Éva –, de ha Ozorán szembejön veled egy ilyen figura, nem lepődnél meg. Schoblocher Barbi ruháit is a személyiségéhez illesztettük és Vitáris Ivánt sem szedtük ki a saját karakteréből, ő a koncertjein is hasonlóan néz ki. Ekanem Bálint az egyetlen, aki kap egy parókát is, hogy visszaidézzük vele a filmbéli figurát. Baromi jól áll neki, mondta is, hogy húsz éve még ekkora haja volt. Veréb Tomin vagány, menteszerű felső lesz, ez is olyan, hogyha szembejön valahol, azt mondod, milyen menő. Szándékos, hogy a jelmezekben is találkoznia kell a két kornak.
A tánc pedig nagyon árnyalt dolgokra képes! Tud beszélni szabadságról, fájdalomról, veszteségről, hiányról. Fantasztikusan ki lehet vele bontani a szépségét vagy a súlyát egy adott témának. A koreográfiában mindennek fontos szerepe van, az összes apró részletnek, ami hozzáad a teljes élményhez és a vizualitáshoz is.
A koncert és tánc-show estéjén minden énekesnek lesz egy nagy pillanata. Egy olyan szám, ahol rajta van a fókusz. A Hare Krishna című dalban például Falusi Mariann és a kórus lesz a középpontban. Adott hozzá egy fantasztikus csapat: a produkcióban tizenhét táncos lép fel és két parkouros artista. Lesz, ahol a zenekar vagy az énekes kerül a fókuszba, és lesz, ahol mindegyik együtt, máshol a vizuál viszi majd a prímet. Az animációkkal is sok tartalmat lehet átadni, ehhez lesznek az óriási, élőképes LED-falak. Egyenrangúnak gondolom a zenét, az énekeseket, a táncosokat és a koreográfiát. Hol az egyik lesz előtérben, hol a másik.
Uralni a teret
A színpad egy különleges nagyító – tér rá a nagy tér kihívásaira Duda Éva. – Azt gondolod, minél messzebbről nézed, annál kevésbé látsz egy kis mozdulatot. De ha az jól meg van világítva és úgy adják elő, kilométerekről is érzékelni fogod. Persze sokkal nagyobb energiákat kell megmozgatni egy ekkora színpadnál. Vagy megtöltöd és uralod teret, vagy összenyom és elsüllyedsz.
A nézők reakcióit egyben látni mindig óriási energia – mondja Vitáris Iván. – Nagyobb bulikon szinte csak egy masszát látsz belőlük, úgyhogy az ember “magára marad”. Ilyenkor sokat számít, kikkel vagy a színpadon.
Engem nagyon spannol egy ekkora tér – lelkesedik Schoblocher Barbara. – Borzasztó jó élmény, el tudnám viselni minden alkalommal. Előadóként fel kell nőni ehhez a hatalmas színpadhoz, nem kis feladat megtölteni energiával.
Amikor arénákban játszottunk, vagy koncerteztünk, mindig kellett egy pillanat, amikor megálltál, és fölfogtad, hogy hol vagy – meséli Bereczki Zoltán. – De az a pillanat sohasem a dalon belül volt, hanem tapsrendnél, vagy takarásban.
Én még nem hallottam olyat, hogy egy független társulat bekerült volna az MVM Dome-ba – hozza szóba a Duda Éva Társulat egyik táncosa. – És amikor ennyi ember tapsol, az olyan energiákat ad, ami semmihez nem hasonlítható. Én majd azt a pillanatot várom – teszi hozzá egy társa –, amikor egy érzelmes rész után, több ezer ember pillanatnyi csöndjét tapasztaljuk meg.
Azért vagyunk itt, hogy ez sikerüljön
Éva egy öntudatos, magas hőfokon égő személyiség, aki óriási ellenszélben tart egyben egy független társulatot – mondja Vitáris Iván. – Bebizonyította, hogy képes rá és össze tudja tartani ezt a csapatot. Most álmodott egy nagyot és ezt eredeti nyelven és zenével akarja megvalósítani. Nagyon jó és bátor választás, és mi azért vagyunk itt, hogy ez sikerüljön.
Évának kirobbanó energiája van – mesélik a tánctársulat tagjai. –, és nagyon tud minket is motiválni. Mindenki meg akarja neki mutatni, amit a színpadon szeretne látni. És mi egymást is támogatjuk. Olyan, mintha együtt lélegeznénk.
Nem véletlenül találta meg Évát ez a projekt, azaz talált rá ő maga – teszi hozzá Subicz Gábor. – Ez kicsit arról is szól, mekkora erő kell ahhoz, hogy valaki valamit keresztülvigyen, bármi ellenében. Hogy mi az a pont egy ember életében, amikor ékké változik, és azt mondja: ezen én most keresztülmegyek.
Minden fontos, ami ad - megkérdőjelezem a korlátokat
Amikor elveszik az állami támogatásokat, akkor azt érzem, ki kell találjuk, mit csináljunk, hogy életben tartsuk azt, amit felépítettünk sok év munkájával – mondja Duda Éva. – Számos nagy zenés színházi előadást koreografáltam már, de egy ekkora volumenű rendezés nekem is új kihívás. Fiatalkoromban fontos volt ez a film, talán a szakmai orientációmat is meghatározta és mágnesként húzott magához. A Hair nekem arról is szól, hogy megkérdőjelezem a korlátokat. Valahányszor azt hallom, hogy nem lehet, vagy hogy nincs tovább, azonnal úgy érzem, hogy biztos van út, és dehogyisnem! És erről ne más döntsön helyettem.
Ma rengeteg küzdelem, dráma, apátia, és frusztráltság van az emberek életében és nagyon értékes és fontos minden, ami ad és tölt. Főleg ami őszinte, felszabadító, netán szellemes is, hogy ki lehessen lépni ebből a rendszerből, és egy kicsit szembemenni vele. Nem számít, ki miben hisz, mert itt egybe lehet olvadni a zenével, ami átmos minket. Érezzük, hogy emberek vagyunk és együtt doboghat a szívünk néhány órán át!
Szeptemberben kaptuk meg a jogokat, azóta csak ezen az jár az agyam. A produkció költsége komoly kiadás, az egész vállalás iszonyú rizikós számunkra. Később is bemutathatnánk, több időt hagyva a jegyeladásokra. De van bennem egy intenzív felhajtóerő, amiről tudom, mikor fog kicsúcsosodni és én ettől a művészi feszültségtől működöm. Most tudom ezt az energiát kitolni magamból, és mindenkit “megfertőzni” vele. A vízióm visz előre, a képzeletemben már megjelent, mire képes ez a koncert. Van színe és szaga, ezért pontosan tudom, merre tartunk.
