Ebben a cikkben az adózásról és az állami szerepvállalásról szeretnék szólni. A magyar ember egyrészt siránkozik, hogy sok adót kell fizetni, másrészt elvárja, hogy az állam fizessen mindent a gyerek oktatásától a nyugdíjig, az egyházak fenntartásától az Operaház üzemeltetéséig. Ezen túl természetesen legyen ingyenes az egészségügy is és az utazás is.
Magyarországon egészségtelenül nagy az állami újraelosztás szerepe, 2011-ben minden megtermelt 100 forintból az állam elvett 52 forintot és ő döntötte el, kinek adja. A KSH adatsorából kiderül, hogy a környező országok ennél sokkal kisebb részt vonnak el: Románia 32,5%, Szlovákia 33,4%, Bulgária 33,1%, Csehország 40,3%, Lengyelország 38,5%. (A lehető legegyszerűbben fogalmazva: arányaiban ennyivel kevesebb adót kell fizetnie mindenkinek, azaz ennyivel több pénzt viszel haza.)
Érdemes megnézni, ők hogyan állnak gazdaságilag és mi hol kullogunk. Ajánlom figyelmedbe a Szlovákiáról írt cikkemet is. http://kiszamolo.hu/gondoskodo-allam-kontra-piacgazdasag-magyarorszag-vs-szlovakia
Ami még nagyobb tragédia, hogy a teljes elvont összegnek mintegy 60%-át jóléti kiadásokra költjük. Ebből fizetik a nyugdíjakat (a teljes állami bevétel 23,4%-át erre fordították tavaly elött, míg tavaly csak 19,5%-át, ami örvendetes javulás lenne, ha nem csak egy technikai kiszervezés miatt csökkent volna az összeg, ugyanis a korhatár alattiakat átsorolták más kategóriába, ezzel papíron több mint 12%-kal csökkent a nyugdíjra költött összeg. Hangsúlyozom, csak papíron.), szociális és lakhatási támogatásra is elmegy 20,9%, az „ingyenes” oktatás is belekerül 10,8%-ba, az egészségügyre 10%-ba, kultúra és környezetvédelem 5,9%.
Az állam fenntartása 19,1%-ot visz el, a gazdasági funkciók 13.1%-ot.
(Egy cikk a nyugdíjról: http://kiszamolo.hu/ezert-nem-lesz-nyugdijad/)
Az eddig felhalmozott államadósság miatt (mert „természetesen” az állam minden évben többet költ, mint amennyit beszed), bő egybillió forintot kifizetünk kamatokra is. Csak hogy tudjuk érzékelni ennek a nagyságát, ez több, mint a személyi jövedelemadóból befolyó pénz kétharmada. Azaz majdnem csak azért fizetsz SZJA-t, hogy abból kifizessék az eddigi tartozások kamatait. Nem a tőkét törlesztik, csak a kamatokat fizetik.
Hogy egy kicsit személyesebbé tegyük a problémát, vajon tudod-e, hogy mennyit adózol a megkeresett jövedelmedből?
Ha hazaviszel nettó 160 ezer forintot, akkor a munkáltatódtól valójában 320 ezer forintot kaptál. Azaz a jövedelmed fele elmegy az adóra és a járulékokra, amit te és a munkáltatód közösen fizettek be.
Sajnos az adózásod itt távolról sem ér véget.
A megmaradt pénzeddel elmész vásárolni. Minden elköltött ezer forint után újabb 213 forint megy az államkasszába az ÁFA miatt. (Az alapvető élelmiszerek áfa kulcsa 18%, viszont alig valamit lehet ide sorolni, csak a legalapvetőbb tejtermékek és gabonából készült termékek tartoznak ide. Ezért ezekkel nem számolunk, cserébe az alkohol és cigaretta jövedéki adóját sem vesszük figyelembe.) Az éves ÁFA bevétel, amit főleg a lakosság fizet meg (hiszen a cégek visszaigényelhetik általában), két és fél billió forint, majdnem a duplája a teljes személyi jövedelemadónak.
Ezen kívül még fizeted a telefonadót a telefonálásod után, a bankadóból azt a részt, amit a bankok át tudtak rád hárítani és még sok minden mást is. Amikor elmész tankolni, a 450 forintos benzinárat látva jusson eszedbe, hogy a költségvetésbe 913 milliárd forint plusz ÁFA folyik be jövedéki adóból, ennek túlnyomó része az üzemanyagból. Egészen konkrétan, a benzin árának 54%-a jövedéki adó és ÁFA.
De illetékre is kifizetünk 88 milliárdot évente és még hosszan lehetne sorolni a számtalan adófajtát.
Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy minden megkeresett száz forintból az állam elvon tőled 65-69 forintot különböző jogcímen. Másképpen fogalmazva januártól szeptember elejéig az államnak dolgozol, az év utolsó négy hónapjában megkeresett jövedelem csak a tiéd.
Ezek után talán érthető, hogy miért szorgalmazza minden közgazdász lassan negyed évszázada, hogy gyökeresen át kellene alakítani a magyar költségvetést. Egy haldoklónak nem frizuraigazításra van szükség, hanem radikális műtétre.
Rövid úton el kellene érni azt, hogy a környező államok szintjére essen vissza az állami újraelosztás mértéke. Ehhez az államnak le kellene mondania a bevételeinek a harmadáról, de az embereknek is le kellene mondaniuk az állami költekezés harmadáról. Ugyanis azt csak a politikusok képzelik, hogy lehet úgy csökkenteni az állami adóbevételeket, hogy közben a kiadásokat nem csökkentjük ugyanolyan mértékben.
Mivel toronymagasan a legnagyobb tétel az állami kiadásokban a jóléti kiadások, ezeken kellene a legtöbbet spórolni. Bár az oktatás és az egészségügy területén már voltak próbálkozások (szerkezeti reformoknak semmiképpen nem nevezném őket), de a kormány retorikáját hallgatva például a nyugdíjak újragondolására semmi remény nincs. Eddig nem volt még olyan politikus Magyarországon, aki akárcsak a nonszensz ingyenes utazási lehetőséget merte volna korlátozni. Gyurcsány Ferenc is inkább lemondott, mint hozzányúljon a 13. havi nyugdíjakhoz.
Üdvös lenne a közszféra létszámát is radikálisan csökkenteni, hiszen 660 ezer ember dolgozik itt, ami elképesztően rengeteg. A kormány szerint 400 ezer lenne az ideális létszám. Két dologra szeretném felhívni a figyelmet: egyrészt az így megspórolható összeg bár hatalmas, de elenyésző kiadás a nyugdíjakhoz képest, másrészt gyökeres átalakítás nélkül a szokásos fűnyíró elvnek semmi értelme. Ha ellenben megszűnne a 3200 önkormányzat és lenne helyette 300 régióközpont, hová lehetne elhelyezni a pártok helyi embereit? Inkább hozzunk létre járásokat is, hogy legyen elég hely nekik.
De most nem akarok belemenni ennek a fejtegetésébe, a cikknek a mondandója, hogy a magyar államháztartás a környező országokhoz képest iszonyúan elhízott, a radikális fogyókúra azonban lehetetlen a kiadási oldal drasztikus megnyirbálása és a dolgok velejéig ható szerkezeti átalakítás nélkül.
Mivel mindez sok átmeneti kárvallottal jár, ezért erre semmi esély nincs már a választásokhoz közeledve. Sikerült újabb négy évet eltékozolnunk.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
